Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
O - Oesterreicher Manes József - Oetl Antal - Okolicsányi Ferenc - Okolicsányi Kristóf
313 életből és a színpadról (Visszaemlékezések, I—II., Bp., 1875); Ének és játékmester (Bp., 1893). — Irod. Szász Károly: Várszínházi emlékek (Bp., 1921); Oesterreicher Manes József (Óbuda, ? — Bécs, 1832): orvos, balneológus. II. József türelmi rendelete folytán hazánkban ő volt az első olyan zsidó vallású orvos, aki megkapta 1782-ben a doktori képesítést. 1785 — 86-ban kir. kinevezéssel volt Balatonfüreden fürdőorvos. Nagy érdemei vannak abban, hogy "elsőként vezette be az elektromos gyógykezelést. Elvégezte a budai és a balatonfüredi gyógyforrások vegyi elemzését. Előállította a Sal mirabilis nativus hungaricus elnevezésű hashajtó sót. — F. m. Analysis aquarum Budencium . . . (Viennae, 1781); Nachricht von den Bestandtheilen und Kraften des Füreder Sauerbrunnen (Wien, 1792); Természeti csodálatos magyar sóval való hasznos orvosi tapasztalatok (H. n. 1801). — Irod. Magyar Hírmondó (1782); Reich Ignác: Beth-El, Ehrentempel verdienter ungarischen Israeliten (I., 1868); Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (I., IV., Bp., 1929, 1940); Győry Tibor: Az Orvostudományi Kar története (Bp., 1937). Oetl Antal (Buda, 1837—Bp., 1910. nov. 13.): vasöntő, vasöntöde- és gépgyáralapító. 14 éves korában kezdett a lakatosszakmával ismerkedni, majd felszabadulása után hosszabb külföldi vándorútra ment. Ennek utolsó állomásán, Párizsban sajátította el a vasöntést 1860-ban. Hazatérve, 1862-ben első vasöntő üzemét Kőbányán állította fel bátyjával közösen. Vasöntőszakmájában úttörő munkát végzett, a vasöntést felvirágoztatta, kézművesműhelyét gyárvállalattá fejlesztette. Okolicsányi Ferenc (Bp., 1897—London, 1954. okt.): fizikus, a távolbalátás jelentős úttörője. A bp.-i műegy.-en megkezdett tanulmányait az I. világháború miatt félbe kellett szakítania. Leszerelése után néhány gyakorlati jelentőségű találmányát igyekezett megvalósítani, de az akkori hazai viszonyok ezt nem tették lehetővé. 1926-ban Berlinben végzett kutatómunkát az akkor induló távolbalátással kapcsolatban Mihály Dénessel és az ugyancsak m. származású Wikkenhauser Gusztávval a Telehor A. G. keretében. Miután ezt a vállalatot a nürnbergi TEKADE cég magába olvasztotta, a Wikkenhauserrel ott folytatta kísérleteit. Ez időben szerezte meg az erlangeni egyben fizikából doktorátusát. 1936-ban Wikkenhauserrel együtt a londoni Scophony Ltd. kutatólaboratóriumában működött. Előbb tükörcsavaros letapogató rendszerének fejlesztésével foglalkozott, majd ultrahanggal gerjesztett folyadék-rácsrendszerével sikerült jó minőségű televíziós képet előállítania. Az 1938. évi brit rádiókiállítás alkalmával már nagyméretű képeket vetítettek e rendszerrel. A II. világháború után a színes távolbalátás kérdéseivel foglalkozott; az USA-ban szabadalmaztatott színes sorváltós katódcsöve megelőzte a hasonló Lorentz-csövet és sorozatban gyártották. Elektronikus magosztályozó gépét egy londoni cég gyártotta, melynek haláláig főmérnöke volt. — F. m. Spiegelschraube (Fernsehen, 1930). — Irod. Gundlach, F. W.: Die neuesten Forschungen des Fernsehens (Der Naturforscher, 1933—34); Rádiótechnika (1936., 8. sz. és 1939., 1. sz.); Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Bp., 1958); Okolicsányi Kristóf (? —Ónod, 1707. jún. 9.): Turóc vm. alispánja. ~ Pál fia, 1707. Ódry Árpád Odry Lehel Okolicsányi-Kuthy Dezső Okolicsányi