Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)

A - Andorka Rudolf Rezső, Fleischhacker - Andrási Márton - Andrássy Dénes, gróf - Andrássy Klára grófnő, herceg Odescalchi Károlyné - Andreánszky Gábor, báró

Andorka 12 Rudnay Gyula növendéke, majd tanársegéde volt. 1930-től 1936-ig a székesfehérvári Ybl Miklós gimn. tanára. Közben az MNM és a Természettudományi Múz. külső rajzolója, majd 1936-tól haláláig a kiállításrendező csoport munkatársa volt. Több ifjúsági könyvet és biológiai tárgyú munkát illuszt­rált. Nagyobb szabású és egyben úttörő jellegű munkái a mo.-i múzeumok dioráma­kiállításainak festészeti anyaga (Nemzeti Múz.: Afrika állatvilága, 1950; Szeged, 1954, 1960; Kecskemét, 1962; Miskolc, 1964; Pécs, 1966 stb.), valamint őslényre­konstrukciós rajzok (Tasnádi Kubacska A.: Kalandozás az ősvilágban, Bp., 1955). Andorka Rudolf Rezső, Fleischhacker, (Sopron, 1891. nov. 8.—Bp., 1961. márc. 30.): diplomata, vezérőrnagy. Hadapródisk. után a Ludovika Ak.-n végzett (1914), az I. világháborúban a 306. honvéd gyalogezred tisztje volt. A Tanácsköztársaság idején Stromfeld Aurél vezérkarának tagja a felvidéki hadjáratban (1919. máj.—jún.). Belépett a nemzeti hadseregbe, 1921 —22-ben a szovjet — m. hadifogolycsere intéző bizottságának tagja Rigában, 1923—27-ben katonai attasé volt Prágában, majd 1927 —31-ben Varsóban. !93i — 34-ben Rőder Vilmos vezérkari főnök szárnysegédje, 1934-ben a Vezérkari Főnök­ség (VKF) 2. osztályának vezető h.-e volt. 1935—37-ben ezredes, a Honvédelmi Min. Elnöki B. osztályának vezetője, 1937 — 38­ban a VKF 2. osztályának vezetője. 1939 — 41­ben vezérőrnagy, követ Madridban. Teleki Pál öngyilkossága után (1941. ápr. 3.) követi tisztségéről lemondott, nyugdíjaztatta magát. Cikkei jelentek meg a Magyar Nemzet, a Független Magyarország (1941—44) és a Független Magyar Újság (1943—44) c. la­pokban. Németellenes nézetei miatt a Gestapo letartóztatta (1944. márc. 22.) és Mauthau­senbe hurcolta, ahonnan súlyos betegen tért haza a felszabadulás után, s a Vasútforgalmi Vállalat tisztviselője, majd nyugdíjba ment. 1949-ben politikai okokból letartóztatták, a kistarcsai táborban volt 1953-ig. 1954 tava­szán kiszabadult. 1956. dec.-bcn a Legfelsőbb Bíróság perújrafelvétel keretében fölmentette. Hosszú betegség után halt meg. — M. A madridi követségtől Mauthausenig. A. R. naplója (összeállította, bevezette és jegyzetekkel látta el Lőrincz Zsuzsa, Bp., 1978). Andrási Márton (Nuseni, 1912. jún. 4.— Kolozsvár, 1975. jan. 23.): romániai magyar színész. Rákosi Szidi színészképzőjében tanult, mestere Rátkai Márton volt. 13 éven át ját­zott Mo. különböző városaiban mint táncos­komikus. 1946-ban a kolozsvári Székely Színház, majd a Marosvásárhelyi Állami Színház alapító tagja volt. 1957-ig itt szere­pelt, utána a kolozsvári színházhoz szerződött. Játszott Gorkij: Éjjeli menedékhely, Kispol­gárok, Jegor Bulicsov és a többiek, Biró L.: Sárga liliom, Sütő A.: Tékozló szerelem, Móricz Zs.: Úri muri, Gogol: Revizor c. darabjában. A Román Népköztársaság Ál­lami-díjjal (1955) és érdemes művész (1957) címmel tüntette ki. — F. sz. Józsa (Illyés Gy.: Fáklyaláng); Willy Loman (A. Miller: Az ügynök halála). — írod. A színpad közkato­nája (Igaz Szó, 1975. 2. sz.). Andrássy Dénes, gróf (Krasznahorkavár­alja, 1835.nov. 18.—Palermo, 1913. febr. 23.): főrendiházi tag, műpártoló. Magánúton vég­zett tanulmányait követően kancelláriái fogalmazó. Megházasodott s visszavonult a közélettől (1865). Grazban és Döblingben élt. Ismert műpártoló volt, neje, Habawetz Franciska halála után (1902) Münchenből hazaszállított képeiből Krasznahorkaváralján megalapította a Franciska-ereklyemúz.-ot. Jótékonysági és kulturális intézményeket támogatott. Az MTA igazgató tanácsa tag­jává (1906), a Magyar Heraldikai és Genealó­giai Társaság elnökévé választotta. Andrássy Klára grófnő, herceg Odescalchi Károlyné (Bp., 1898. jan. 18. —Dubrovnik, 1941. ápr.): újságíró. Andrássy Tivadar gróf leánya, ifj. Andrássy Gyula gróf nevelt leánya, Károlyi Mihály sógornője. Eleinte nevelőapja hatása alatt politizált, sőt Friedrich István „keresztény ellenzékéhez" csatlako­zott, listáján képviselőjelölt volt. A har­mincas években mindinkább a polgári balol­dal s azon belül az angol orientációjú anti­fasizmus irányába fordult. 1938-ban a párizsi L'Ordre, a koppenhágai Politiken és a bp.-i Újság c. lap munkatársaként bejárta a köztár­sasági Spanyolo.-ot. Tapasztalatairól írt ri­portjait az Újság 1938. február 6-i szrámában kezdték közölni. 1941 áprilisában a német hadsereg által megrohant Jugoszlávián keresz­tül megpróbált Egyiptomba s onnan Angliába eljutni, de útközben Dubrovnikban bomba­találat áldozata lett. — Szi. Lázár Vilmos: Egy emlékirat lapjaiból (Visszaemlékezések, Bp., 1976). Andreánszky Gábor, báró (Alsópetény, 1895. aug. 1. —Bp., 1967. nov. 20.): botani­kus, paleobotanikus, egyetemi tanár, az MTA 1. tagja (1945 —1949). Tanulmányait a háború okozta megszakítással a bp.-i tudomány­egy.-en végezte, ahol Tuzson János volt a professzora. A vele együtt 1914-ben, a Foga­rasi havasokban tett gyűjtőút hatására lett botanikussá. 1920-ban a növényrendszertani

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék