Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
K - Kürthy György - Kürti Hedvig - Kvasz András - Kvazimodo-Braun István
Kürthy 454 Ocskay brigadéros). — Irod. Vág György: K. S. visszapillant (Képes Újság, 1970. júl. 18.); Zsigmondi Mária: Sárika (Nők Lapja, 1977. nov. 12.). Kürthy György (Bp., 1882. febr. 24.— Bp., 1972. dec. 20.): színész, díszlettervező, író. ~ Emil újságíró fia, Vízvári Mariska színésznő második férje. A század elején Münchenben építészetet tanult. Hazatérve az Alkotmány c. lap színikritikusa volt. 1905-ben lépett színpadra műkedvelőként a Thália Társ. előadásán. 1906-ban a Nemzeti Színház szerződtette, amelynek megszakításokkal tagja volt 1935-ig, nyugdíjazásáig. Közben Kolozsvárott főrendező (1908—09), Pécsett (1923—24), Szegeden (1930 — 31) színházig, volt. Díszleteket is tervezett. 1915-től 1923-ig a színiak.-n maszkírozást, 1927 —30-ban az Iparművészeti Isk.-ban színpadtervezést tanított. 1935—45-ben több fővárosi színháznál volt szerződése. A II. világháború után a bp.-i Kis Színházban, a József Attila Színházban, a győri Kisfaludy Színházban szerepelt 1955-ig. Számos filmszerepet alakított. Színházi anekdotákat gyűjtött össze Derű a deszkán (Bp., 1969) címmel. Regényeket is írt. — F. sz. Hlesztakov (Gogol: A revizor); Kalb (Schiller: Ármány és szerelem); Polezsajev (Rahmanov: Viharos alkonyat); Ridegváry Bence (Jókai M.: A kőszívű ember fiai). — I. f. Egyenlőség (1918); Emberek a havason (1942); Föltámadott a tenger (1953). — Irod. Cenner Mihály: Derű a deszkán —derű az életben (Magy. Hírlap, 1972. febr. 24.). Kürti Hedvig (Bp., 1905. febr. 25.—Bp., 1975. dec. 24.): a munkásmozgalom harcosa, külügyminisztériumi osztályvezető. Tisztviselő, majd kereskedelmi alkalmazott volt. A munkásmozgalomban 1929-től vett részt. 1931-ben tagja lett a KMP-nak, a bp.-i Kommunista (1928—35) c. lap munkatársa. 1932-ben kommunista szervezkedés miatt bebörtönözték. A felszabadulás után 1950-ig a Szikra Könyvkiadónál szerk. 1950 — 54-ben a Külügyi Főisk. ig.-h.-e, 1954. dec.-től 1969-ig, nyugdíjazásáig a külügy min. dokumentációs osztályának vezetője volt, majd nyugdíjasként is ott dolgozott. A Szocialista Hazáért Érdemrenddel tüntették ki (1967). Kvasz András (Békéscsaba, 1883. nov. 21.—Bp., 1974. jan. 27.): pilóta, repülőgépszerelő. Kovácsmester volt, azután technológus szakképesítést szerzett esti tanfolyamokon, majd Bp.-en kerékpár- és motorjavító műhelyt nyitott. 1910-ben Rákosmezőn repült, majd repülőgépépítéssel foglalkozott. 1911-ben Rákosmező felett végzett körrepüléssel megnyerte a Sacellary György ogy.-i képviselő által kitűzött 500 koronás díjat. 1911 — 1914 között Mo. 70 helységében végzett bemutató repülést, és ezzel hozzájárult a m aviatika népszerűsítéséhez. Az I. világháborúban pilótaként teljesített katonai szolgálatot és gépével együtt fogságba esett. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a Magy. Pilóták Szövetsége bizalmi testületének, valamint a műszaki bizottságnak. A forradalmak után politikai tevékenysége miatt eljárást indítottak ellene. 1924-ben a Franco-Roumain Légitársaság mátyásföldi telepén szerelő, 1928-tól taxisofőr, 1937-től repülőtéri portás. A II. világháború után, nyugdíjazásáig (1949) a békéscsabai repülőtér gondnoka. A Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) 1953-ban, a postaügyi min. 1969-ben és 1973-ban kitüntette. — Irod. Fejér Imre: Madáremberek (Bp., 1917); Müller Péter: Madáremberek (Bp., 1977); Csanádi Norbert—Nagyváradi Sándor — Winkler László: A magyar repülés története (Bp., 1977); Kvazimodo-Braun István (Szabadka, 1903. aug. 20.— Szabadka, 1973. márc. 7.): jugoszláviai magyar író, újságíró. Riporterként kezdte pályáját. Humoreszkjeivel vált ismeretessé. A Szabadkai Népszínház öt színpadi játékát mutatta be. Drámapályázaton Magdics ügy c. darabja első díjat nyert. Az Életjel kulturális társaságának Kísérleti Színpadán színre került A sofőr és az igazságszolgáltatás és a Királyvíz c. egyfelvonásosa. Október díjjal tüntették ki. — M. Testamentum (r., Beograd, 1954); Kínai szoba. Krónikák (Novi Sad, 1960); Barátságos arcot kérek (humoreszkek, Novi Sad, 1961).