Magyar Életrajzi Lexikon 2. kötet, L-Z (1982)

S - Szederkényi Anna, Párniczky Edéné - Szederkényi Nándor - Szegedi Boris - Szegedi Ferenc Lénárd - Szegedi Gergely - Szegedi János - Szegedi Lőrinc

Szederkényi 726 sőbb elnökének választották meg. 1922-ben Békéscsaba ngy.-i képviselője. A szociál­demokrata mozgalom egyik vezető politi­kusa, az országos pártvezetőség tagja. 1931­ben és 1939-ben ismét képviselővé választot­ták. Ideiglenesen ellátta a párt főtitkári teen­dőit is. A felszabadulást követően az Ideig­lenes Nemzetgyűlés és a Nemzeti Főtanács tagja. 1948-ig az SZDP főtitkárhelyettese, a párton belül a KMP-vel való együttműkö­dést és egyesülést ellenezte. 1950-ben letar­tóztatták; a börtönben halt meg. Szederkényi Anna, Párniczky Edéné (Me­zőnyárád, 1882. nov. 26.—Bp., 1948. dec. 21.): író. Tanítóképzőt végzett s rövid ideig vidéken tanító volt. Újságírói pályáját Ka­posváron kezdte, onnan Bp.-re került. 1926­ban a Kis Újság felelős szerk.-je. Első nő­tagja az Újságírók Egyesületének. Első férje Haraszthy Lajos költő volt Regényeket, no­vellákat írt, gondosan alkalmazkodva az ún. középosztály igényeihez. — F. M. A jövő felé (r., Bp., 1906); A kőfalon túl (színdarab, 1910); Amíg egy asszony eljut odáig (r., Bp., 1916); Sorsok ha találkoznak (r., Bp., 1918); Lázadó szív (r., Bp., 1925); Egy darab kenyér (r., Bp., 1947). — írod. Török Sophie: Nők az irodalomban (Nyugat, 1932); Sz. A. meg­halt (Hírlap, 1948. 298. sz.). Szederkényi Nándor (Eger, 1838—Bp., 1916. ápr. 24.): újságíró, politikus, helytör­ténész. A kiegyezés után függetlenségi lap­szerkesztő, 1873-tól a dunapataji kerület, majd 1878-tól 1896-ig és 1901-től 1906-ig Eger függetlenségi párti képviselője. Az Ug­rofi-frakció elnöke az obstrukció idején. 1907­ben Heves vm.-i főispán volt. — F. m. Heves vármegye története (II —IV., Eger, 1890—93); A magyar államiság fejlődése, küzdelmei (Eger, 1901). Szegedi Boris (Sajószöged, 1895. febr. 9. —Bp., 1967. márc. 17.): ifjúsági író. Nagy Lajos író felesége. Meséi, novellái jelentek meg különböző lapokban (Pesti Hírlap, Új Idők stb.). — F. m. Fur-Fa-Rag-Ta kínai ezer­mester kópéságai (mesék, Bp., 1936); Ez a ház eladó (novellák, Bp., 1949). — írod. Kardos Pál: Nagy Lajos (Bp., 1958); Barabás Tibor: Búcsú Sz. B.-tól (Élet és írod. 1967. 12. sz.). Szegedi Ferenc Lénárd (Nagyszombat, 16x4—Kassa, 1675. szept. 12.): egri püspök. Bécsben, Rómában tanult. 1644-ben esz­tergomi kanonok. 1660-ban erdélyi, 1663­ban váci, 1670-ben egri püspökké nevezték ki. Az ő költségén jelent meg a Cantus Catholici Latin o-Hungarici (Cassoviae, 1674), a Kisdi-féle Cantus Catholicinál bővebb, attól független énekgyűjtemény. Szegedi Gergely (Szeged, 1511—Debre­cen, 1570): énekszerző, prédikátor, szónok. 1556-banWittenbergben tanult. 1567 nyará­tól Debrecenben prédikátor. Híres Énekes­könyvét 1569-ben adta ki Debrecenben. Ebben közölte tíz zsoltárfordítását és négy eredeti szerzeményét is. Versei mellett egy, Petrovics Péterhez intézett latin Epistolájs. (Wittenberg, 1557) maradt fenn. Verseinek újabb kiadása Szilády Áron gondozásában: Régi Magy. Költők Tára (VI., Bp., 1896); énekeskönyvé­nek hasonmáskiadása. Szilády Áron jegyzetei­vel: Szegedi Gergely énekeskönyve (Bp., 1893). — írod. Bucsay Mihály: Sz. G. debreceni re­formátor, a kálvini irány úttörője hazánkban (Bp., 1945); Horváth János: A reformáció jegyében (Bp., 1953). Szegedi János (Acsád, 1699. ápr. 4. —Nagy­szombat, 1760. dec. 5.): jezsuita, egyetemi tanár, egyházjogász. Tanulmányait Nagy­szombatban végezte, ahol 1730-ban bölcse­leti és hittudományi doktorátust szerzett. 1731-től 1734-ig bölcseletet, 1736-tól 1738-ig egyházjogot tanított a nagyszombati egy.-en. 1741-től Grazban adott elő, 1743-ban Kolozs­várt a rendház rektora. Később a győri rend­ház vezetője. 1751-től 1753-ig ismét Nagy­szombatban tanár, majd a bécsi Pazmaneum s utóbb a budai főiskolák ig.-ja. Ezután a nagyszombati papnevelő ig.-ja haláláig. Ko­rának nagy hatású jogi írója, nemcsak szi­gorúan vallási-természetjogi irányzatú és így retrográd szemléletű tankönyvei, hanem gya­korlati irányú jogi kézikönyvei, törvénygyűj­teményei is a maguk idején elterjedtek vol­tak. — F. m. Tripartitum Juris Ungarici Tyroci­nium . . . (I—III., Tyrnaviae, 1734); Rubricae sive synopses titulorum . . . universi juris Unga­rici . . . (I —III., Tyrnaviae, 1734); Manuale ju­risperitorum Ungariae . . . (Jaurini, 1749, Clau­diopoli, 1763). — írod. Pauler Tivadar: Sz. J. jellemzése (MTA Ért. 1856); Degré Alajos: Jogi professzorok emlékezete (Bp., 1936). Szegedi Lőrinc (Szeged, ? —Szatmár, 1594): ref. lelkész, költő. 1562-től a wit­tenbergi egy.-en tanult. 1567-től 1575-ig Békésen működött, s mint a Körös és Maros közötti terület seniora, igyekezett erőszakosan elnyomni az unit. mozgalmat. 1575-től isko­láig. Szatmáron, 1584-től lelkész, majd espe­res. — M. Psalmi. . . (Wittenberg, 1564); Theophania. . . (iskoladráma, Debrecen, 1575). — írod. Házy Albert: A XVI. század társa­dalomszemlélete Selneccerus Miklósnál és Sz. L.-nél (Szeged, 1938); Horváth János: A reformáció jegyében (Bp., 1953); Régi magyar vígjátékok (bevezette Dömötör Tek­la, Bp., 1954)-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék