Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
P - Petkó Zsigmond - Petneházy Dávid - Pető Imre - Petőfalvi Lajos - Petőfi István - Petőfi Sándor
Petkó szembefordult Báthori Gáborral s 1611-ben II. Mátyás hadai élén a szászok segítségére az Erdélybe nyomuló Forgách Zsigmondhoz csatlakozott, amiért Báthori Gábor az 1612. máj.-i egy.-en jószágvesztésre ítéltette. Művelt, a tudományokat és az irodalmat pártoló főúr volt, verseket is írt. Műve a tulajdonképpen Báthori Gábort és udvarát ábrázoló Az Virtusnak és Voluptasnak egymással való vetekedések . . . (Kolozsvár, 1610). — Irod. Várfalvi Nagy János: P. J. élete (Kolozsvári Közl., 1872); Klaniczay Tibor: Reneszánsz és barokk (Bp., 1961); Petkó Zsigmond (17. sz.): versszerző. Valószínűleg nemes vitéz, Petrőczy István politikai ágense. 1666-ban írta a Zrínyi halálához kapcsolódó Katonaénekét (Cantio Militaris), melyben a nemességet lelkesíti a török elleni harcra. Nevét énekének versfői őrizték meg. Éneke a Balassa-kódexben maradt fenn, kiadva a kódex hasonmás kiadásában (Bp., 1944), valamint a Magyar Költészet Bocskaytól Rákócziig c. kötetben (Bp., 1953). — írod. Jenei Ferenc: P. Zs. (írod. tört. Közl., 1963. 5. sz.) Petneházy Dávid (?, 1645 körül — ?, 1687 eleje): kuruc lovaskapitány, Szabolcs vm.-i birtokos nemes. Isk.-it valószínűleg a debreceni ref. kollégiumban végezte. Fiatalon katonai pályára lépett. Neve mint vakmerő lovaskapitányé 1678 — 79 táján Thököly nevével együtt vált országos hírűvé. A Thökölyfölkelés idején mindvégig a kuruc hadak legnevesebb ezereskapitánya. Fő része volt a kurucok 1679. nov. 3-i szikszói győzelmében. 1683 nyarán — Bécs török ostromával egy időben — Thököly Morva v.-ban portyázó előhadait vezette. Serege élén éles összetűzései voltak a vm.-k nemességével. Thököly törökök általi elfogatásakor, 1685. okt.ben ezredével császári szolgálatba állt és a Tiszántúlon a törökök ellen harcolt. Nevéhez fűződik Szolnok, Szarvas és Arad visszavétele. Katonai érdemeit Lipót császár 1686. jan.-ban aranylánccal jutalmazta. Buda 1686-i ostroma idején az ostromló sereg tehermentesítésére több vállalkozásban vett részt: győzelmet aratott az egri törökökön és megverte a budai török őrség felmentésére küldött segélycsapatokat. Ezredével együtt kivette részét Buda 1686. szept. 2-i bevételéből is. Pető Imre (Keszthely, 1882 —Bp., 1944), karmester, zenepedagógus. Mérnöknek készült, de rövidesen a zenei pályára lépett. Tanulmányait a Zeneműv. Főisk.-n (Koessler János, Herzfeld Viktor, Thoman István) végezte. Mint harmadéves növendék elnyerte a bayreuthi Wagner-ösztöndíjat, majd Berlinben Humperdinck és L. Lehmann tanítványa volt. Berlinben és Stuttgartban mint karmester működött. 1923-ban Kerner István meghívására az Operaház korrepetitora, majd karmestere. 1920-tól a Nemzeti Zenede tanára. — M. férfikarok, dalok, zongoradarabok, kamarazenei művek. — Írásai: A hangképzés története. A képzőművészeti és zenei stílusok párhuzamos fejlődése és egymásra hatása (Bp., 1929). Petőfalvi Lajos (Zagyvapálfalva, 1914. máj. 15. — Németo., 1944), a kommunista bányászmozgalom mártírja. 1930 elején kapcsolódott be a salgótarjáni munkásmozgalomba. Az 1940-es évek elején tagja lett a kommunista bányászcsoportnak. 1943-ban a bányászbizottságban dolgozott mint a salgótarjáni bányavidék összekötője. 1944 őszén a fővárosi bányászbizottság üléséről Golub Rudolffal hurcolták el fegyveres nyilasok a Rökk Szilárd utcai nyilasházba, majd Németo.-ba, ahol a fasiszta terror áldozata lett. Petőfi István, Petrovics (Szabadszállás, 1825. aug. 18. —Csákó, 1880. máj. 1.), ~ Sándor öccse. 1848-ig mészároslegény, a szabadságharcban százados. 1854 — 57 közt börtönben szenvedett, 1858-tól gazdatiszt Csákón. Az 1850-es években írt verseit Bajza József gyűjtötte össze és látta el előszóval (Bp., 1909). — Szt. Petőfi Sándor: István öcsémhez (vers). Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. jan. 1.— Fehéregyháza, 1849. júl. 31.). Ady és József Attila mellett a magyar irodalom legnagyobb, forradalmi eszmeiségű költője, világviszonylatban is az egyik legnagyobb lírikus. Szlovák eredetű családból származott, apja Petrovics István mészáros, kocsma- és földbérlő, anyja Hruz Mária. Egyetlen testvére: István. A szülők 1824. okt.-ben Kiskunfélegyházára költöztek, s később ezt a várost vallotta szülőhelyének (innen a máig is tartó sziletéshely-vita). Isk. pályájának főbb állomásai: Kecskemét (1828—31), Sárszentlőrinc (1831—33), Pest (1833—35, két isk.-ban); ezeknél fontosabb az Aszódon töltött három tanév (1835 — 38). Itt kezdett verselni, s itt ébredt fel erősebben vonzalma a színészet iránt. Az 1838 — 39. tanévet Selmecbányán folytatta, de az itteni környezetben tanulmányait elhanyagolta, viszont már sikert aratott verseivel az önképzőkörben. A félévi rossz bizonyítvány s a fiáról kapott rossz hírek miatt az apa — aki időközben vagyonilag tönkrement — levette róla a kezét. ~ 1839. febr. közepén elhagyta Selmecbányát. Pestre gyalogolt, egy ideig statiszta 404