Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)

A - Antal István (1896–1975) - Antal István (1904–1973)

15 tért szülővárosába. Előbb a szatmári Takarék­pénztári Egyesületben volt tisztviselő, a har­mincas években mezőgazdásznak került Berkenyesre, utána Désre. 1944-ben, Dés felszabadulása után a helyi közigazgatás vezetője lett. 1945 után részt vállalt a Magyar Népi Szövetség munkájában, dolgozott a bukaresti földművelésügyi minisztériumban. 1950-től a kolozsvári agrártudományi intézet tanáraként a mezőgazdászok százait nevelte. Jelentős szakirodalmi munkássága közép­pontjában a kukorica, cukorrépa termelése, valamint a mezőgazdasági termékek és ter­mények tárolása állt. Emlékirataiban az 1940 —44-es erdélyi évekkel és családja törté­netével foglalkozott. — M. Dédrádszéplak helyzetképe (Dés, 1941); Ültessünk gyümölcs­fát (Bukarest, 1949); Növényterméstani jegy­zetek (Cluj-Kolozsvár, 1952 — 53); Gyümölcs­termesztés (Bukarest, 1954); Család és szolgá­lat (emlékirat, Balogh Edgár bevezetőjével, Bukarest, 1971); Antal Márton indulása. Történelmi elbeszélés (sajtó alá rendezte Kassai Miklós, Bukarest, 1976). — Irod. Kassai Miklós bevezető tanulmánya az Antal Márton indulása c. kötetben. Antal István (Kenderes, 1896. febr. 18.— Bp., 1975. okt. 11.): szélsőjobboldali politi­kus, miniszter. Az I. világháborúban hadnagy volt. Tanulmányait a bp.-i tudományegy. jogi karán végezte, 1920-ban avatták doktor­rá. Közben 1918-ban az Egyetemi Kör elnöke, a katonadiákok mozgalmának vezetője volt. A polgári demokratikus forradalom után megszervezte a jobboldali Piros-Fehér-Zöld Blokkot. A Tanácsköztársaság idején Szege­den Gömbös Gyula mellett, majd a miniszter­elnökség sajtóosztályán dolgozott. 1920-ban megalakította a Magyar Egyetemi és Fő­iskolai Hallgatók Országos Szövetségét (MEFHOSZ), melynek első elnöke volt. Bp.-en ügyvédi irodát nyitott. A Szózat c. jobboldali napilap vezércikkírója volt. A Gömbös-kormány idején a miniszterelnök­ség sajtóosztályát vezette (1932—35). Igaz­ságügymin.-i államtitkár (1935—36), ogy.-i képviselő a Nemzeti Egység Pártja (1935 — 39) s a Magyar Élet Pártja programjával (1939—44)­ Ismételten igazságügymin.-i ál­lamtitkár (1938—42), részt vett az első és a második zsidótörvény kidolgozásában. Nem­zetvédelmi propaganda min. (1942. ápr. 17. — 1944. márc. 22)., igazságügymin. (1944. márc. 22.—aug. 29.), egyidejűleg vallás- és köz­oktatásügyi min. (1944. márc. 22.—aug. 29.). 1944. okt. 15. után a Gestapo letartóztatta, miután képviselői mandátumáról lemon­dott szabadlábra helyezték. 1944 végén Né­metor-ba távozott, az amerikaiak hazahoz­ták (1945. okt.). Háborús és népellenes bűnökért a népbíróság golyó általi halálra ítélte (1946. ápr. 5.), majd köztársasági elnöki kegyelem folytán életfogytiglani bör­tönbüntetést kapott. Közkegyelemmel sza­badult (1960). — Irod. Kis András: A magyar közösségtől a földalatti fővezérségig (Bp., 1969); Teleki Éva: Nyilas-uralom Magyar­országon (Bp., 1974); Márkus László: Kor­mányzati erők a bethleni uralmi koncepció szolgálatában (Történelmi Szle, 1971. 3—4. sz.); Antal István (Bp., 1904. jún. 4.—Berlin, 1973. szept. 10.), kiadói szerkesztő. A bp.-i Közgazdaságtudományi Kar közigazgatási szakán végzett (1926) és doktorált (1931). 1928-tól ingyenes gyakornok, 1932-től köz­igazgatási gyakornok, majd fogalmazó Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.-nél, végül aljegyző Angyal Endre Ángyán János Antal István (rc?09 —1978) Antal

Next