Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
K - Kardos György - Kardos Gyula - Kardos István - Kardos János - Kardos Lajos - Kardoss Géza - Karikás Frigyes
860 részet (Bp., 1926). — Irod. Németh József: K. Á. 1862 —1939. (Kertészeti Szle, 1939.) Kardos György (Szombathely, 1902. dec. 31.—Bp., 1953. febr. 24.): építész, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1952). 1925-ben szerzett építészoklevelet Bp.-en. 1924-től Wälder Gyula tanársegédje és munkatársa volt a műegy.-en. Önálló tervezései is Walder késői neobarokkjának hatását tükrözik (az Erzsébet téri Biztosító Intézet elpusztult épülete). 1951-től a műegy. tanára, az Építőipari Műszaki Egyetem megszervezője és első rektora. Vezető szerepe volt az építészoktatás programjának korszerűsítésében és az új szocialista építészeti stílustörekvésekben, melynek hagyományát a klaszszicizmusban vélte megtalálni. — M. Klasszikus tömeg-, felület- és térrendszerek (Bp., 1947); A magyar barokk és copf építészet rövid összefoglalása (Révhelyi Elemérrel, Bp., 1952); A magyar klasszicista építészet társadalmi, gazdasági és politikai alapjai (közreadta: Szentkirályi Zoltán Bp., 1952); A magyar klasszicista építészet (Bp., 1953); Építészettörténeti és építőművészeti tanulmányok (Bp., 1953). — Irod. Weiner Tibor: K. Gy. életrajza (Bp., 1953); K. Gy. építész élete és munkássága (Magyar Építőművészet, 1953. 1—2. sz.). Kardos Gyula (Baja, 1857. febr. 20.— Montecarlo, 1908. jan. 26.): festő. Bp.-en Benczúr Gyulánál és Münchenben végzett tanulmányok után arckép- és miniatűrfestőként működött (Randevú, Meglepetés, Érdekes olvasmány stb.). Jób c. realista, plasztikusan mintázott festményéért a Műcsarnok díját kapta. Több művét őrzi az MNG. — Irod. Gergely István, K. Gy. (Képzőművészet, 1932. VI. sz.) Kardos István (Szécsény, 1893. júl. 25.— Buchenwald, 1945. márc.): színházi újságíró. Előbb jogi, majd orvosi pályára készült. Egy.-i tanulmányait az I. világháború kitörésekor abbahagyta. 1918-ban megalapította a Komédia c. színházi újságot, amelyet 1920-ban Színházi Világ címmel tovább szerk. 1924-ben az Esti Kurir szerkesztőségébe lépett, ahol a Függöny mögött c. rovatot vezette. 1944. ápr.-ban az elfogott baloldali újságírók között őt is deportálták. — M. Fáradt alakok (novellák, Balassagyarmat, 1913); Függöny mögött (Bp., 1927). Kardos János (15. sz.): az 1437-i erdélyi parasztfelkelés egyik vezetője. A felkelés kezdetén egy paraszthad élén betört a szász Királyföldre, ami a mozgalom kirobbantását jelentette. — Irod. Gombos Ferenc Albin: Az 1437-ik évi parasztlázadás története (Kolozsvár, 1898). Kardos Lajos (Szentes, 1891. ápr. 24.— Bp., 1919. jún. 12.): irodalomtörténész. ~ Albert irodalomtörténész fia. Az egy. elvégzése és a bölcsészdoktori cím megszerzése után bp.-i középisk. tanár. Részt vett az I. világháborúban, s a harctéren szerzett betegségben halt meg. A szakfolyóiratokban több — főleg Arany Jánossal foglalkozó — tanulmánya jelent meg. — F. m. Arany János Bolond Istókja (Debrecen, 1914). — Irod. Tóth Árpád: K. L. Arany János Bolond Istókja (Nyugat, 1914. 1. sz.). Kardoss Géza (Tiszacsege, 1888. júl. 20.— 1944): színész, színigazgató. 1909-ben Debrecenbe szerződött, majd Krecsányi Ignác buda —temesvári társulatánál töltött három évet. 1913—30 között a Vígszínház tagja, 1920-tól debreceni színig., 1936-tól 1939-ig a kecskeméti Katona József Színház ig.-ja volt. A fasizmus áldozata lett. — F. sz. Ocskay és Ozoróczy (Herczeg: Ocskay brigadéros); Kap Zű/2 (Bródy: A tanítónő); Petrenczey (Heltai: A tündérlaki lányok); Mádi Simi (Csiky: Cifra nyomorúság); Sámson (Zilahy Lajos: Süt a nap). Karikás Frigyes (Körösbökény, 1891. nov. 4. — SZU, 1938. márc. 5.után): író, műfordító, a munkásmozgalom harcosa. Sokgyermekes szegény falusi családból származott, apja szentképfestő. A borossebesi iparvasút műhelyében inas, majd Aradon, Bp.-en lakatos. 1914-ben besorozták, Ravaruszkánál megsebesült és hadifogságba esett. A fogolytáborból megszökött s eljutott Moszkvába. 1917-ben fegyverrel harcolt a proletárforradalom győzelméért, majd az internacionalisták sorában részt vett a polgárháborúban. 1918-ban hazatért, részt vett a KMP megalakításában és szervezte a pártot Kispesten. 1919. febr.ban a KMP Központi Bizottságának tagjaival együtt őt is letartóztatták. A toloncházból márc. 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltása napján szabadultak. A Vörös Hadsereg 39-es dandárjának politikai biztosává nevezték ki. Végigküzdötte a Tanácsköztársaság forradalmi honvédő háborúját. A Tanácsköztársaság megdöntése után Bécsbe, majd Moszkvába emigrált, különféle gazdasági vezető posztokat töltött be. 1928-ban pártmegbízatással Párizsba utazott. 1931-ben rövid időre visszatért Moszkvába s még az évben mint a KMP titkárságának tagja Mo.-on végzett illegális pártmunkát. 1932-ben Sallai Imrével és Fürst Sándorral letartóztatták és elítélték; csak a nemzetközi tiltakozó mozgalom mentette meg életét. 1935-ben kiszabadult, s újra az SZU-ba távozott. 1938. márc. 5-én törvénytelenül letartóztatták. A kommunista szellem