Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
D - Damkó József - Damo Oszkár, Devits - Dán Norbert, Földváry József - Dancs - Dancz Nina - Dandi Ferenc
344 járat során; a szolnoki, hatvani, tápióbicskei, isaszegi, váci és nagysallói ütközetek győzelme elsősorban nevéhez és híres vörössipkásai bátorságához fűződött. Győzelmeihez katonai tudása és személyes bátorsága nagyban hozzájárult. 1849 tavaszán lábát törte, úgyhogy a hadműveletekben többé nem vehetett részt. 1849. aug.-ban az aradi vár parancsnoka lett, s csak Világos után, Görgey felhívására tette le a fegyvert a cári csapatok előtt. Haynau vérbírósága 12 tábornoktársával együtt Aradon kivégeztette. — Irod. Hamvay Ödön: D.J. élete, története és szemelvények nejéhez intézett leveleiből (Bp., 1904). Damkó József (Németpróna, 1872. okt. 15. —Bp., 1955. dec. 11.): szobrász és iparművész. Az Iparművészeti Isk.-ban, Stróbl Alajos mesterisk.-jában, majd a párizsi Julián Akadémián tanult. Éveket töltött Rómában. Sok középületünket díszítik naturalista stílű, allegorikus szobrai (Parlament, Mezőgazdasági Múz., MvMG, a volt kir. palota, Széchenyi Fürdő stb.), köztereinken több emlékműve áll (Kuruc emlék, Kiskunhalas, a budavári Kapisztrán-szobor). Számos síremléket, egyházi szobrot, hősi emléket, portrét, kis terrakotta figurát készített. Ő mintázta 1909-ben II. Szilveszter pápa síremlékét (Róma). Az MNG huszonkét szobrát őrzi. Damo Oszkár, Devits (Szeged, 1886. márc. 5.—Miskolc, 1927. jan. 21.): író, újságíró, filmrendező. 18 éves korától a Szegedi Napló, majd a Szegedi Friss Újság, végül a Szegedi Híradó belső munkatársa volt. Szegedről Egerbe került, ahol megindította az Egri Újság c. napilapot. Azután Bp.-re költözött, a Magyarország riportere, a Budapest vezércikkírója lett. Az I. világháborúban haditudósító és filmriporter volt. A Tanácsköztársaság idején a társadalmasított Mozgóképüzemek Központi Tanácsának titkára, majd politikai megbízottja, a Vörös Film c. és a Vörös Riport c. filmhíradó szerk.-je. A Tanácsköztársaság megdöntése után a miskolci Reggeli Hírlap munkatársa lett, majd Csehszlovákiába emigrált. Halála előtt nem sokkal tért haza és újból a miskolci Reggeli Hírlapnál dolgozott. Mint filmrendező is működött, 1913-tól Egerben forgatta az Ali rózsáskertje, Göre Gábor kalandozásai, Göre Marcsa lakodalma és Barlanglakók c. filmeket. A Tanácsközársaság alatt filmre vitte Bródy Sándor A dada c. drámáját. Tömörkény István novellájából készítette A lelkiismeret c. filmet. 1920-ban az Asia gyár főrendezője volt. Viola, az alföldi haramia c. filmje (1920) Eötvös József A falu jegyzője c. regénye alapján készült. — Novellákat és színműveket is írt: Napsugárban (elb., Szeged, 1904); A tanyai földesúr(r., Szeged, 1907); Áldomás (vígjáték, Miskolc, 1912); Urak és parasztok (színmű, Eger, 1913). Minden munkájában következetesen haladó gondolkodású művész volt. — írod. Nemeskürty István: A magyar film története (Bp., 1965). Dán Norbert, Földváry József (1895 — 1946): filmszínész. Családi nevén mint sanzonénekes volt ismert. Az I. világháború utolsó éveiben került kapcsolatba a filmművészettel. Elegáns megjelenésével rövidesen a m. némafilmgyártás egyik közkedvelt hősszerelmest alakító színésze lett. A hangosfilmgyártás megindulása után nem vállalt filmszerepet. — I. f. Az élet királya (1917); Álarcosbál (1917); Júlia (1917); Tryton (1917); A csábító (1918); Aphrodité (1918); Casanova (1918 — 19); Lavina (1919); Éva (1919); A gyerekasszony (1921); Tavaszi szerelem (1921); Kártyavár (1923); A kutyamosó (1924); Az elhagyottak (1925); Dancs (1275 —1345. júl. 20. után), 1317-től 1338-ig zólyomi ispán. Csák Máté híveként Sáros várát védte Károly kirá lyal szemben, és azt csak a rozgonyi csata után adta fel. Ekkor a királyhoz pártolt át. Visszaszerezte Csák Mátétól Zólyom vm.-t és részt vett Visegrád visszavívásában is (1316). Csák Máté halála után hatalmas birtokokat és címert (1327) kapott jutalmul. A kir. egyik bizalmas tanácsadója, 1323-ban és 1328-ban Avignonban követe. 1333-ban András hg.-et kísérte Nápolyba, kitüntette magát a havasalföldi hadjáratban, tagja volt a Zách Feliciánt elítélő törvényszéknek. Nagy szerepet játszott Zólyom és az akkor még hozzá tartozó Túróc, Liptó és Árva vm. kiépítésében. Rózsahegyet és Túrócszentmártont ő alapította, több várat emeltetett és templomokat építtetett valószínűleg olasz mesterekkel. — Irod. Zolnay László: Donch mester és a Balassák ősei (Turul, 1937). Dancz Nina (Arad, 1855 ? — Bp., 1896. máj. 12.): színésznő, naiva. Apja vidéki színig, volt. Kolozsvárott, Kassán, Aradon, Nagyváradon, Miskolcon és rövid ideig a pesti Népszínháznál működött. Dandi Ferenc (Zalaegerszeg, 1884. szept. 23. —SZU, 1938 után): nyomdász. Zalaegerszegen tanult nyomdászmesterséget. Már fiatalon részt vett a munkásmozgalomban. 1918-ban a helyi szociáldemokrata pártszervezet elnöke. A Tanácsköztársaság idején előbb a zalaegerszegi direktórium, majd a járási munkás- és katonatanács tagja. A Tanácsköztársaság megdöntése után letartóztatták és elítélték. 1922-ben cserefogolyként az SZU-ba került, ahol nyomdavezető állást töltött be.