Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)

P - Petőfi Sándorné - Petőfi Zoltán - Petrányi Ferenc - Petrás Ince János

407 Ferenc, Liszt Ferenc, Arany János, Dankó Pista, Hubay Jenő, Kodály Zoltán, Ádám Jenő, Farkas Ferenc, Járdányi Pál, Kadosa Pál, Lányi Ernő, Szabó Ferenc, Szervánszky Endre. ~ a legsűrűbben és legnagyobb pél­dányszámban kiadott költőnk, művei csak 1945—60 között a milliót is meghaladó pél­dányszámban jelentek meg. — Fontosabb kiadások: Petőfi Sándor összes költeményei (Pest, 1847; 1848-ban az MTA nagyju­talmát kapta); Petőfi Sándor vegyes művei (I—III., kiadta Gyulai Pál, Pest, 1863); Petőfi Sándor összes művei (I —VI., az első kritikai kiadás, kiadta Havas Adolf Bp., 1892 — 96); Petőfi Sándor Összes költeményei (kiadta Voi­novich Géza, Bp., 1921); Petőfi Sándor Ösz­szes művei (I —VII., Az MTA kritikai kiadása, Bp., 1951—1964); Petőfi Sándor Összes mű­vei (I —III., Magy. klasszikusok. Sajtó alá rendezte Pándi Pál, Bp., 1955). — Irod. B. Eötvös József: P. összes költeményei (Pesti Hírlap, 1847); Gyulai Pál: P. S. és lyrai köl­tészetünk (Új Magy. Múzeum, 1854); Zilahy Károly: P. S. életrajza (Pest, 1864); Petőfi-Múzeum (I —VIII., szerk. Csernátony Gyula — Ferenczi Zoltán — Korbuly József, Kolozs­vár, 1888-1895); Erdélyi János: P. S. (Pá­lyák és pálmák Bp., 1886); Ferenczi Zoltán: P. életrajza (I—III., Bp., 1896); Petőfi-Könyv­tár (tanulmánysorozat, 1—30. sz. Szerk. End­rődi Sándor —Ferenczi Zoltán, Bp., 1908 — 1911); Oláh Gábor: P. képzelete (Bp., 1909); Ady Endre: P. nem alkuszik (Ady Endre Válogatott cikkei és tanulmányai, Bp., 1954); Horváth János: P. S. (Bp., 1922); Riedl Frigyes: P. (Bp., 1923); Illyés Gyula: P. (Bp., 1936, átdolgozott és bővített kiadás, Bp., 1963); Révai József: P. (Válogatott irodal­mi tanulmányok, Bp., 1960); Horváth Már­ton: Lobogónk: P. (Bp., 1950); Turóczi-Trostler József: P. és a magyar népköltészet belép a világirodalomba (Irod. tört., 1952); Sőtér István: Romantika és realizmus (Bp., 1956); Hatvany Lajos: Így élt P. (I —V., Bp., 1955 —1957); Várkonyi Nándor: Az üstökös csóvája (Pécs, 1957); Dienes And­rás: P. a szabadságharcban (Bp., 1958); Bé­kés István: P. nyomában (Bp., 1959); Pándi Pál: P. (A költő útja 1844 végéig, Bp., 1961); Turóczi-Trostler József: P. világiro­dalmi jelentőségéhez (Magy. Irodalom — Világirodalom, II., Bp., 1961); Tanulmányok P.-ről (Szerk. Pándi Pál és Tóth Dezső, Bp., 1962); Sőtér István: Nemzet és haladás (Bp., 1963); Martinkó András: A prózaíró P. (Bp., 1965); Mezősi Károly: A követjelölt P. meg­buktatása (Jászkunság, 1965., 4. sz.); Lukácsy Sándor: P. és Cabet (Irod. tört. Közl., 1966). — Szt. A P.-t megéneklő versek, életének egy-egy mozzanatát feldolgozó szépirodal­mi művek, regényes életrajzok könyvtárnyi anyagot tesznek ki. A felsorolhatatlan meny­nyiségű elbeszélés mellett regény: Jókai Mór: Politikai divatok (1862); Harsányi Zsolt: Az üstökös (I —II., Bp., 1932); színművek: Juhász Gyula: P. elmegy (jelenet, 1922); Herczeg Ferenc: A Költő és a Halál (1. felv. 1923); Szabó Lőrinc: A szökevény (jelenet, Nyugat, 1923); Illyés Gyula: Két férfi (filmregény, 1950); Füst József: Az aszódi diák (1953); Németh László: P. Mező­berényben (1954); filmek: Szeptember vé­gén (1943); Föltámadott a tenger (1952); Kihunyt egy csillag (dokumentumfilm, 1960; Dienes András); Illyés Gyula: Tűz vagyok (Petőfi élete, Bp., 1964); P. több műve (már a húszas évektől kezdve) filmre, színpadra, televízióra, bábszínházra átdolgozva is a közönség elé került (Bolond Istók, János vitéz, A helység kalapácsa), köztük legnevezetesebb a János vitéz c. dal­mű (1904, Kacsóh Pongrác—Bakonyi Ká­roly). Petőfi Sándorné: Szendrey Júlia Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. dec. 15.— Pest, 1870. nov. 15.), ~ Sándor fia. A gimn.­ból kimaradt, színész lett, de a rendezetlen életmód és tüdőbaja miatt korán meghalt. Néhány versét életrajzi bevezetővel Déri Gyula adta ki (Petőfi Kvtár, XV. füz.). — Irod. Déri Gyula: P. Z. (Bp., 1909); Krúdy Gyula: írói arcképek (I., Bp., 1957); Irányi István: P. Z. életpályája (Szarvas, 1964). Petrányi Ferenc (Bp., 1890. jan. 6. —Bp., 1935. dec. 18.): kertész. A Kertészeti Tan­intézetben 1907 —1910 között végzett. Ezután a fővárosi kertészetben, 1912-ben a temes­vári Niemetz kertépítő irodában dolgozott, és a németo.-i dísznövénytermesztést tanul­mányozta, 1913-ban a Kertészeti Tanintézet­hez került, ahol rövidesen a dísznövényüzem vezetője lett. 1925-ben átvette a díszkertészet oktatását, 1929-ben r. tanárrá nevezték ki. Jelentős szerepe volt a kertészeti kiállítások rendezésében. — F. m. Dísznövénytermesztés (Bp., 1934); Virág- és díszkertészet (Bp., 1935). — Irod. P. F. 1890 — 1935 (Kertészeti Szle, 1936). Petrás Ince János (Forrófalva, Moldva, 1813—Klézse, 1886. szept. 6.): lelkész, újság­író, folklorista, nyelvész. A teológiát Egerben végezte. 1831-ben belépett a minorita rendbe. Misszionáriusként szülőföldjére, Moldvába ment. A csángó magyarok lakta Pusztina nevű községben, majd Klézsén volt lelki­pásztor. Az MTA képviselőivel: Döbrentei Petrovics

Next