Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)

J - Joó Gyula - Joó János, Jó - Joó Tibor - Jordan Károly - Jordán Tamás, Kolozsvári Jordán

Joó 818 szabadulása után alkalmi munkákból élt. Mind­végig részt vett a kommunista párt illegális munkájában. 1944 őszén letartóztatták és Dachauba hurcolták. Ott halt meg. Joó Gyula (Abony, 1876. júl. 17.—Kecs­kemét, 1945. máj. 4.): jogakadémiai tanár, jogi író. Előbb ügyvédi gyakorlatot folyta­tott, 1903-tól a kecskeméti jogak. tanára, 1911-től ig.-ja. 19x1-ben a kolozsvári egy.-en közjogból magántanárrá képesítették. — F. m. Tanulmányok a magyar—horvát közjogi viszo­nyok köréből (Kecskemét, 1897); A magyar törvény fogalma és jogi természete... (I — II. Kecs­kemét, 1908 — 10); Az 1868: XIX. tc. és az általa létesített törvényhozási eljárás (Kecs­kemét, 1908). Joó János, Jó (Szeged, 1807. febr. 14.— Eger, 1874. nov. 29.): tanár, publicista. Sze­geden szerzett rajztanári képesítést. Győrben és Egerben folytatott rajztanári tevékenysége mellett bátran harcba szállt a műveltség színvonalának emeléséért. 1831-ben Széche­nyi elé tárta egy országos művészeti társaság megalakításának tervét. 1838-ban, majd 1847­ben művészeti lapot adott ki, melyben számos cikket és bútortervet közölt. 1841-ben a m. tudományos és művészeti élet leendő köz­pontjának, a Magyar Atheneumnak tervét dolgozta ki. Akvarellfestéssel is foglalko­zott. — írod. Voit Pál: J. J. egri rajztanár Magyar Atheneuma (Bp., 1936). Joó Tibor (Kolozsvár, 1901. aug. 21.— Bp., 1945. márc. 1.): történetfilozófiai író, könyvtáros. A szegedi egy.-en 1928-ban avatták a filozófia doktorává. 1929-től 1933­ig a szegedi Egyetemi Könyvtárban dolgo­zott. Ezután az OSZK-ba került, ahol előbb szakdíjnok, majd segédőr, később alkönyv­tárnok. Kétszer kapott Baumgarten-díjat (1934; 1939). 1939-ben a bp.-i egy.-en a tör­ténetfilozófia magántanára lett. Bp. ostroma alatt kapott sebesülésében halt meg. A szellem­történeti irányzat híve volt; publicisztikai írásaiban szemben állt a német fasizmus mo.-i térhódításaival. Tanulmányai főként a Ma­gyar Szemlében, a Nyugatban, a Protestáns Szemlében és a Válaszban jelentek meg. — F. m. Bevezetés a szellemtörténetbe (Bp., 1935); A magyar nemzeteszme (Bp., 1939); Magyar nyelvű filozófiai kéziratok a Széchényi Könyv­tárban (Bp., 1941); Mátyás és birodalma (Bp., 1941); Magyar nacionalizmus (Bp., 1941); Vallomások a magyarságról (Bp., 1943). — írod. F. E.: J. T. (Nekrológ, Századok, 1945 — 46.) Jordán Károly (Pest, 1871. dec. 16.—Bp., 1959. dec. 24.): matematikus, az MTA 1. tagja (1947), Kossuth-díjas (1956). Egy.-i ta­nulmányait Párizsban, Zürichben (vegjészi oklevél), Manchesterben és Genfben végezte. 1895-től 1898-ig a genfi egy. tanársegédje, utóbb magántanára. Ugyanitt doktorált ké­miai tárgyú értekezésével. Visszatérve a bp.-i egy.-en földrengéstani, csillagászati és mate­matikai tanulmányokat végzett. 1906-tól 1913-ig a bp.-i Földrengés Számoló Intézet vezetője volt. Az I. világháború alatt mint meteorológus működött. 1920-tól előadott a Közgazdasági Egy.-en, ahol 1923-ban magán­tanári képesítést, 1933-ban rk. tanári, 1940­ben ny. r. tanári címet kapott. 1928-ban matematikai munkásságáért az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat König Gyula­jutalommal tüntette ki. Munkásságának fő területe a valószínűségszámítás és a matema­tikai statisztika. Kutatásaival betetőzte a való­színűségszámítás klasszikus elméletét, kriti­kájával elősegítette újabb fejlődését. Munkás­sága a matematikán kívül a meteorológia, a geofizika és kémia területére is kiterjedt. Műveiben következetesen szem előtt tar­totta a valószínűségszámítás gyakorlati alkal­mazásait. Szabad idejében szívesen foglalko­zott turisztikával és barlangkutatással. Útjai­ról a Turisták Lapjában számolt be. — F. m. On probability (Physico-Mathematical Society of Japan, 1925); Matematikai Statisztika (Bp. és Párizs, 1927); Sur un cas généralisé de la pro­babilité des épreuves répétées (Acta Sci. Mathem. Szeged, 1927); A valószínűségszámítás alap­fogalmai (Mathem. és Fiz. L. Bp., 1928); Véletlen valószínűség és természeti törvény (Bp., 1929); Le théoréme de probabilité de Poincaré généralisé au cas de plusierus variables indépen­dantes (Acta Sci. Mathem. Szeged, 1934); Complétement au théoréme de Simmons sur la pro­babilité (Acta Sci. Mathem. Szeged, 1946); Fejezetek a klasszikus valószínűségszámításból (Bp., 1956). — írod. Kristóf Sándor: Híres magyar hegymászók, dr. J. K. (Turisták L. 1943); Rényi Alfréd: J. K. matematikai munkásságáról (Matem. L. 1952. III. évf. 2. sz.); Rényi Alfréd: J. K. (Magy. Tud. 1960. 4. sz.) Jordán Tamás, Kolozsvári Jordán (Ko­lozsvár, 1539—Brünn, 1585. febr. 6.): orvos. Franciao.-ban, Olaszo.-banés a bécsi egy.-en tanult, ahol orvosdoktori oklevelet nyert. 1566-ban a törökök ellen harcoló császári hadsereg tábori orvosa. 1570-ben Morvao. főorvosa. Elsőnek tanulmányozta és ismertet­te a török hadszíntéren pusztító morbus hun­garicus néven ismert járványt, amely a később használatos értelmezéstől eltérően valószínű­leg a kiütéses tífusz volt. Pestis-orvosként is működött. Brünni megfigyelései alapján meg­állapította, hogy a szifilisz nemi érintkezésen

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék