Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)
M - Murányi László - Murár Lajos - Murgács Kálmán - Muskát László - Mutschenbacher Emil - Mutschenbacher Tivadar - Muzsa Gyula
Murányi viselője, 1848—49-ben alispánja, támogatta a szabadságharcot. A világosi fegyverletétel után a temesvári várba zárták. Halálos ítéletét Haynau 16 évi várfogságra enyhítette, amelyből öt évet kitöltött. 1860-ban újból elfogták és a csehov-i Theresienstadtba hurcolták. 1861-ben szabadult és Temes vm. alispánja, 1865-től pedig főispánja lett. Jelentős összegeket hagyományozott az MTA-ra, az MNM-re, a Nemzeti Színházra és a bukovinai székelyek hazatelepítésének költségeire. Murányi László (Edelény, 1877. febr. 14. —Nyíregyháza, 1939. aug. 14.): ügyvéd, politikus. Jogi tanulmányainak végeztével ügyvédi oklevelet is szerzett, majd ügyvédi irodát nyitott. Mint ügyvédi kamarai elnök a haladó ügyvédség képviselője volt. Az 1918-as polgári forradalom után, a Károlyikormány idején Szabolcs vm. főispánja. Küzdött az egészségtelen földbirtokpolitikai állapotok szociális megoldásáért. Mint népszerű szónok, különösen bátor politikai beszédeivel segített sok üldözöttön. Murár Lajos (Balassagyarmat, 1883. okt. 24. —Balassagyarmat, 1945. dec. 30.): a munkásmozgalom harcosa, építőmester. Oroszoki hadifogsága idején harcolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméért, 1918 szept.-éig Ukrajnában a kolomeai járásban, azután itthon dolgozott. A Tanácsköztársaság idején a Nógrád megyei direktórium elnöke volt. A Horthy-korszakban rendőri felügyelet alatt élt. A felszabadulást már betegen érte meg. Murgács Kálmán (Sepsiszentgyörgy, 1893. szept. 20. —Bp., 1966. márc. 25.): nótaszerző. Gimn. és hegedűtanulmányai után segédjegyzőként dolgozott, majd a belügymin.-ba került; a jegyzőárvaház megbízásából magyarnóta-csoportot szervezett s irredenta dalaival járta az országot a német megszállásig. Muskát László (Bp., 1903. jan. 26.— Bp., 1966. szept. 23.): sportoló, bőröndös, vendéglős. Az 1924. évi párizsi olimpián IV. helyezett 4 x 100 m-es síkfutó váltó tagja. A Magyar Torna Klub (MTK) színeiben 1924-ben országos 110-es gátfutóbajnokságot nyert, kétszer volt válogatott. Mutschenbacher Emil (Bp., 1878. dec. 31.—Bp., 1945. máj. 2,3.): mezőgazdasági és közgazdasági író. Jogi tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte, ahol 1903-ban államtudományi doktorátust tett. Azután a bécsi és berlini mezőgazdasági egy.-en tanult és Európa több országában tett tanulmányutat. 1907-től az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) titkára, 1912-ben ügyvezető titkára, 1921-ben főtitkára, 1926-tól ügyvezető ig.-ja. A Köztelek c. lap főmunkatársa, majd főszerk.-je. 1931-től felsőházi tag. 1903-ban részt vett az Ausztria és Mo. között folytatott vámpolitikai tárgyalásokon, 1920-ban pedig a vámtarifa kidolgozásában. Tevékenyen részt vett a Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet munkájában. Széles körű irodalmi munkásságot fejtett ki. Publicisztikával is foglalkozott. — F. m. Egy ismeretlen magyar publicista (Bp., 1903); Ausztria nemzetiségi politikája (Bp., 1904); A német-római császári cím (Bp., 1905); A mezőgazdasági érdekképviseletek és gazdasági egyesületeink (Bp., isip.); A 9. Orsz. Gazdakongresszus naplója (Bp., 1911); Magyar mezőgazdasági politika (Bp., 1912); A magyar mezőgazdaság tarifális kiváltságai (Bp., 1914). Mutschenbacher Tivadar (Bp., 1881. máj. 29.— Bp., 1965. márc. 27.), sebész. Orvosi tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte, 1905-ben orvosi oklevelet szerzett. 1906-tól Réczey Imre sebészeti klinikájára került, 1910-től tanársegéd lett. 1914-től 1921-ig a Verebély Tibor vezette I. sz. sebészeti klinika tanársegéde. 1917-től a bp.-i egy. magántanárrá képesítette. 1921-ben a Vöröskereszt Kórház ig. sebész-főorvosává nevezték ki és a Posta Betegbiztosító Intézet országos főorvosává választották. 1934-től egy.-i c. rk. tanár, a bp.-i egy.-en a sebészeti műtéttan előadója. A II. világháborút követően a Posta Betegbiztosító Intézet megszűnése után, 1952. jan.-tól a VIII. ker. Tanács Trefort utcai szakorvosi rendelőintézetének sebészetén dolgozott haláláig. A Magyar Sebész Társaság 1935. évi XXL Nagygyűlésének, a Magy. Orsz. Orvosszövetségnek, valamint a Budapesti Orvosok Szövetségének elnöke. Tudományos munkái az általános és baleseti sebészet legkülönbözőbb területeit ölelték fel. Múzsa Gyula (Bukarest, 1862. júl. 27.— Bp., 1946. febr. 23.): gyógyszerész, több évtizeden át a magyar sport egyik vezetője. Tanulmányait Bp.-en, Párizsban és Londonban végezte. A gyógyszerészi oklevél megszerzése után hosszabb ideig külföldön tartózkodott, majd Bp.-en nyitott gyógyszertárat. 1906-ban függetlenségi párti, 1910-ben Kossuth-párti programmal képviselővé választották. A Nemzetközi Olympiai Bizottság 1909-ben tagjává választotta, és az maradt haláláig. Megalakulásától kezdve részt vett az Orsz. Testnevelési Tanács munkájában, a Magyar Atlétikai Clubnak (MAC) több évtizeden át tagja volt. A Tanácsköztársaság megdöntése után a megalakult ügy. 254