Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
S - Schulek Frigyes - Schulek János - Schulek Vilmos - Schulhof Géza - Schulhof Lipót
602 téri szolgálata miatt meg kellett szakítania. Gyógyszerészi oklevelének elnyerése (1918) után Winkler Lajos vette maga mellé; itt szerzete meg gyógyszerészdoktori diplomáját 1920-ban. 1926-ban mint Rotkefellerösztöndíjas tanulmányutat tett az USA-ban és a fejlettebb gyógyszeriparral rendelkező európai országokban. 1927-től az újonnan létesült Orsz. Közegészségügyi Intézet kémiai osztályának vezetője, majd 1941—44 között egyik ig.-ja. 1932-ben a bp.-i egy. magántanára, 1944 nyarától a szervetlen kémiai és analitikai tanszék vezetője. Behatóan foglalkozott a halogéncianidok és az interhalogén vegyületek kémiájával és analitikai alkalmazásával, a kén- és szelénvegyületek, peroxidok tanulmányozásával. Kiemelkedők a redoxi, továbbá a csapadékos indikátorok terén tett elvi, gyakorlati megállapításai. Megteremtette a korszerű gyógyszervizsgálat alapjait. Szakirodalmi munkássága m., német és angol nyelven jelent meg. Főszerk.-je volt az Acta Pharmaceutica Hungaricanak. — F. m. V. Magyar Gyógyszerkönyv (Bp., 1954); Az általános kvantitatív analitikai kémia elvi alapjai és módszerei (Szabó Zoltán Lászlóval, Bp., 1966. — Irod. Laszlovszky József: Sch. professzor 70 éves (Acta Pharm. Hungarica 1963. 5. sz.); Végh Antal: Sch. E. (Magy. Kém. F. 1964. 11. sz.); Sch. E. (1893 — 1964) (Gyógyszerészet, 1964. 10. sz.); Sch. E. (Magy. Kém. L. 1964. 12. sz.); Végh Antal: Sch. E. (Orvosegyetem, 1964. okt. 21.); Sch. emlékszám (Acta Chimica Hungarica, 41. 1964); Lengyel Béla: Sch. E. 1893 — 1964. (Felsőoktatási Szle, 1964. 12. sz.) Schulek Frigyes (Pest, 1841. nov. 19.— Balatonlelle, 1919. szept. 5.): építész, műegyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1895, t. 1917), a magyar eklektikus építészet jelentős egyénisége.. János apja. Ak.-i tanulmányait Bécsben Van der Hüllnél, majd a nagy Dombaumeister Schmidt Frigyes mesterisk.-jában végezte. 1870-ben Pesten telepedett le és Steindl Imre irodájában dolgozott. 1871-ben a Mintarajzisk. tanára, 1872-ben a Műemlékek Orsz. Bizottságának építésze, 1903-tól 1911-ig a műegy.-en a középkori építészet tanára volt. Számos m. középkori építészeti emlék helyreállítása fűződik nevéhez: a Budavári Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom átépítése (1873 — 1896), a jáki templom, a csütörtökhelyi kápolna, a kisszebeni templom, a lőcsei városháza stb. Tervei szerint épült a szegedi ref. templom (1880 — 83), az 1903-ban felavatott Halászbástya, a bp.-i jánoshegyi Erzsébet-kilátótorony (1916). — F. m. A budavári főegyház környékének rendezése . . . (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl. XXVIII., 1894). - Irod. Lengyel Géza: Sch. F. emlékezete (Nyugat, 1920); Forster Gyula: Sch. F. emlékezete (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1925); Ybl Ervin: Sch. születésének százéves fordulója alkalmából (Szépművészet, 1941). Schulek János (Bp., 1872. dec. 26.—Bp., 1948. júl. 7.): építészmérnök, ~ Frigyes fia. Oklevelét a bp.-i műegy.-en nyerte 1894-ben. 1894-től tanársegéd. 1899-től 1902-ig a Halászbástya építésvezetője apja, ~ Frigyes mellett. 1903-tól haláláig — rövid megszakításokkal — építészi magángyakorlatot folytatott. Kezdetben apja munkatársaként több műemlék helyreállítását vezette, majd a húszas években számos magán- és középületet (aszódi ev. gimnázium, sárospataki internátus, szadai ref. és kelenföldi ev. templom stb.) tervezett és épített. 1933—44 között a Mátyástemplom renoválását irányította. 1934-ben több méteres földhordalék alatt felfedezte Mátyás király visegrádi palotájának maradványait. Ez időtől haláláig munkásságának középpontjában e nagy jelentőségű lelet feltárása állott. 1947—48-ban a II. világháborúban megrongálódott Halászbástya helyreállítását is ő vezette. 1942-től a Magy. Mérnök és Építész Egylet ig.-ja volt. — F. m. Kassa és a bányavárosok műemlékei (História, 1928); Visegrád problémái és feldatai (Bp., 1936); A visegrádi ásatások (Építészet, 1941); Visegrád Mátyás király palotája (Építészet, 1941. 2. sz.). Schulek Vilmos (Pest, 1843. ápr. 21.— Bp., 1905. márc. 13.): szemész, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1889, r. 1902). Bécsben 1868-ban nyert orvosi oklevelet. 1867-től Bécsben Arit mellett gyakornok, majd tanársegéd, 1872-től a szemészet ny. r. tanára Kolozsvárott, 1874 —1905-ben névtanár a bp.-i egy.-en. Szemészeti műtéteit akkor egyedülálló kis látásveszteséggel végezte. Tökéletesítette a hályogműszereket. Védőszemüveget szerkesztett az ibolyán túli sugárzás ellen. Jelentős szemészeti szakképző tevékenységet fejtett ki. — Irod. Bartók Imre: A magyar szemészet története (Bp., 1954); Varga Lajos: Sch. V. (Orv. Hetil, 1963. 16. sz.); Sch. V. (Orv. Hetil Horus melléklete, 1963. 8. sz.); Genersich Antal: Sch. V. (Akad. Ért. 1905.) Schulhof Géza:« Dombovári Géza (1848 -1910) Schulhof Lipót (Baja, 1847. márc. 12.— Párizs, 1921. okt.): csillagász, az MTA 1. tagja (1878). Tanulmányait Bécsben és Pá-