Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
D - Dubovitz Dénes - Duczynska Ilona
gazda Párt megalakításában (1920. okt.) ennek listáján a kiskomáromi ker. ogy.-i képviselője (1922—26). 1926-ban kivándorolt az USA-ba, Chicagóban megszervezte az Amerikai Magyar Revíziós Ligát. 1932-ben tért haza, a Nemzeti Egység Pártja programjával a kiskomáromi ker. ogy.-i képviselője (1935—39). Liberális politikus, az angolszász irányzat híve volt, átlépett az FKgP-be (1939). 1945 után újra bekapcsolódott a politikai életbe. 1945 tavaszán — rövid ideig — a Bp. I. ker. Nemzeti Bizottság elnöke. 1945. nov. 4-én az FKgP listáján mandátumot szerzett. 1946. márc. 12-én a munkáspártok nyomására 19 jobboldali politikussal együtt kizárták az FKgP-ból, de mandátumát 1947 nyaráig megtartotta. Egyik alapítója a Sulyok Dezső vezette Szabadság Pártnak. 1947 nyarán viszszavonult a politikától, 1947-től 1950-ig Baracskán élt. 1951-től 1953-ig a bp.-i vásárcsarnokban betanított segédmunkás, 1953-tól 1954-ig az Autokernél könyvelő. Később különböző alkalmi munkákból tartotta fenn magát. 1965-től politikai munkássága elismeréséül kivételes nyugdíjellátásban részesült. A hatvanas évek végén az MTA Történettudományi Intézetének felkérésére megírta emlékiratait. — F. m. Pán halála (mítoszdráma, Bp., 1919); A földszerzés módja (Bp., 1920); Amerika (útleírás, Bp., 1924); Aurora borealis. Államregény, de nem utópia (Bp., 1937); A demokrácia (politikai tanúim., Bp., 1946). — Irod. Jakab Miklós: Társadalmi változás és a magyar értelmiség 1944—48 (Bp., 1979); Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon, 1945—47 (Bp., 1975); Balogh Sándor — Izsák Lajos: Pártok és pártprogramok Mo.-on 1944-48 (Bp., 1977); Dubovitz Dénes (Bp., 1913. febr. 17.— Bp., 1973. máj. 12.): orvos, egészségügyi szervező. Bécsben, Bp.-en filozófiát, majd orvosi tanulmányokat folytatott (1931—40). 1941-től az ipolysági kórházban alorvos, 1943-tól 1945-ig vidéken volt orvos. 1945-ben a Népjóléti, majd Egészségügyi Min.-ba került. Közreműködött az üzemegészségügyi hálózat kifejlesztésében. 1951-ben az Orsz. Reuma-és Fürdőügyi Intézet ig. főorvosa lett. 1957 — 64-ben az Egészségügyi Min. gyógyító-megelőző főosztályát vezette. 1964-től a bp.-i orvosi egy.-en a szervezési tanszék h. vezetője és 1970-ig az Orsz. Ideg- és Elmegyógyint. szervezés-módszertani osztályának vezetője, majd az Orsz. Vérellátó Szolgálat ig. h.-e volt haláláig. Érdeme az egészségügy valamennyi területén a betegek ún. követéses módszere ,folyamatos nyilvántartása és folytatólagos kezelésének a biztosítása. Egyik szerzője a Simonovits István szerk.-ben megjelent Társadalom-egészségtan és egészségügyi szervezéstudomány (1966) c. egy.-i tankönyvnek. — At. Egészségtan az általános iskolák 8. osztálya számára (Pikler Emmyvel, Dabis Lászlóval stb., Bp., 1949). — Irod. D. D. (Népegészségügy, 1973) 3. sz.); Simonovits István: Búcsú D. D.-től (Transfusio, 1973) 3. sz.); Duczynska Ilona (Mariaenzersdorf, Ausztria, 1897. márc. 11. —Pickering, Kanada, 1978. ápr. 23.): mérnök, forradalmár. Nemesi családból származott. 1915-ben megismerkedett Szabó Ervinnel, aki figyelmét a Galilei Körre irányította. Érettségi előtt háborúellenes magatartása miatt eltanácsolták az iskoból. Ezért Ausztriában érettségizett, majd Zürichben a műegyben tanult, ahol orosz emigránsokkal ismerkedett meg, és kapcsolatba került a zimmerwaldi mozgalommal. Az 1917-es orosz forradalom hírére hazatért, magával hozta a zimmerwaldi konferencia háborúellenes kiáltványát, melyet a Galilei Kör diákjainak segítségével a munkások közt és a kaszárnyákban terjesztett. 1918. jan.-ban nagyszabású munkástüntetést készített elő. Ekkor letartóztatták és perbe fogták. Az ún. Galilei-perben későbbi férjével, Sugár Tivadar orvostanhallgatóval együtt ő volt a fővádlott. 2 évi börtönre ítélték. Október 30-án az őszirózsás forradalom kiszabadította. 1918-ban a KMP tagja lett. A Külügyi Népbiztosság propagandaosztályán dolgozott, a Bp.-i Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács tagja volt, majd Svájcba küldték. A Tanácsköztársaság megdöntése után a SZU-ba ment, Radek mellett a Komintern II. kongresszusának előkészítésén dolgozott. 1920. szept.-ben visszatért Bécsbe, ahol a KMP munkájában vett részt. A KMP-ból 1922-ben kizárták az UnserWegben megjelent cikke miatt. Ekkor néhány évig visszavonult a politikai mozgalmaktól. 1923-ban feleségül ment Polányi Károlyhoz. 1927-től kapcsolódott be újra a politikai mozgalomba, baloldali ellenzéket szervezett Ausztria Szocialista Pártja bécsi szervezetében és szerk. a Der linke Sozialdemokrat c. lapot. Az 1934. febr.-i munkásfelkelés leverése után az osztrák munkások fegyveres védelmi szövetségének, az akkor már illegális Schutzbundnak egy műszaki csoportját és rádióját szervezte meg. 1934. nov.-től 1936. jan.-ig a Der Sprecher c. lapnak, a Schutzbund bécsi városi vezetősége politikai osztálya bulletinjének megbízott szerk.-je, és tagja a bécsi városi vez.-nek és irodájának. 1936-ban férje után Angliába ment. Légi kiképzést nyert az angol hadsereg-