Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)

S - Sillye Gábor - Sima Ferenc - Sima László - Simai Kristóf, Sima Márton - Simándi István

627 fordított németre. — F. m. Egy pesti Don Juan (r., Ötvös Adolf néven, Bp., 1885); Drama­turgiai dolgozatok (I —II., Bp., 1894 — 95); Im Strome der Zeit (I—IV., Bp., 1894 — 95); Sillye Gábor (Hajdúböszörmény, 1817. márc. 21.— Hajdúböszörmény, 1894. jan. 17.): ügyvéd, politikus. Az 1848-i népkép­viseleti egy.-en képviselő. Debrecenben jogi tanulmányokat folytatott. A szabadságharc kitörése után a hajdúböszörményi nemzetőr­ség századosa. Megszervezte a Bocskai huszár­ezredet. 1848. dec.-ben a Hajdúkerület kor­mánybiztosává nevezték ki. Közel állt Ma­darász László politikai köréhez. 1849. ápr.­ban a Radikális Párt tagja. A Szemere-kor­mány megalakulása után visszavonták kor­mánybiztosi megbízatását, júl. 6-án Kossuth azonban ismét kinevezte a Hajdúkerület, Szabolcs vm. és Debrecen kormánybiztosává. A szabadságharc bukása után halálra, majd kegyelemből 16 évi várfogságra ítélték. Hét esztendeig raboskodott Josephstadtban. Kisza­badulása után a Gazdasági Lapok segédszerk.­je, 1861-ben a hajdúk főkapitánya, majd Debrecen város főispánja volt. — F. m. Szó­zat a Hajdúkerület ügyében (Pozsony, 1847). Sima Ferenc (Nagykőrös, 1853. dec. 3.— Fairport, Ohio, USA, 1904. jún. 1.): újság­író, szerkesztő. ~ László apja. 1876-tól több mint húsz évig a Szentesi Lap szerk.-je, a Csongrád vm.-i ellenzék vezére. 1892 — 97-ben a tápéi kerület, 1897-től Szentes város ogy.-i képviselője, a 48-as párt tagja. A Tisza­szabályozási igazgatóságnak több évig tagja, a Körös—Tisza —Maros vidéki ármentesítő társulat egyik szervezője. 1900-ban kiván­dorolt Amerikába, több vállalatot és lapot szervezett, színműveket is írt. — F. m. Az obstrukció, mint parlamentáris fegyver (Bp., 1897). — Irod. S. F. legújabb mentelmi ügyei (Szentes, 1899). Sima László (Szentes, 1884. aug. 26.— Szentes, 1952. máj. 14.): lapszerkesztő és helytörténész. ~ Ferenc fia, Szentes város számvevője. 1906-tól rövid megszakítások­kal a Szentesi Lap szerk.-je 1919. márc.-ig. A Tanácsköztársaság idején a szentesi városi direktórium tagja és 1919. ápr. közepéig a Csongrád vm.-i Direktórium elnöke is volt. A Tanácsköztársaság megdöntése után nyugdíj­ba kényszerült és csak a felszabadulás után kap­csolódott be néhány évre a közigazgatásba mint városi tanácsnok. Megírta Szentes város történetét. Regényei, melyeknek té­máját a szabadságharc idejéből és a betyár­világból merítette, folytatásokban jelentek meg a helyi lapok hasábjain. Több évtizeden át haladó szellemű publicisztikai munkássá­got folytatott. — F. m. Csongrád vármegye és Szeged (Szentes, 1909); Szentes város története (I., Szentes, 1914. A II —III. kötet kéziratban). Simai Kristóf, Sima Márton (Komárom, 1742. nov. 8.— Selmecbánya, 1833. aug. 12.): író, szótáríró, az MTA 1. tagja (1832). Kegyes tanítórendi tanár volt, az ország sok városá­ban működött, 1776 —90-ben Kassáin 1790-től 1820-ig, nyugdíjazásáig Körmöcbányán. 1829-ben Benyák Bernát halála után Selmec­bányán a piarista rend szeniora volt. Számos iskolai drámát írt diákjai számára, utóbb megpróbálkozott a világi színművel is. Igaz­házi c. drámájával nyitotta meg előadásait Kelemen László első m. színjátszó társulata 1790-ben. A 90-es évek derekától szótár­írással kezdett foglalkozni, összegyűjtötte a 18. sz. népies színezetű irodalmi nyelv teljes szókincsét, valamint a rokon táj- és régi szavakat. Drámáiban többnyire idegen írók műveit dolgozta át, így Moliére-t is. Fog­lalkozott nyelvészeti tanulmányokkal, sza­kácskönyvet is szerk. — F.m. Igazházi (víg­játék, Kassa, 1790); Vég­tagokra szedett szó­tár (I —II., 1809 —10)­­ Gazdag szótár (Kéziratban). — Irod. Ernyei István: S. K. élete és munkái (Nagybecskerek, 1892); Bodnár Virgil: S. K. (Bp., 1898); Gáldi László: A magyar szófár­dalom a felvilágosodás korában és a reform­korban (Bp., 1957); Kardos Tibor: Régi magyar drámai emlékek (Bp., 1960); Simándi István (Abaúj vm. 1675 — Sárospatak, 1710. máj. 2.): kollégiumi tanár. Tanulmányait Göncön kezdte, onnan Csécsi Jánossal, a bujdosó pataki isk.-val Kassára vonult. 1701-től már a Kassa külvárosába szorult isk.-ban tanított. 1703-tól 1707-ig rektor Miskolcon, majd külföldi ak.-kon tanult tovább. 1707-ben a visszatért sáros­pataki isk.-hoz hívták meg tanárnak. Ok­tatómunkájának megkezdése előtt azonban újból külföldi tanulmányútra ment, hogy a kollégium tönkrement felszerelését új szemléltető és kísérletező eszközökkel kor­szerűsítse (Leydenben készült légszivattyú, laterna magica stb.). 1708. szept.-től teoló­giát, természettudományokat és jogot taní­tott. Pestis áldozata lett. Ő volt az első hazánkban, aki már 1709-ben a fizikát kísér­letezéssel tanította. Ezért — mint később Hatvani Istvánt is Debrecenben — „ördön­gösnek" tartotta a néphit. Művei kéziratban maradtak fenn. — Irod. Balogh László: S. I. a természettudományos oktatás magyar úttö­rője (Köznevelés, 1960. 10. sz.); M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története 1711-ig (Bp., 1961); Urbán Barna: S. I. a „pataki mágus" (Borsodi Szle, 1961), 40*

Next