Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
A - Antal István (1896–1975) - Antal István (1904–1973)
15 tért szülővárosába. Előbb a szatmári Takarékpénztári Egyesületben volt tisztviselő, a harmincas években mezőgazdásznak került Berkenyesre, utána Désre. 1944-ben, Dés felszabadulása után a helyi közigazgatás vezetője lett. 1945 után részt vállalt a Magyar Népi Szövetség munkájában, dolgozott a bukaresti földművelésügyi minisztériumban. 1950-től a kolozsvári agrártudományi intézet tanáraként a mezőgazdászok százait nevelte. Jelentős szakirodalmi munkássága középpontjában a kukorica, cukorrépa termelése, valamint a mezőgazdasági termékek és termények tárolása állt. Emlékirataiban az 1940 —44-es erdélyi évekkel és családja történetével foglalkozott. — M. Dédrádszéplak helyzetképe (Dés, 1941); Ültessünk gyümölcsfát (Bukarest, 1949); Növényterméstani jegyzetek (Cluj-Kolozsvár, 1952 — 53); Gyümölcstermesztés (Bukarest, 1954); Család és szolgálat (emlékirat, Balogh Edgár bevezetőjével, Bukarest, 1971); Antal Márton indulása. Történelmi elbeszélés (sajtó alá rendezte Kassai Miklós, Bukarest, 1976). — Irod. Kassai Miklós bevezető tanulmánya az Antal Márton indulása c. kötetben. Antal István (Kenderes, 1896. febr. 18.— Bp., 1975. okt. 11.): szélsőjobboldali politikus, miniszter. Az I. világháborúban hadnagy volt. Tanulmányait a bp.-i tudományegy. jogi karán végezte, 1920-ban avatták doktorrá. Közben 1918-ban az Egyetemi Kör elnöke, a katonadiákok mozgalmának vezetője volt. A polgári demokratikus forradalom után megszervezte a jobboldali Piros-Fehér-Zöld Blokkot. A Tanácsköztársaság idején Szegeden Gömbös Gyula mellett, majd a miniszterelnökség sajtóosztályán dolgozott. 1920-ban megalakította a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségét (MEFHOSZ), melynek első elnöke volt. Bp.-en ügyvédi irodát nyitott. A Szózat c. jobboldali napilap vezércikkírója volt. A Gömbös-kormány idején a miniszterelnökség sajtóosztályát vezette (1932—35). Igazságügymin.-i államtitkár (1935—36), ogy.-i képviselő a Nemzeti Egység Pártja (1935 — 39) s a Magyar Élet Pártja programjával (1939—44) Ismételten igazságügymin.-i államtitkár (1938—42), részt vett az első és a második zsidótörvény kidolgozásában. Nemzetvédelmi propaganda min. (1942. ápr. 17. — 1944. márc. 22)., igazságügymin. (1944. márc. 22.—aug. 29.), egyidejűleg vallás- és közoktatásügyi min. (1944. márc. 22.—aug. 29.). 1944. okt. 15. után a Gestapo letartóztatta, miután képviselői mandátumáról lemondott szabadlábra helyezték. 1944 végén Németor-ba távozott, az amerikaiak hazahozták (1945. okt.). Háborús és népellenes bűnökért a népbíróság golyó általi halálra ítélte (1946. ápr. 5.), majd köztársasági elnöki kegyelem folytán életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Közkegyelemmel szabadult (1960). — Irod. Kis András: A magyar közösségtől a földalatti fővezérségig (Bp., 1969); Teleki Éva: Nyilas-uralom Magyarországon (Bp., 1974); Márkus László: Kormányzati erők a bethleni uralmi koncepció szolgálatában (Történelmi Szle, 1971. 3—4. sz.); Antal István (Bp., 1904. jún. 4.—Berlin, 1973. szept. 10.), kiadói szerkesztő. A bp.-i Közgazdaságtudományi Kar közigazgatási szakán végzett (1926) és doktorált (1931). 1928-tól ingyenes gyakornok, 1932-től közigazgatási gyakornok, majd fogalmazó Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.-nél, végül aljegyző Angyal Endre Ángyán János Antal István (rc?09 —1978) Antal