Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
V - Vásárhelyi Gergely - Vásárhelyi Pál
Vásárhelyi Vásárhelyi Gergely (Marosvásárhely, 1562 —Kolozsvár, 1623. okt. 18.), hitszónok, 1584-től jezsuita. Működését Erdélyben kezdte, 1591-től 2 évig Bolthori Zsigmond gyóntatója, 1593-tól vándorszónok, 1596-tól házgondnok Kolozsvárt, 1597 végétől Gyulafehérvárt, 1600 —01-ben uo. házfőnök, 1602 — 1605-ben Sellyén az építkezést vezette. Ezután zágrábi házfőnök, 1613-tól 1617-ig missziós főnök a török hódoltság alatt Pécsett, majd Gyulafehérvárt lelkipásztor. Minden munkáját magyarul írta. — F. m. Catechismus . . . magyar Kalendariummal (Kolozsvár, 1599); Esztendő által. . . Evangéliumok és Epistolák és Ezekre való Lelki elmélkedések (Bécs, 1618); Kempis Tamás négy könyve (Kolozsvár, 1622); Világkezdetitől fogva, ipságos és gonosz cselekedeteknek példáinak Summái (Kassa, 1623). — Irod. Mihalovics Ede: A katholikus prédikáczió története Magyarországon (I., Bp., 1900); Szentiványi Dezső: A katekizmus története Magyarországon (Bp., 1944); Jenei Ferenc: V. G. Kempis-fordítása (Irod. tört. Közi, 1961); Vásárhelyi Pál (Szepesolaszi, 1795. márc. 25.—Buda, 1846. ápr. 8.); a reformkor legjelentősebb vízimérnöke, a Tisza-szabályozás tervezője, az MTA tagja (r. 1835, r. 1838). Oklevelét a pesti tudományegy. Mérnöki Intézetében 1816-ban szerezte. A Körösök felmérésénél Huszár Mátyás mellett kezdte működését 1819-ben. 1823-tól ugyancsak Huszár mellett, a Duna-felmérés munkatársa, majd 1829-től a munkálatok vezetője. Vezetésével készült a Duna Pétervárad — Orsova közti szakaszának felvétele, s a legnehezebb al-dunai szakasz térképe (1832 — 1834). 1833-tól Széchenyi István mint Duna-szabályozási kir. biztos irányítása alatt elkészítette az al-dunai Vaskapu szabályozásának tervét, majd megkezdte — a később Széchenyiről elnevezett — al-dunai út építését (1834 —1835), valamint a Vaskapu szabályozását (1834 —1837), amit azonban a kormánytámogatás megvonása miatt nem sikerült befejeznie. (Az al-dunai Vaskapu szabályozását ~ felvételei éskorszerűsített tervei alapján csak jóval a kiegyezés után, 1889 —1896 között hajtotta végre a m. kormány.) Közben 1833— 1834-ben a szabályozáshoz szükséges eszközök beszerzése érdekében Széchenyivel hosszabb bg európai tanulmányútra ment. 1837-ben mint I. hajózási mérnököt a Vízügyi és Építészeti Főigazgatóság budai központjába osztották be, s itt 1841-től központi hajózási felügyelői minőségben részt vett az ország legkülönbözőbb részein folyó vízi munkálatok ellenőrzésében és irányításában. 1843-ban készítette el egyik legfontosabb munkáját, a Dunának és mellékfolyóinak az Adriai-tenger szintjére vonatkoztatott magasságmeghatározását. Fő műve a Tiszaszabályozás terve, amelyet az 1833—1845 között Lányi Sámuel vezetésével végrehajtott Tisza-felmérés adatai alapján és az ennek során készült szabályozási részlettervek felhasználásával dolgozott ki. A Tisza felső szakaszának szabályozására vonatkozó Előleges javaslatot 1845. jún. 8-án terjesztette elő, majd a szabályozás alapelveinek elfogadása után 1846. márc. 25-én benyújtotta A Tisza folyó általános szabályozása . . . tervét is. Tervének alapelve szerint a folyószabályozást és az ármentesítést egységes feladatként kell kezelni, az árvizek levonulásának meggyorsítása érdekében a folyó hossz-szelvényét átvágásokkal meg kell rövidíteni. A költséges terv a Tiszavölgyi Társulat választmányának ülésén heves vitákat váltott ki, melyek során — terve védelmezése közben — ~ szívszélhűdést kapott és meghalt. A ~ halála után meghívott külföldi szakértő, Pietro Paleocapa eltérő véleménye károsan befolyásolta a megindult munkálatok tervszerűségét. Ezek felülvizsgálata a ~-féle tervhez való fokozatos visszatérést tette szükségessé, s a Tisza szabályozását végül is teljesen ~ elgondolásai alapján hajtották végre. Már ~ felismerte, hogy a világ egyik legkiterjedtebb és leggazdagabb ásványgyógyvíz-készlete és vízi hőenergiakincse az Alföld alatt rejtőzik kihasználatlanul, sürgette az Alföld felszíni és föld alatti vizei problémáinak feltárását. Számos — részben kéziratos, részben nyomtatásban is megjelent — tanulmánya maradt fenn (háromszögelési és szintezési utasítások, folyószabályozási tervek, hidraulikai mérések stb.). Ezek közül a legjelentősebb a folyók átlagsebességét valamely keresztszelvényben megadó matematikai formula, valamint a Berettyó szabályozásáról szóló akadémiai székfoglaló értekezése. — F. m. Introductio in praxim triangulationis (Pest, 1827); A budapesti duóhíd tárgyában (Pest, 1838); Néhány figyelmeztető szó a vaskapui ügyben (Pest, 1838); A sebesség fokozatáról folyóvizeknél, felvilágosítva egy a Dunán mért keresztmetszés és abban talált sebességek által. . . (A Magy. Tudós Társ. Évk. 1845). — Irod. Győry Sándor: Emlékbeszéd (MTA Évk. 1860); Gonda Béla: V. P. élete és művei (Bp., 1896); Sárközy Imre: Régibb vízi mérnökeink életéből (Bp., 1897); Mosonyi Emil: V. P. emlékére (Bp., 1955). Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és a vízgazdálkodás története Magyarországon (Bp., 1960). — Szt. Vörösmarty Mihály: 968