Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
P - Peti Sándor - Pető András
613 bauxitkutatások kezdeményezése, 1935 — 36-ban Komló fejlesztésének elindítása és a kokszosítási kísérletek terén fejtette ki működését. 1920 —1935 között a pénzügymin.-ban a bányászati és kohászati felsőoktatás irányítója, négy új tanszék létesítését készítette elő. 1936-ban nyugdíjba vonult. 1950-től részt vett a vegyesásvány-bányászat újjászervezésében, 1952 —55-ben a Bányászati Tervező Intézetben dolgozott. — F. m. Fém-bányászatunk technikai fejlődése (Bp., 1929). Peti Sándor (Kiskunhalas, 1898. nov. 17.—Bp., 1973. ápr. 6.): színész, érdemes művész (1958), Ligeti Magda orvos férje. A vasútnál dolgozott, majd Rózsahegyi Kálmán színiisko-jában tanult, s az ő ajánlásával szerződött az Apolló Kabaré társulatához (1921). A felszabadulásig számos fővárosi színház (Andrássy úti Színház, Unió Színházak, Magyar Színház, Vígszínház stb.) társulatában játszott. A Nemzeti Színház (1946 — 56), ezt követően a Petőfi, majd a Jókai, később a Thália Színházban játszott nyugdíjba vonulásáig (1964). Ezután már csak egy-egy szerepre szerződött. Pályáját — főként komikus kisemberek alakításával — epizódistaként kezdte, s egy-két főszereptől eltekintve (J. Hasek: Svejk, 1959) élete végéig megmaradt a rövidebb karakterszerepek kitűnő alakítójának. Tanított a színművészeti főisk.-n (1951 — 53). 1931-től több mint ötven filmben játszott. — F. sz. Lelio (Pirandello: Az ember, az állat és az erény); Mascarillo (Moliére: A kényeskedők); Böffen Tóbiás (Shakespeare: Vízkereszt); Dobcsinszkij (Gogol: A revizor); Krehl (Molnár F.: Olympia); Lickheese (Shaw: Szerelmi házasság); Mendoza (Shaw: Tanner John házassága); Firsz (Csehov: Cseresznyéskert); Pintér (Móricz Zs. :Úri muri); Apa (Fejes E.: Mocorgó); Postás (Örkény I.: Tóték). II.: A férfi mind őrült (1937); Beszterce ostroma (1948, átdolgozás, 1955); Díszmagyar (1949); Civil a pályán (1951); Állami áruház (1952); Kiskrajcár (1953); Életjel (1954); Körhinta (1955); Egy pikoló világos (1955); Dollárpapa (1956); Mese a 12 találatról (1956); Csendes otthon (1957); Kölyök (1959); Két emelet boldogság (1960); Az aranyember (1962); Szélhámosnő (1963); És akkor a pasas (1966); A gyilkos a házban van (1970); Hahó, Öcsi! (1970) stb. — írod. Gách Marianne:,, A színészi pályán a jelenből kell élni . . (Film, Színház, Muzsika, 1960. okt. 19.); f. f.: Nagy szerep —kis szerep (Esti Hírlap, 1962. jún. 19.); Ruffy Péter: Peti (Magy. Nemzet, 1964. okt. 7.); Antal Gábor: Párhuzamos monológok. Az epizódista P. S.ról (Színház, 1969. 10. sz.); Barabás Tibor: Barátom arcképe (Magy Hírlap, 1973. ápr. 15.); Pető András (Szombathely, 1893. szept. 11.—Bp., 1967. szept. 11.): orvos, a konduktív mozgásterápiás képzés megalapítója. Orvosi tanulmányait Bécsben végezte. A bécsi egy. élettani tanszékének tanársegédje,, majd több rehabilitációs jellegű intézmény vezetője volt. Mozgásterápiával 1922-ben az ausztriai semmeringi gyógyintézetben kezdett foglalkozni. 1938-ban tért vissza Mo.-ra, ekkor alapozta meg a később kialakított konduktív pedagógiai rendszerét. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főisk. tanszékvezető tanára (1945—63) s az Orsz. Mozgásterápiás Intézet vezetője 1950-től haláláig. Ezt az intézményt fejlesztette a Mozgássérültek Nevelőképző és Nevelőintézetévé (1963). Ugyanitt az önálló konduktorképzőt is létrehozta. Peti Sándor Pető András Petri Endre Pehr