Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)

M - Murányi László - Murár Lajos - Murgács Kálmán - Muskát László - Mutschenbacher Emil - Mutschenbacher Tivadar - Muzsa Gyula

Murányi viselője, 1848—49-ben alispánja, támogatta a szabadságharcot. A világosi fegyverletétel után a temesvári várba zárták. Halálos ítéletét Haynau 16 évi várfogságra enyhítette, amely­ből öt évet kitöltött. 1860-ban újból elfogták és a csehov-i Theresienstadtba hurcolták. 1861-ben szabadult és Temes vm. alispánja, 1865-től pedig főispánja lett. Jelentős össze­geket hagyományozott az MTA-ra, az MNM-re, a Nemzeti Színházra és a buko­vinai székelyek hazatelepítésének költségeire. Murányi László (Edelény, 1877. febr. 14. —Nyíregyháza, 1939. aug. 14.): ügyvéd, politikus. Jogi tanulmányainak végeztével ügyvédi oklevelet is szerzett, majd ügyvédi irodát nyitott. Mint ügyvédi kamarai elnök a haladó ügyvédség képviselője volt. Az 1918-as polgári forradalom után, a Károlyi­kormány idején Szabolcs vm. főispánja. Küzdött az egészségtelen földbirtokpolitikai állapotok szociális megoldásáért. Mint nép­szerű szónok, különösen bátor politikai beszédeivel segített sok üldözöttön. Murár Lajos (Balassagyarmat, 1883. okt. 24. —Balassagyarmat, 1945. dec. 30.): a mun­kásmozgalom harcosa, építőmester. Oroszok­i hadifogsága idején harcolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméért, 1918 szept.-éig Ukrajnában a kolomeai járásban, azután itthon dolgozott. A Tanácsköztársa­ság idején a Nógrád megyei direktórium elnöke volt. A Horthy-korszakban rendőri felügyelet alatt élt. A felszabadulást már be­tegen érte meg. Murgács Kálmán (Sepsiszentgyörgy, 1893. szept. 20. —Bp., 1966. márc. 25.): nóta­szerző. Gimn. és hegedűtanulmányai után segédjegyzőként dolgozott, majd a belügy­min.-ba került; a jegyzőárvaház megbízásá­ból magyarnóta-csoportot szervezett s irre­denta dalaival járta az országot a német megszállásig. Muskát László (Bp., 1903. jan. 26.— Bp., 1966. szept. 23.): sportoló, bőröndös, ven­déglős. Az 1924. évi párizsi olimpián IV. helyezett 4 x 100 m-es síkfutó váltó tagja. A Magyar Torna Klub (MTK) színeiben 1924-ben országos 110-es gátfutóbajnokságot nyert, kétszer volt válogatott. Mutschenbacher Emil (Bp., 1878. dec. 31.—Bp., 1945. máj. 2,3.): mezőgazdasági és közgazdasági író. Jogi tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte, ahol 1903-ban államtudo­mányi doktorátust tett. Azután a bécsi és berlini mezőgazdasági egy.-en tanult és Európa több országában tett tanulmány­utat. 1907-től az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) titkára, 1912-ben ügy­vezető titkára, 1921-ben főtitkára, 1926-tól ügyvezető ig.-ja. A Köztelek c. lap főmunka­társa, majd főszerk.-je. 1931-től felsőházi tag. 1903-ban részt vett az Ausztria és Mo. között folytatott vámpolitikai tárgyalásokon, 1920-ban pedig a vámtarifa kidolgozásában. Tevékenyen részt vett a Nemzetközi Mező­gazdasági Intézet munkájában. Széles körű irodalmi munkásságot fejtett ki. Publicisz­tikával is foglalkozott. — F. m. Egy ismeretlen magyar publicista (Bp., 1903); Ausztria nemze­tiségi politikája (Bp., 1904); A német-római császári cím (Bp., 1905); A mezőgazdasági érdekképviseletek és gazdasági egyesületeink (Bp., isip.); A 9. Orsz. Gazdakongresszus naplója (Bp., 1911); Magyar mezőgazdasági po­litika (Bp., 1912); A magyar mezőgazdaság tarifális kiváltságai (Bp., 1914). Mutschenbacher Tivadar (Bp., 1881. máj. 29.— Bp., 1965. márc. 27.), sebész. Orvosi tanulmányait a bp.-i tudomány­egy.-en végezte, 1905-ben orvosi oklevelet szerzett. 1906-tól Réczey Imre sebészeti klinikájára került, 1910-től tanársegéd lett. 1914-től 1921-ig a Verebély Tibor vezette I. sz. sebészeti klinika tanársegéde. 1917-től a bp.-i egy. magántanárrá képesítette. 1921-ben a Vöröskereszt Kórház ig. sebész-fő­orvosává nevezték ki és a Posta Betegbizto­sító Intézet országos főorvosává választották. 1934-től egy.-i c. rk. tanár, a bp.-i egy.-en a sebészeti műtéttan előadója. A II. világ­háborút követően a Posta Betegbiztosító Intézet megszűnése után, 1952. jan.-tól a VIII. ker. Tanács Trefort utcai szakorvosi rendelőintézetének sebészetén dolgozott ha­láláig. A Magyar Sebész Társaság 1935. évi XXL Nagygyűlésének, a Magy. Orsz. Orvosszövetségnek, valamint a Budapesti Orvosok Szövetségének elnöke. Tudomá­nyos munkái az általános és baleseti sebészet legkülönbözőbb területeit ölelték fel. Múzsa Gyula (Bukarest, 1862. júl. 27.— Bp., 1946. febr. 23.): gyógyszerész, több évtizeden át a magyar sport egyik vezetője. Tanulmányait Bp.-en, Párizsban és London­ban végezte. A gyógyszerészi oklevél meg­szerzése után hosszabb ideig külföldön tar­tózkodott, majd Bp.-en nyitott gyógyszer­tárat. 1906-ban függetlenségi párti, 1910-ben Kossuth-párti programmal képviselővé vá­lasztották. A Nemzetközi Olympiai Bizott­ság 1909-ben tagjává választotta, és az ma­radt haláláig. Megalakulásától kezdve részt vett az Orsz. Testnevelési Tanács mun­kájában, a Magyar Atlétikai Clubnak (MAC) több évtizeden át tagja volt. A Tanácsköz­társaság megdöntése után a megalakult ügy. 254

Next