Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)

S - Schwanner Jenő - Schwarczer Géza - Schwartner Márton - Schwartz Elemér

605 Bécs, 1791. szept 28.), történetkutató, a bécsi császári könyvtár őre. Bél Mátyás osztrák ta­nítványa volt. Nagy érdeme, hogy kiadta az első nagyszabású m. történeti kútfőgyűjte­ményt, amelyhez Bél Mátyás írt előszót. — F. m. Scriptores rerum Hungaricarum veteres ac genuini (I —III., Vindobonae, 1746—48). Schwanner Jenő (Székesfehérvár, 1888. febr. 22.—Bp., 1964. okt. 3.): állatorvos, egyetemi tanár, az állatorvostudományok kandidátusa 1952). 1911-ben Bp.-en szerzett állatorvosi oklevelet. 1914-ig tanársegéd az Állatorvosi Főisk.-n, majd harctéri szolgálat után 1923-ig Sárbogárdon, Sárosdon és Adonyban működött. 1923-tól 1946-ig a Földművelésügyi Min.-ban dolgozott, utóbb mint az Állategészségügyi Főosztály helyet­tes főnöke. 1946-tól 1963-ig, nyugalomba vonulásáig az állategészségügy és törvény­széki állatorvostan egy. tanára. Nevéhez fűződik a fertőző betegségek elleni küzde­lem hatékony megszervezése, a veszettség felszámolása és az állategészségügyi szabály­zat szerkesztése. — Irod. Várnagy László: Sch. J. (Magy. Állatorv. L. 1964. 10. sz.); Kovács Gyula —Fehér György: Az Állator­vostudományi Egyetem elhunyt tanárainak és előadóinak életrajza (Bp., 1967.) Schwarczer Géza (Bp., 1879. febr. 13.— Bp., 1960. júl. 10.): díszletfestő. Festői pályá­ját az Operaház festőműtermében kezdte Spanraft Ágoston tanítványaként. 53 esz­tendőn át az Operaház legjobb díszletfestője lett. Sok más színháznak is dolgozott, 1946-ban ment nyugdíjba. Néhány díszlettervét az OSZK Színháztörténeti Osztálya őrzi. Schwartner Márton (Késmárk, 1759. márc. 1.—Pest, 1823. aug. 15.): statisztikus, egye­temi tanár. Felsőbb tanulmányait Göttin­genben végezte. 1784-ben Késmárkon, 1786-ban Sopronban gimn. tanár. 1788-ban a pesti egy.-en az oklevéltan és címertan taná­rává és az egy. könyvtárosává nevezték ki. Könyve, melyben a német egy.-i statisz­tika leíró módszerét az angol politikai arit­metika kutató irányzatával ötvözi, korának kiemelkedő alkotása; az első statisztikai mű, mely Mo. népességét és gazdasági helyze­tét rendszerbe foglalva ismerteti. — F. m. Statistik des Königreichs Ungern (Pest, 1798). — Irod. Márki Hugó: Sch. M. és a statisztika állása a XVIII. és XIX. század fordulóján (Bp., 1905); Lukcsics Pál: Sch. M. élete és tudo­mányos jelentősége (Veszprém, 1914); Laky Dezső: Sch. M. emlékezete (Statiszt. Szle, 1923. 5—6. sz.); Vért András: Sch. M. (Statiszt. Szle, 1952. 6. sz.); Zoltán József: Magyar könyvtárosok és bibliográfusok. Sch. M. (Könyvtáros, 1959. 6. sz.). Schwartz Elemér (Vasvörösvár, 1890. aug. 25. —Würzburg, Német Szövetségi Köz­társaság,1962. jan. 21.): nyelvész, egyetemi tanár. Tanulmányait mint a ciszterci rend tag­ja, német —latin szakon a bp.-i egy.-en végez­te. 1916-tól 1935-ig gimn. tanár. Közben a müncheni egy.-en folytatta tanulmányait és 1922-ben Bp.-en német nyelvjárástanból egy.-i magántanári képesítést szerzett. 1936-tól 1948-ig a bp.-i tudományegy. német nyel­vészeti és néprajzi tanszékének tanára. 1948-ban nyugdíjazták. 1949-ben kivándorolt Bel­giumba, ahol 1950-től haláláig a louvaini egyb­en a német nyelv és néprajz tanára volt. Kutatásainak fő területei: nyelvjárástan, név­tudomány, szellemi néprajz. Szerk. a Német nyelvészeti és néprajzi dolgozatok és a Német nép­raj­ztanulmányok c. sorozatokat. — F. m. A rá­balapincs-közi nyelvjárás hangtana (Bp., 1914); Schönwisner

Next