Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)

S - Szegedi Mihály - Szegedi Tasziló Antal, Szolomájer - Szegedi Kis István - Szegedi Kőrös Gáspár, Caspar Fraxinus Zegedinus - Szegedi Veres Gáspár

727 Szegedi Veres Szegedi Mihály (Sümeg, 1706. okt. 23.— Gyöngyös, 1752. jan. 23.): jezsuita tanár. Ta­nulmányait Grazban végezte. Több helyen ta­nított filozóíiát (Nagyszombat, Kassa, Győr). Végül a gyöngyösi rendház főnöke volt. — F. m. De institutione juventutis Hungáriáé dialógus (Nagyszombat, 1735); Palatium Regtii Hungáriáé (Nagyszombat, 1740); Res gestae in Hutigaria ab anno Ch. 673 ad annum 1618 (Nagyszombat, 1742). Szegedi Tasziló Antal, Szolomájer (Nagy­károly, 1888. jún. 4.—Pannonhalma, 1960. máj. 18.): tanár, egyháztörténész. 1904-ben a bencés rendbe lépett. 1911-től a sop­roni, 1912-től a győri gimn. tanára. 1918-tól tényői plébános, 1922-től Győrött gimn. tanár. 1925-ben házfőnök és gimn. ig. Sopronban, 1929-től a bp.-i Angolkisasszonyok intéze­tének ig.-ja, 1944-től Pannonhalmán tanár. 1948-tól kisszemináriumi tanár Győrött, 1950-től nyugalomba vonult és Pannon­halmára költözött. Történelemkönyveket írt gimn.-ok számára. Rendtörténeti művei a pannonhalmi könyvtár kézirattárában talál­hatók. Szegedi Kis István (Szeged, 1505 —Rác­keve, 1572. máj. 2.): Zwingli irányát kép­viselő reformátor, költő. A bécsi, a krakkói és a wittenbergi egy.-en tanult, ez utóbbin doktorátust szerzett 1543-ban. 1544-ben haza­tért és menekülve az őt üldöző Fráter György elől, főleg török hódoltsági területen műkö­dött mint rektor és prédikátor (Csanádon, Gyulán, Cegléden, Temesváron, Mezőtúron). 1552-ben Tolnán Sztárai Mihály lelkésszé szentelte. 1554-től laskói pap és még ugyan­abban az évben az új baranyai egyházke­rület szuperintendense. 1558-tól kálmáncsai prédikátor. 1561 — 1563 közt Pécsett és Szol­nokon török fogságban volt. Mező Ferenc kereskedő azzal a feltétellel váltotta ki, hogy Ráckevén lesz lelkész (1564). Itt működött haláláig és innen látta el szuperintendensi hivatalát is. Főleg mint egyházszervező neve­zetes. Teológiai munkái Genfben és Bázelben jelentek meg. — F. m. Assertio vera de Trini­tate . . . (Genevae, 1573); Speculum Romano­rum pontificum . . . (Genevae, 1584); Theologiae sincerae Loci Communes . . . (Basiliae, 1588); Confessio verae fidei. . . (Basiliae, 1588). — írod. Földváry László: Sz. K. I. élete . . . (Bp., 1904); Szilády Áron: Sz. K. I. (Régi Magy. Költők Tára VI., Bp., 1896.) Szegedi Kőrös Gáspár, Caspar Fraxinus Zegedinus (Szeged környéke, 1500 körül — ?, 1563. aug. 6.): orvos. Apja családjával együtt Szeged környékéről menekült a török hódolt­ság elől. Olasz egy.-eken tanult, Paduában orvosdoktori diplomát szerzett. Ott ismer­kedett meg Nádasdy Tamás későbbi nádorral, aki 1553-ban meghívta udvari orvosának Sárvárra, ahol gyógynövénykertet létesített, a várban levő patika részére maga készített gyógyszereket. Később (1557) Pozsonyban telepedett le. Korának egyik legismertebb orvosa volt. A pestis áldozata lett. Nádasdy Tamással fennmaradt levelezését az Orsz. Levéltár őrzi. — írod. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (I., Bp., 1929); Bencze József: Emlékezés Sz. K. G.-ra (Orsz. Orv. Tört. Kvtár Közi. 1959. 14. »sz.). Szegedi Veres Gáspár (16. sz.): széphis­tória-szerző. 1577-ben Désen, a Szamos men­tében írta Beroaldus Boccaccio-átdolgozása nyomán Titus és Gisippus történetéről szóló széphistóriáját. — M. Szép rövid história két nemes ifjaknak igaz barátságokról (Kolozsvár, 1578. Dézsi Lajos új kiadása: Régi Magy. Széchy Mária Szegedi Kis István Székács József

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék