Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)

S - Siklósi Iván - Siklóssy László - Sikó Attila - Sikó Miklós - Silberberg Ignác, Salgó - Silberstein Adolf, Ötvös

Siklósi 626 Táncimpressziók, Szimfónietta, Magyar kon­certrondo stb.); kamarazene, zongoraművek, opera (A hónapok háza, 1927); pantomim (A tükör, 1923); karművek, dalok. írásai: Összhangzattan (Bp., 1907); Hangszereléstan (Bp., 1908 — 10); A vezérkönyvolvasás útmu­tatója (Bp., 19x1); Formatan (Bp., 1912); Ellenponttan (Bp., 1913); Zeneesztétikai jegy­zetek (Bp., 1921); A harmonizálás kézikönyve (Bp., 1923); Magyar zenetörténeti jegyzetek (Bp., 1927); Hangszerek, hangszínek (Bp., 1941). — írod. S. A. (A Zene, 1942. 11. sz.) Siklósi Iván (Bp., 1890—Bp., 1955. nov. 20.): forgatókönyvíró, filmdramaturg, felirat­író. A Phoenix filmgyárnak és a Projectog­raph vállalatnak művészeti vezetője volt. Éveken át igazgatta a Corso, ill. a Royal Apollo filmszínházat is. 1921—23 között a bécsi Sascha filmgyár forgatókönyvírójaként tevékenykedett. A filmszakmával a néma­filmkorszak után is kapcsolatban maradt, több ezer néma- és hangosfilm feliratait készítette el, ill. fordította le. Ismertebb for­gatókönyvei: Tavasz a télben (1917); Az ördög (1918); „99" (1918); A skorpió (1918); Lulu (1918); Iglói diákok (1934); Szent Péter esernyője (1935); Pénz áll a házhoz (1939). — Külföldön 1921—23 között készített és megfilmesített forgatókönyvei: A sátán nap­lója; A feketekesztyűs hölgy; Damaszkusz csillaga. Siklóssy László (Bp., 1881. dec. 8.—Bp., 1951. jún. 19.): művészeti író. Jogi dokto­rátust és ügyvédi diplomát szerzett, de ügy­védi gyakorlatot nem folytatott. 1899-ben az az ogy.-i gyorsirodában vállalt állást. 1933-ban kinevezték a gyorsiroda vezető­jévé. Szerk. a Gyűjtő c. folyóiratot. Képző­művészeti kritikái a Pesti Hírlapban és folyó­iratokban jelentek meg. A Szt. György Céh elnevezésű műkereskedelmi vállalkozásnak ig.-ja volt. — F. m. A modern magyar éremmű­vészet (Bp., 1910); Műkincseink vándorútja Bécsbe (Bp., 1919); Kuny Domonkos (Bp., 1917); A magyar kerámika története (Bp., 1917); A régi Budapest erkölcse (I—III., Bp., 1921 — 1922); A magyar sport ezer éve (I —III., Bp., 1927 — 1929); Hogyan épült Budapest? (Bp., I93i)­Sikó Attila (Tiszavárkony, 1897. szept. 10.—Bp., 1965. júl. 28.): mérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1961). Munkás­ságát a Budapesti Kikötőépítési Kormány­biztosságnál kezdte, majd a Vízrajzi Intézet tervezési osztályára került, 1938-tól az Orsz. Öntözésügyi Hivatal tervezési osztályának vezetője, azután a Vízrajzi Intézet, majd a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató In­tézet munkatársa lett. Számos hazai vízépítési műtárgy építésében vett részt (nicki Rába­gát stb.). önálló munkái közül legjelentő­sebb a tiszaburai csőzsilip. Statikai, talaj­mechanikai és hidraulikai kérdésekkel egy­aránt foglalkozott. Fő eredményei a csőve­zetékek és csőzsilipek méretezésével és ter­vezésével, részben hidraulikai kutatásokkal kapcsolatosak. — F. m. Különböző alakú nyílásokon szabadon átbukó vízmennyiség meg­határozása számítással és szerkesztéssel . . . (Vízügyi Közi. 1934); Változó rugalmasságú alapon nyugvó tartók egyensúlyi vizsgálata (Mélyépítéstud. Szle, 1960). — írod. Lász­lóffy Woldemár: S. A. (Vízügyi Közi. 1965.) Sikó Miklós (Septér, 1818—Marosvásár­hely, 1900. máj. 5.): festő. Részt vett a sza­badságharcban, majd Münchenben képezte magát. Vándorpiktorként Erdélyben, főleg Kolozsvárt és Marosvásárhelyen nagyszámú (kb. 400) miniatűr, akvarell, olaj és kőrajzos arcképet készített. — írod. Bíró Béla: S. M. (Kolozsvár, 1944.) Silberberg Ignác, Salgó (Arad, 1863 — ?, 1932. jan. 31.): nyomdász. A 80-as években bejárta Ny-Európát, majd Németo.-ban kap­csolódott be a szocialista munkásmozgalom­ba. A 90-es évek elején Ausztriába költözött, ahol az osztrák szociáldemokrata párt veze­tőségi tagja volt és az Arbeiter-Zeitungnál dolgozott. 1894-ben az MSZDP vezetősége Viktor Adler javaslatára visszahívta Mo.-ra és megbízta a párt ügyeinek vezetésével. A Népszava szerk.-je, az osztályharcos irányzat híve. 1895-ben a betegpénztári reformisták az ellene folyó egyéves harc után megfosztot­ták a pártban viselt valamennyi funkciójától. ~ ellenzéket szervezett és küzdelmet indított az opportunizmus ellen. 1895 — 1896-ban a bíróság sajtóperekben elítélte. Ellenzéki cso­portjának meggyengülése után visszavonult a munkásmozgalomtól és polgári lapoknál (Neues Pester Journal, Pester íioyd) vállalt állást. A 20-as években szerk.-je volt a fő­város német nyelvű lapjának, a Kommunénzk. A munkásmozgalom érdekében a századfor­duló után már nem tevékenykedett. — írod. S. Vincze Edit: A magyarországi szociál­demokrata párt 1890 — 1896 (Bp., 1961). Silberstein Adolf, Ötvös (Pest, 1845. júl. 1.—Bp., 1899. jan. 12.): újságíró, kritikus. 1861-től németo.-i egy.-eken tanult, 1866-ban Lipcsében bölcsészdoktori diplomát szer­zett. 1870-tŐI a Temesvarer Zeitung szerk.-je. 1871-től Pesten a Pester Lloyd színikritikusa, majd az Ungarischer Lloyd munkatársa. 11874 —80-ban a Pester Journal szerk.-je. A Pe­tőfi Társ. tagja volt. Számos 111. író művéből

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék