Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)

M - Muhits Sándor - Muhoray Elemér - Mulartz János Henrik - Munk Artúr - Munk József - Munkácsi Bernát

Muhits 250 Nagy szerepet játszott a m. iparpolitika parlamenti és hírlapi propagálásában.­ — F. m. A vámügy és Magyarország közgazda­ságának új szervezése (Bp., 1874); Iparpolitikai tanulmányok (Bp., 1877); A vámkérdés meg­oldása (Bp., 1896). — Irod. Ipari öntudatunk ébresztői (Kenéz Béla szerk., Bp., 1943). Muhits Sándor (Bakonypeterd, 1882. márc. 9.—Bp., 1956. máj. 8.): festő és ipar­művész, tanár. Bp.-en végezte az ipar­művészeti isk.-t, illusztrációival tette ismertté nevét. 1905-től tanár. Az I. világháború idején 1915-ben orosz hadifogságba került. Eleinte a krasznojarszki játékgyár művészeti vezető­jeként, majd 1917 után Moszkvában grafikai szakisk.-k szervezőjeként tovább folytat­hatta művészi tevékenységét. 1920-ban haza­tért, s 1921—25 között a miskolci művész­telep vezetője és tanára, 1935-től az Ipar­művészeti Isk. textilszakosztályának vezető­je. 1946-ban nyugalomba vonult. Dekoratív templomi festményeken kívül (szegedi Fo­gadalmi templom, Zala, Bihar, Kunszent­márton) serlegek, könyvillusztrációk és üveg­festmények (marosvásárhelyi kultúrpalota) készítésével is foglalkozott. Muhoray Elemér (Jászberény-Hajta pusz­ta, 1901. okt. 20.—Bp., 1960. febr. 2.): népiszínjáték-szervező. Szegény munkás­családból származott. 1922-ben végezte el a Mattyasovszky—Bolváry-féle filmszínész­képző és rendezői isk.-t Bp.-en. Feladatának tekintette a drámai értékű m. néphagyomá­nyokat az új nemzeti színjátszó formának megfelelően színpadra hozni. A színészképző isk. elvégzése után elhelyezkedni nem tudott. Ezért 1922-től előbb Bp.-en, majd külföldön alkalmi munkákból élt. 1928-tól vidéken, 1931-től Pesterzsébeten színész és rendező, rövid ideig a Magyar Színháznál is műkö­dött. 1937-ben megszervezte az új Tháliát, majd a Művész Stúdiót, ez utóbbit rendészeti okokra hivatkozva bezárták. 1938-ban indí­totta el Fóton a faluszínpad-mozgalmat. A Gyöngyösbokréta mozgalommal szemben azt a szerepet vállalta a dráma terén, amit Bartók Béla és Kodály Zoltán a mű­zene terén végeztek. A faluszínpad-mozgalmat elfoj­tották és őt az ország minden falujából kitiltották. 1940-től a Vasas Székházban ren­dezett népijáték-bemutatót. 1942-től a leven­ték központi színjátszó csoportjának a veze­tője. A Békepárt tagjaként 1944-ben ellen­állási csoportot szervezett. 1945 után a bp.-i Nemzeti Bizottság tagja lett. 1945-ben el­indította népi színjátszó csoportját együttes néven, mellyel Bp.-en és vidéken két és fél év alatt több mint 150 bemutatót tartott. 1948-tól a Szabad Művelődési Ta­nács, 1951-től haláláig a Népművelési Intézet osztályvezetője volt. — F. m. Hagyományunk, műveltségünk, életünk (Bp., é. n.); Magyar játékszín (Bp., 1940); Az ifjúvezető kultúr­munkája (Kolozsvár, 1943); Népmesebábjáték (Bp., 1954); Mesejátékok (Bp., 1957); Úttörő színpad (jelenetek, egyfelvonásosak, Bp., 1959)­ — írod.­­ Vitányi Iván: A néptánc mozgalom indulása (Muzsika, 1965). Mulartz János Henrik (Düren, 1688. máj. 13. —Győr, 1777. okt. 8.): orvos, az első győri kórház megalapítója. 1725-ben orvos­doktori diplomát szerzett a paduai egyb­ en. Rövidesen Győrbe került, ahol 1750-ig mint várerődítési orvos dolgozott. 1749-ben a várostól kapott telken saját vagyonából fel­építette az első győri kórházat, mely azon a helyen működött 1751-től 1895-ig, haláláig kórházában dolgozott s végrende­letében egész vagyonát a kórházra hagyta, akárcsak felesége, Neupauer Mária Terézia, aki 1766-ban halt meg. — Irod. Az első győri kórház (Kisalföld, 1963. szept.). Munk Artúr (Szabadka, 1886. máj. 25.— Szabadka, 1955. nov. 8.), jugoszláviai ma­gyar író. A bp.-i egy.-en szerzett orvosi diplomát. Egy ideig hajóorvos volt, majd 1921-ben, az I. világháború befejezése után Szabadkán telepedett le. Az I. világháború idején orosz fogságban szerzett élményei alapján írt regényével (A nagy káder, Sza­badka, 1930) kezdte írói pályáját. Számos novellája és karcolata jelent meg a jugoszlá­viai m. sajtóban. — F. m. Hinterland (Sza­badka, 1933); Köszönöm eddig is . . . (Újvidék, 1956); Bácskai lakodalom (Újvidék, 1961). Munk József (Bp., 1890. nov. 30. — ?): úszóbajnok, vendéglős. Az 1908. évi londoni olimpián II. helyezést elért magyar 4­X200 m gyorsúszóváltó tagja. 1911-ben a Magyar Torna Klub (MTK) színeiben nyerte a 100 yardos magyar gyorsúszóbajnokságot. Az I. világháborúban bevonult, azután nyoma veszett. Munkácsi Bernát, 1881-ig Munk (Nagy­várad, 1860. márc. 12. —Bp., 1937. szept. 21.), nyelvész és etnológus, az MTA tagja (1. 1890, r. 1910). Egy.-i tanulmányainak végeztével tanári oklevelet szerzett. 1880-ban bejárta a csángó falvakat, hogy tanulmá­nyozza nyelvüket és szokásaikat. 1885-ben az MTA támogatásával külföldi tanulmány­utat tett a votjákok (udmurtok) között a Káma folyó vidékén és a szimbirszki csu­vasoknál. 1888 — 89 között a vogulok (many­sik) között járt Ny-Szibériában. 1890-ben a pesti izr. hitközség tanfelügyelőjévé neveze

Next