Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)

A - Angeli Lambert - Angelo F. Pál, Funk

33 tanszéken lett tanársegéd, 1929-ben a bp.-i tudományegy. magántanárrá habilitálta. 1942-ben az MNM Növénytárának lett ig.-ja, 1945-ben a bp.-i tudományegy. növényrend­szertani és növényföldrajzi tanszékének ta­nárává nevezték ki. 1952-ben a múz.-ba visszahelyezték, ott működött haláláig. Kutatásai során a Földközi-tenger környéké­nek, továbbá Szicília, Szardínia, az Appenni­nek, É-Afrika, majd az Alpok és a Kárpátok flóráját tanulmányozta. Leírásai a növény­földrajz és az ökológia elismert értékei. Ősnövénytani munkásságát az Alpok flórájá­nak eredetéről, az erdők fejlődéstörténetéről és az éghajlat változásának a növényzetre való hatásáról szóló tanulmányai tanúsítják. Ős­i növénytani tanulmányai, monográfiái ha­zánk harmadidőszaki flórájának ismeretét szélesítették. Akadémiai osztálytitkársága idején, 1945-ben létrehívta a rövid életű Hungarica Acta Biologica c. folyóiratot. — F. m. Ősnövénytan (Bp., 1954); Die Flora der Sarmatischen Stufe in Ungarn (Bp., 1959); On the Upper Oligocene Flora of Hungary (MTA Studia Biologica Hungarica 5. Bp., 1966); — trod. Pálfalvy István: Dr. A.G. emlékezete (Földtani Közl., 1969. 1. sz.). Angeli Lambert (Isztimér, 1916. dec. 10.—Bp., 1971. máj. 9.): kertészmérnök, növénynemesítő, a mezőgazdasági tudomá­nyok kandidátusa (1952). 1937—40-ben a Kertészeti Tanintézetben, ill. a Kertészeti Ak.-n folytatott tanulmányokat, 1944-től a Kertészeti és Szőlészeti Főisk. tanársegédje,­­adjunktusa, majd docense. 1965-től a Kerté­szeti Kutató Intézetben tudományos főmun­katárs volt. Fő kutatási területe a zöldség­termesztés, főleg az étkezési paprika kutatása, agrotechnikai kísérlete és nemesítése. Csokro­sítási programja alapot teremtett az étkezési és a fűszerpaprika további nemesítéséhez. Utolsó éveiben a vírusrezisztencia-nemesítés terén ért el eredményeket. Munkásságáért a Fleischmann Rudolf-emlékplakettet kapta (1971). — M. A gyepkockás paprikatermesztés (Bp., 1955); Paprikatermesztés (Bp., 1955); Zöldséghajtatás (Somos Andrással, Bp., 1956); Korszerű csiperketermesztés (Bp., 1956); A fajta és az ültetési időpont hatása a növényházi pap­rikahajtatás gazdaságosságára (Bp., 1966). — Irod. A. L. 1916 — 1971. (Kertészet és Szőlé­szet, 1971. 20. sz.). Angelo F. Pál, Funk (Bp., 1894. jan. 31.— Bp., 1974. dec. 13.): szakfényképész, fotó­művész. Festőnek készült, majd áttért a fotog­ráfiára. Berlinben, Hamburgban, Párizsban, Londonban tanult, itthon Székely Aladár mellett fejezte be tanulóéveit. A film és a fényképezés együttesen vonzotta. Külföldön számos film operatőreként dolgozott. Az első m. játékfilmek forgatásakor (1916) Kertész Mihály asszisztense és filmoperatőre volt. 1919-ben Bp.-en, 1920-ban Párizsban és Nizzában nyitott fotóműtermet. 1927-ben ő hozta Mo.-ra az első hangosfilm felszere­lést, és Eiben Istvánnal ő forgatta az első próbafilmet. 1938-ig felváltva dolgozott Franciao.-ban és Bp.-en. 1951-től a nyug­díjazásáig, 1964-ig a Fényképész Szövetkezet (FÉNYSZÖV) dolgozója volt. Alapító tagja a Magy. Fotóművészek Szövetségének (1956). Tartalmilag kiváló, a kordivatot követő fotóival 1923 óta vett részt a hazai és nem­zetközi fotóművészeti kiállításokon. Váloga­tott alkotásait 1968-ban a Műcsarnokban rendezett kiállításon mutatta be. A Nemzet­közi Fotóművészeti Szövetség Honoraire Excellence FIAP kitüntetését nyerte el (1969). Anday Piroska Andor Ilona Angelo F. Pál Angelo

Next