Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)

K - Köves Károly - Kövesdi László - Kövesdi Nagy Lajos - Középessy László - Králik Géza - Krammer Jenő

gi és élelmezésügyi miniszterhelyettes. 1939-ben a kispesti húsüzemben kezdett dolgozni, 1945 után az üzem műszaki vezetője. Jogot tanult, majd a bp.-i műszaki egy.-en gépész­mérnöki oklevelet szerzett (1950). 1950 — 62-ben főmérnök az Élelmezésügyi Min.-ban, 1962 —67-ben élelmezésügyi min.­h., 1967 — 70-ben mezőgazdasági és élelmezésügyi min.­h., az élelmiszeripari hivatal vezetője. Az új gyártástechnológiák kidolgozása mellett részt vett a húsipari géptervezésben és a gép­gyártás megszervezésében. Emellett 1961 — 70-ben a műszaki egy.-en (ill. a BME-en) a vegyipari és mezőgazdasági iparok tanszé­ken adjuntus. Tagja volt az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete (ÉDOSZ) Közpon­ti Vezetőségének (1967—70). — Irod. Búcsú K. J. elvtárstól (Élelmezési Dolgozó, 1970. febr. 2.); Elhunyt K. J. miniszterhelyettes (Borgazdaság, 1970. 1. sz.). Köves Károly (Bp., 1903. dec. 8.—Bp., 1969. márc. 6.): pedagógus. A szegedi Polgári Isk. Tanárképző Főisk. m.— történelem sza­kán végzett (1930). A fővárosban h. tanár­ként dolgozott 1931-től, kinevezést 1939-ben kapott. A bp.-i Pedagógiai Főisk.-n veze­tő tanár (1948 — 53), majd adjunktus (1953 — 55). A főisk. megszűnése után a Fővárosi Tanács alkalmazásában gyakorló isk. vezető tanár (1955 — 58), majd az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Isk.-jának vezető tanára (1959 — 64). A Munkás Kultúrszö­vetség szervezésével bízták meg, a Szak­szervezeti Ifjúmunkás Mozgalom (SZIM) vezetője volt (1945). Szerk. bizottsági tagja a Pedagógiai Szemle (alapításától 1956-ig) és a Történelemtanítás c. folyóiratoknak. — M. Az általános iskolai történelemtanítás módszer­tana (Bp., 1954). — Irod. Dobos László: K. K. (Pedagógusok Lapja, 1969. 7 — 8. sz.). Kövesdi László (Bp., 1894. okt. 21.— Debrecen, 1971. nov. 8.): építészmérnök, pedagógus. A bp.-i műegy.-en építészmér­nöki diplomát szerzett (1916), mérnöktanár (1919). Tanított a bp.-i, a pécsi és a debreceni felsőipari isk.-ban, az újpesti felsőipari isk. ig.-h.-e volt, majd 1946-tól 1957-ig Debre­cenben ig. Elkészítette néhány középisk. újjá­építési tervét. 1957-től, nyugdíjba vonulásától a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimn. isk. múz.-ában tevékenykedett. Részt vett a megyei újító mozgalomban is. Elkészítette a történelem oktatásához kapcsolódó épületek modelljeit. — Irod. A 25 éves Péchy Mihály Építőipari Technikum és Szakközépiskola jubileumi évkönyve (Debrecen, 1974)­. E. Kiss Sándor: K. L. (Pedagógusok Lapja, 1971. 23—24. sz.). Kövesdi Nagy Lajos (Bp., 1921. jan. 17.— Bp., 1974. nov. 1.), színpadi szerző. Több tré­fája szerepelt a Kamara Varieté műsorán. Táncdalszövegei népszerűek voltak. A tele­vízió „Plusz egy fő" c. műsorának egyik szerzője. Számos sikeres zenés vígjáték fűző­dik nevéhez. — F. m. Szegény kis betörő; Isten veled, édes Piroskám (mint operett, Pozsony, 1969); Krisztina és a mama; Sze­gény kis nyomozó; Két éj Velencében; Csé­szealj szerenád. Közepessy László (Nagyvárad, 1908. febr. 11. —Gyula, 1969. nov. 14.): tüdő­gyógyász. Oklevelét a bp.-i egy.-en szerezte (1931). A bp.-i János Kórházban dolgozott s tüdőgyógyászati szakképesítést szerzett. 1940—45-ben Nagyváradon a kórház fertőző osztályán főorvos, 1945—47-ben Cinkotán körzeti orvos, 1947-től haláláig a Gyulai Áll.-i Kórház tüdőosztályának főorvosa, 1951-től a Békés m.-i Tüdőbeteg Intézet ig. főor­vosa. Fő kutatási területe a vitamin- és ásvá­nyianyag-háztartás volt a fertőző betegsé­gekben és a tuberkulózisban. Vizsgálta a tü­dőgümőkóros betegek otthonukban történő kezelhetésének lehetőségeit. — Irod. K. L. (Tuberkulózis és tüdőbetegségek, 1970. 1.sz.). Králik Géza (Bp., 1938. szept. 7.—Bp., 1976. aug. 15.): állatorvos. Oklevelét 1962-ben szerezte. 1962 —63-ban a Kertészeti Ku­tatóintézetben, 1963-tól a Központi Tej- és Húsvizsgálónál dolgozott. 1967-ben az intéz­ményt átszervezték Fővárosi Állategészség­ügyi Állomássá, s ennek állatkórházában fej­tett ki tevékenységet. 1971-ben az állatkór­ház ig. főállatorvosává nevezték ki. Gyakor­lati gyógyító munkáján kívül jelentős népszerűsítő, ismeretterjesztő és felvilágo­sító tevékenysége, amelyet a televízióban, a rádióban és ismeretterjesztő folyóiratokban folytatott. Autóbaleset áldozata lett. — Irod. K. G. (Rádió és Televízió Újság, 1976. 35. sz.); Bernáth Tibor: K. G. (Magy. Állat­orvosok L., 1977. 1. sz.); Krammer Jenő (Kismarton, 1900. jún. 14.— Martonvásár, 1973. jan. 21.): irodalom­történész, egyetemi tanár. Eötvös-kollégista­ként szerzett német-francia szakos tanári diplomát és bölcsészdoktorátust a bp.-i tudo­mányegy.-en. Magánórákat adott Pozsony­ban, Lőcsén, Aranyosmaróton, ezután Érsekújváron gimn.-okban tanított 1939-ig. Részt vett a Sarló-mozgalomban. Sokat foglalkoztatta a közép-európai népek kap­csolatainak kérdése. Nagy írókkal volt leve­lezésben és személyes barátságban, például Romain Rolland-nal és Karel Capekkel, a magyarok közül Móricz Zsigmonddal. Iro-

Next