Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
S - Sartorius János - Sártory József - Sárváry Ferenc - Sárváry Pál - Sáry Franciska; Saáry Fáni - Sas Andor - Sas Ede
576 tanár, filozófiai író. Egerben tanult. 1750-től Aradon, Egerben tanított. 1780-tól tartományfőnök, a miskolci rendház tagja. 1783-tól aradi, 1791-től egri, 1800-tól haláláig miskolci házfőnök. Aradi tanársága idején írta meg könyvét, mely Apáczai Csere János után az első filozófiai kísérlet m. nyelven. A mű a régi skolasztikus bölcselet szellemében íródott, és inkább csak nyelvtörténet jelentősége van. — M. Magyar nyelven filosofia (Eger, 1772). — írod. Monay Ferenc: Adatok a magyarországi és erdélyi minoriták irodalmi munkásságáról (Róma, 1953). Sartorius János (Eperjes, 1656—Gdansk, 1729): tanár, filozófiai író. Az Eperjesről vallási okokból száműzött hasonló nevű ev. lelkész és teológiai író fia. Wittenbergi, tübingeni és lipcsei tanulmányai után Torunban, Elbingben és Gdanskban gimn. tanár. Egyetlen hosszabb lélegzetű népszerű filozófiai művében a sztoikus morál pietista hirdetője. — M. Dissertationes ethicae (Thorum, 1689). — Irod. Mátrai László: Régi magyar filozófusok. XV-XVII. század (Bp., 1961). Sártory József (Besztercebánya, 1770 körül —Szomolnok, 1830): bányamérnök. Tanulmányait a Selmecbányai bányászati ok.-n 1788 — 1792 között végezte, majd az egri érseki uradalom mérnöke lett. 1794-ben az aggteleki Baradla-barlangról térképet készített, amelynek másolatát az OSZK térképtára őrzi. Utóbb a kir. Kamara szolgálatába lépett, s többek között 1829-ben a Sajó szabályozási terveivel is foglalkozott. —Irod. Fodor Ferenc: A magyar térképírás (Bp., 1952 — 54). Bendefy László: S. J. geometra az aggteleki Baradla barlang legelső térképezője (Földr. Ért. 1963). Sárváry Ferenc (Debrecen, 1808. okt. 17.— Debrecen, 1879. jan. 6.): bíró, jogi író. Jogi tanulmányai befejezése után 1831-ben ügyvédi vizsgát tett, Debrecenben nyitott ügyvédi irodát. 1834 — 1838 között Losoncon jogtanár, 1839-ben ogy.-i követ. 1847 után — kevés megszakítással — Debrecenben bíró, 1860-tól ugyanott törvényszéki elnök, Nógrád vm. táblabírája. Mint jogi író csupán a tételes törvényt magyarázta. — F. m. Világosító és rendszeres előadása az 1836-iki úrbéri törvényeknek (Pest, 1837); A magyar váltótörvény alapelvei (Debrecen, 1841); Földesúr és jobbágy kézikönyve (Debrecen, 1842). Sárváry Pál (Piskolt, 1765. okt. 3.-Debrecen, 1846. dec. 19.): filozófus, matematikus, fizikus, tanár, az MTA 1. tagja (1832). 1782-től 1785-ig a debreceni kollégium hallgatója. Kétévi nevelősködés után ismét Debrecenben hallgatott teológiát; főisk. tanulmányait 1792-ben fejezte be. Göttingenbe ment tanulmányútra, ahol 1795-ben filozófiai doktorátust szerzett. 1795-ben foglalta el a debreceni kollégium mennyiségtan, természettan és bölcselet tanszékét. 1797-ben elsőnek kezdett el m. nyelven előadni. 1839-ben ment nyugalomba. Arany Jánosnak is tanára volt, aki róla írta Agg Simeon c. költeményét. Sokat tett a debreceni rézmetsző isk. fellendítéséért. — F. m. Morális philosophia (Pest, 1802); Philosophusiethika (Nagyvárad, 1804); A rajzolás mesterségének kezdete (Debrecen, 1807). — Irod. Schedel Ferenc: Gyászbeszéd S. P. felett (Akad. Ért. 1847); Bajkó Mátyás: A debreceni felsőoktatás a reformkorban (Kossuth L. Tud. Egy. Acta, 1955); M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században (Bp., 1964); Sáry Franciska: Saáry Fáni (Pest, 1828 — ?), táncosnő. 1839-től a Nemzeti Színház táncisk.-jának növendéke. 1842-ben már „magyar Elssler Fanny"-ként emlegették a lapok. 1843-ban részt vett Veszter Sándor nagy sikerű első külföldi körutazásában. 1843 végén gr. Fáy István saját költségén Párizsba küldte tanulni. 1845-ben Bécsbe ment, ahol Guerra képezte tovább. 1846-ban tért haza és a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1851-ig felváltva, hol Pesten, hol Bécsben, később végleg Bécsben táncolt. Pesti tartózkodása alatt fellépett a táncos darabokban. — F. sz. Pugni: A markotányosnő és postalegény; Pugni: Ondine a hableány; Campilli: A jós. Sas Andor (Szeged, 1887. jan. 22.—Pozsony, 1962. aug. 23.): történész, irodalomtörténész, tanár. Bp.-en végezte az egy.-et, ahol Babits Mihály, Juhász Gyula, Balázs Béla társaságában tagja volt a Négyesyszemináriumnak. Később vidéken nevelősködött. A Tanácsköztársaság idején főisk. tanár a fővárosban, utána emigrált, Bécsben élt, majd Csehszlovákiába költözött. Pozsonyban középisk. tanár, a pozsonyi szlovák egy.-en a m. irodalmi tanszék vezető docense 1957-től. Számos gazdaságtörténeti, irodalomtörténeti tanulmányt írt; kéziratban maradt a reformkori Pozsonyról írt monográfiája. — F. m. Szabadalmas Munkács város levéltára (Munkács, 1927); Történelmi és irodalmi tanulmányok (Pozsony, 1953); Egy kárpáti latifundium a hűbéri világ alkonyán (Pozsony, 1955). — írod. Szalatnai Rezső, S. A. (írod. tört. Közi. 1963. 3. sz.) Sas Ede (Pest., 1869. dec. 23. —Bp., 1928. jún. 27.): újságíró, író. Az újságírói pályáján 1889-től előbb a szegedi Napló, majd az aradi Alföld belső munkatársa. 1893-tól a Nagy-