Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
F - Fonó Renée, Fonó Lászlóné, Oberson Renée - Fónyad Zoltán - Fónyi Géza, Friml
211 Főnyi találmánya van a hőtechnika, a közlekedéstechnika, a kohászat és az elektrotechnika terén. Élete utolsó évtizedében az általános energetika, ezen belül az ipartelepek, kohóművek és bányák energiagazdálkodása foglalkoztatta. Tagja volt az angol International Academy of Astronautics-nak és 1970-ig az Energia Világkonferencia Magy. Nemzeti Bizottsága elnöki tisztét is betöltötte. — Irod. F. A. (Energia és Atomtechnika, 1973. 2. sz.); Kovács K. Pál: F. A. (Magy. Tud., 1973. 4. sz.); Nagy István György: F. A., a sugárhajtás úttörője (Fizikai Szle, 1978. 2. sz.). Fonó Renée, Fonó Lászlóné, Oberson Renée (Vukovár, 1908. dec. 19.—Bp., 1975. okt. 18.): gyermekgyógyász, röntgenológus, az orvostudományok doktora (1972). Oklevelet a pécsi egy.-en szerzett (1938). 1938—40-ben az Áll. Gyermekmenhelyen, 1940-től a bp.-i László Kórházban, ill. a Madarász u.-i kórházban dolgozott. 1942-ben gyermekgyógyászati szakképesítést szerzett. 1945-től a Fehérkereszt Kórházban, majd az ebből alakult bp.-i II. sz. Gyermekgyógyászati Klinikán tevékenykedett. 1956-ban kandidátusi fokozatot, 1966-ban röntgenológiai szakképesítést nyert. 1974-től, nyugdíjazásától a klinikán szaktanácsadó. Számos hazai és külföldi tudományos társaság, így 1974-től az Európai Gyermekkardiológiai Társaság tagja volt. Foglalkozott a hospitalizáció, a gümős agyhártyagyulladás, a csontfejlődési rendellenességek, a ritka tüdőelváltozások problematikájával, majd főleg a vele született szívhibák klinikai diagnosztikájával. Szorgalmazta ezek műtéti indikációját, gyógyíthatóságának kérdését. Munkacsoportjával először végzett hazánkban extrakorporális keringéssel szívműtétet gyermekeken. Számos külföldi kongresszuson vett részt. Közel száz tudományos közleménye, több könyve, ill. jegyzete jelent meg. —F. R. Veleszületett szívhibák (Littmann Imrével, Bp., 1964). — Irod. Schuller Dezső: F. R. (Orv. Hetik, 1975). Fónyad Zoltán (Bp., 1932. szept. 1.— Miskolc, 1978. aug. 29.): alkalmazott matematikus, mérnök. Oklevelét az ELTE-n szerezte (1954). A miskolci Nehézipari Műsz. Egy. (MNME) matematikai tansz.-én tanársegéd (1954 — 61), adjunktus (1961—76), 1975-től a számítástechnikai tanszék tanszékvezető h.-e. Közben a bp.-i műszaki egy.-en gépészmérnöki oklevelet is szerzett (1961), és elvégezte a Marxizmus — Leninizmus Esti Egy . általános tagozatát (1965). Egy. doktorátust tett a MNME-en (1972). Oktatási és kutatási szakterülete a numerikus módszerek elmélete és alkalmazása volt. Az MNME-en ő alakította ki e tárgykör anyagát. Az MNME mindhárom, karán tartott előadásokat. — F. m. Matematika (I., Huszthy Lászlóval és Törő Bélával, egy. jegyzet, Bp., 1961); Lineáris egyenletrendszerek (Hosszú Miklóssal; A Matematika Tanítása, 1970. 2 — 8. sz.); Tevékenységek optimális ütemezése (egyetemi doktori értekezés, Miskolc, 1972); Egy ismeretlenes egyenletek közelítő megoldása (Miskolc, 1975.); Függvények közelítése a legkisebb négyzetek elve alapján (Miskolc,, 1977); Másodrendű lineáris differenciálegyenletek numerikus megoldása (Miskolc, 1977). Fónyi Géza, Friml (Trencsén, 1899. júl. 6. Bp., 1971. júl. 25.), festő, főiskolai tanár,, Munkácsy- (1953, 1954, 1956) és Kossuthdíjas (1970), kiváló művész (1971). A bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n 1917 —1925 között Benkhard Ágost tanítványa volt. 1927-ben Párizsban, Londonban, Olaszok-ban járt tanulmányúton. 1930 — 1938 között abbahagyta a Fonó Renée Fóny Géza Forbát Alfréd