Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
P - Pál István - Palágyi Lajos (1866-1933) - Palágyi Lajos (1876-1932) - Palágyi Menyhért
Pál gyakornok, 1900-tól Máramaros vm.-ben szolgabíró, utóbb főszolgabíró. 1910-től nemzeti munkapárti programmal az ökörmezői kerület ogy.-i képviselője, 1913-tól a képviselőház jegyzője, Tisza István bizalmasa volt. 1915-ben a bp.-i műegy.-en a közigazgatási jog magántanárává képesítették. 1920-ban ügyvédi vizsgát tett és haláláig ügyvédi gyakorlatot folytatott Bp.-en. — F. m. Bosznia-Hercegovina politikai szervezete (Bp., 1913)Pál István (Szentkatolna, 1854. aug. 15.— Székelyudvarhely, 1935. nov. 19.), r. k. pap. Gyulafehérvárt és Egerben tanult. 1878-ban pappá szentelték. 1879-től a gyulafehérvári r. k. gimn. tanára. 1890-től az Erdélyi Róm. Kat. Státus tanügyi előadója volt Kolozsvárt. 1911-től nyugalomba vonulásáig, 1934-ig székelyudvarhelyi plébános, udvarhelyi főesperes, 1920-tól a román szenátus tagja. 1900 —1911 között hat új, a modern követelményeknek megfelelő iskolaépületet emelt. A gyulafehérvári Közművelődés c. lapnak főmunkatársa volt. A bukaresti szenátusban az erdélyi magyar iskolákért harcolt. — Irod. Boros Fortunát: P. I. (Erdélyi katolikus nagyok, Kolozsvár, 1941.) Palágyi Lajos (Óbecse, 1866. ápr. 15.— Bp., 1933. márc. 7.): költő. ~ Menyhért öccse. Különböző vidéki városokban, majd 1876-tól Bp.-en élt. Tanulmányait magánúton végezte. Óraadással, majd 1884-től újságírói munkával tartotta fenn magát mint a Pesti Napló, majd a Magyar Nemzet munkatársa, 1894-től a Fővárosi Lapok segédszerk.-je. Rokonszenvezett a szociáldemokrata mozgalommal, több versét közölte a Népszava. Bátyjával együtt szerk. a Jelenkor c. hetilapot. 1899-től sárospataki, 1901—20-ban bp.-i tanítóképző intézeti tanár. A Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartásáért, ennek megdöntése után, nyugdíjazták és kizárták a Petőfi Társ.-ból. Kritikai és pedagógiai tanulmányokat is írt. 1909-ben lefordította Goethe Faustját. Költői pályafutása kezdeti szakaszában a modern szocialista eszmék megszólaltatója volt, de fejlődésében rövidesen megtorpant s elfordult a társadalmi problémáktól. Az ellenforradalmi korszakban azonban nem bocsátották meg ifjúkori szocialista állásfoglalását és hevesen támadták. Élete utolsó éveiben magányosan, visszavonultan élt. — F. m. Palágyi Lajos válogatott költeményei (Bp., 1926); Parittya (Válogatott művek Tóth Gyula válogatásában és utószavával, Bp., 1966).Irod. Sporer János: P. L. élete és költészete (Bp., 1937); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959); Soproni János: P. L. születésének századik évfordulójára (Népszabadság, 1966. 88. sz.). Palágyi Lajos (Baán, 1876. márc. 9.— Bp., 1932. jan. 4.): drámai színész. Asztalosmesterséget tanult, utána Horváth Zoltán színiisk.-jában és a színitanodában színésszé képezte magát. Pályáját vidéken kezdte, 1895-ben különböző igazgatóknál, köztük Krecsányi Ignácnál és Makó Lajosnál is működött (Székesfehérvár, Szombathely, Temesvár, Pozsony, Zombor, Arad, Debrecen). 1907-ben a miskolci, 1920-ban a szegedi színház ig.-ja lett. 1925-ben a bp.-i Nemzeti Színház szerződtette. Nagy elmélyüléssel alakított bonyolult jellemeket, a realizmus stílusában a természetes beszédre és mozgásra vetve a hangsúlyt. Legnagyobb sikereit a fölényes intelligenciájú szerepekben aratta. — F. sz. Shakespeare-szerepekben : Hamlet, Jago (Othello); Angelo (Szeget-szeggel); Walter (Schiller: Ármány és szerelem); Gregers (Ibsen: A vadkacsa); Biberach (Katona: Bánk bán); Lucifer (Madách: Az ember tragédiája); Duval Armand (Dumas: A kaméliás hölgy). Palágyi Menyhért (Paks, 1859. dec. 16.Darmstadt, Németo., 1929. júl. 14.): filozófus, irodalomtörténész, egyetemi tanár. Lajos költő testvérbátyja. 1877-től a bp.-i műegy. hallgatója volt. 1881-ben tanári diplomát szerzett. Ezután egy ideig újságíróként működött. 1886-tól Bp.-en, majd vidéken, később 1918-ig ismét a fővárosban középisk. tanár. 1887-ben az Uj Nemzedék, 1896-ban a Jelenkor c. rövid életű folyóiratok szerk.-je. 1900 —03-ban külföldi tanulmányutat tett. 1905-től a kolozsvári egy. magántanára. 1919-től Darmstadtban élt. Keyserling Schule der Weisheitjén működött. Irodalmi munkásságát matematikai értekezésekkel kezdte meg. Az 1880-as években — mint a Gyulai Pállal és körével szembeforduló irodalmi ellenzék egyik vezető alakja — irodalmi tanulmányokat és kritikákat tett közzé. A Petőfi Társ. tagja volt (1887). Később főleg német nyelven fejtett ki filozófiai munkásságot. Bölcseleti téren a biológiai idealizmus irányzatát képviselte s Klagesre és Schelerre volt komoly hatással. — F. m. Madách Imre élete és kötészete (Bp., 1900); Neue Theorie des Rattmes und der Zeit (Lipcse, 1901); Kant und Bolzano (Halle, 1902); Die Logik auf dem Scheiderwege (Berlin, 1903); Az ismerettan alapvetése (Bp., 1904); Naturphilosophische Vorlesungen (Charlottenburg, 1907); Theorie der Phantasie (1908); Petőfi (Bp., 1909); Die Relativitätstheorie in der modernen Physik (Berlin, 1914); Marx és tanítása (Bp., 1920); M. Palágyi é s gesammelte 340