Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)

F - Forgács László - Forgács Zoltán - Forrai Tiborné, Bánlaki Erzsébet - Forster Gyula - Fóti Mihály

1972); Passuth Krisztina: F. A. (Műv.tört. Ért., 1973. 2. sz.); Passuth Krisztina: Magyar mű­vészek az európai avantgarde-ban 1919 — 25. (Bp., 1974); Forgács László (Bp., 1931. jún. 7.—Bp., 1970. jan. 3.): esztéta, irodalomtörténész, a filozófiai tudományok kandidátusa (1960). A Lenin Intézet hallgatója volt. 1952 — 53-ban tanársegéd a szegedi JATE-n. 1954 — 56-ban az Új Hang és a Társadalmi Szemle, 1957 —61-ben a Nagyvilág munkatársa. Több szépirodalmi művet fordított oroszból. 1961-től haláláig az MTA Irodalomtörténeti In­tézetének munkatársa. Átfogó tudományos szintézisek elkészítésére törekedett. A magyar reformkor forradalmi ideológiája, a magyar irodalmi kritika megszületése, a szocialista realizmus esztétikai kategóriájának megha­tározása foglalkoztatta. — F. m. Bajza és Belinszkij (Bp., 1955); Ünnep után. Petőfi Apostola és a márciusi ifjak világnézete (Bp., 1960); A szocialista realizmus esztétikai meg­határozásához (I—II., Bp., 1962); József At­tila esztétikája (tanulmányok, Bp., 1965); A költészet bölcselete (Bp., 1971); A minden­séggel mérd magad (válogatott tanulmányok, 1954 —1970, Bp., 1973). — írod. Fenyő István: F. L. (Élet és írod., 1970. 2. sz.); Szauder József: F. L. (Irod. tört. Közl., 1970. 1. sz.); Forgács Zoltán (Szombathely, 1918. máj. 27.—Bp., 1968. nov. 17.): közgazdász, bánya­gazdasági szakíró, a közgazdaságtudomá­nyok kandidátusa (1963). Tanulmányait Kolozsváron, ill. a budapesti Közgazda­ságtudományi Egy.-en végezte. 1946—48-ban a Magy. Áll. Szénbányáknál revizor, 1949 —51-ben a Nehézipari Min.-ban osztály­vezető. Oktatási tevékenységét 1949-ben kezdte a Gazdasági- és Műsz. Ak.-on. 1957-ben véglegesen az oktatás szolgálatába állt, a miskolci Nehézipari Műsz. Egy. ipargazda­ságtani tanszékén adjunktus, 1959-től do­cens. 1962-től a tatabányai felsőfokú bánya­gazdasági technikum tanára volt. Közgazda­sági kutató tevékenysége során az ásvány­vagyon-gazdálkodás, az energiaszerkezet kor­szerűsítése, az új gazdaságirányítási rendszer és a gazdasági mérnökoktatás reformjának prob­lémáival foglalkozott. Közel két évtizeden át fejtett ki szakirodalmi tevékenységet. Cikkei elsősorban a Bány. és Koh. L.-ban, a Köz­gazdasági Szlé-ben és az Ipargazdaságban jelentek meg. — F. 111. A bányászat gazdaság­tana (Bp., 1967). Forrai Tiborné, Bánlaki Erzsébet (Ma­gyaróvár, 1923. nov. 30. —Bp., 1972. márc. 6.): pszichológus, a pszichológiai tudományok kandidátusa (1965). A bp.-i közgazdasági egyb-en szerzett matematika —számvitel sza­kos tanári oklevelet 1948-ban, az 1947 —48-as tanévben a bp.-i tudományegy. bölcsészet­tudományi karán pszichológiai tárgyakat hallgatott. 1949-ben pedagógiából egy.-i dok­tori fokozatot nyert. 1948-tól Pécsett és Bp.-en középisk. tanár. 1962-től az MTA Pszicholó­giai Intézetének aspiránsaként dolgozott kan­didátusi disszertációján, 1965-től az intézet tudományos munkatársa volt. 1965—66-ban­ az Arany János kísérleti isk.-ban a matematika­tanítással, a következő tanévben a longitudi­nális tanítással kapcsolatos kísérletekben mű­ködött közre. A későbbiekben a tanulók egyéni foglalkoztatásának, önálló teljesítmé­nyének problémáival foglalkozott. Vizsgá­latainak eredményeit szakkönyvekben, pszi­chológiai és pedagógiai szaklapokban publi­kálta. — F. m. Iskolai teljesítmény és szorongás (Bp., 1968); Kísérleti módszer az általános isko­lai matematikatanításban (Bp., 1968). — Irod. F. T. (Magy. Nemzet, 1972. márc. 10.); F. T. (Pszichológiai Szle, 1972. 2. sz.); Forster Gyula (Dunaföldvár, 1872. máj. 5. — Bp., 1939. márc. 10.); út- és hídépítő. Elvégezte Bp.-en a műegy.-et, utána a Keres­kedelmi Min.-ban dolgozott s államtitkárként ment nyugdíjba. Ő vezette be a modern út­építési módszereket. Részt vett egy Szamos­híd, a dunaföldvári Duna-híd, a bp.-i Petőfi­híd, két Tisza-híd tervezésében és építésében. Hosszú ideig elnöke volt a Magy. Mérnök és Építész Egyletnek. Tagja és elnöke az Actio Catholica orsz. tanácsának, a Szt. Imre egy­házközségnek. Bp.-en a két cisztercita tem­plom építését is elősegítette. Fóti Mihály (Perőcsény, 1896. máj. 16.— Bp., 1975. máj. 2.): orvos, radiológus, az orvostudományok kandidátusa (1956). 1924 — 21-ben, megszakítással harctéri szolgálata miatt a bp.-i egy.­en orvosi tanulmányokat folytatott, 1922-ben doktorált. 1923—25-ben Berlinben és Frankfurtban nyert röntgen­orvosi kiképzést. 1925-től 1946-ig Békés­csabán gyakorló orvos, 1946-tól 1957-ig a bp.-i Korányi Frigyes és Sándor (Alsóerdő­sori) Kórház, 1957 —74-ben a Gyáli úti (ma Merényi Gusztáv) Kórház röntgenfőorvosa volt. Tagja volt az Orsz. Röntgen- és Sugár­fizikai Intézet kollégiumának. Főleg a szabad­vezetékes röntgengépek okozta áramütések kérdésével, valamint a gyakorlati röntgen­diagnosztika kérdéseivel foglalkozott. E téma­körből több szakközleménye jelent meg. — F. m. A fekélybetegség röntgenterápiája. Kísérletes vizsgálatok a határközeg besugárzás hatásmecha­nizmusához (kandidátusi értekezés, Bp., 1957); Gastroskopia (Friderich Lászlóval, Bp., 1960);

Next