Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
F - Funk József - Funk Pál - Futó József - Fülep Lajos
e tárgykörből. Dimitrov-emlékérmet kapott (1973) ~ M. Dolgozók Lapja. A KMP (A Kommunista Internacionálé szekciója) köz ponti lapja, 1937 — 1938 (Bp., 1955); Adatok a Kommunisták Magyarországi Pártja szervezeti fejlődéséhez (1933 — 1930) (Párttörténeti Közl., 1960. 3. sz.); A Magyarországi Vörös Segély (Bp., 1970); A textilmunkások sztrájkjairól a két világháború között (Bp., 1974) — Ir°d Vass Flenrik: F. I. (Párttört. Közl., 1978. 3. sz.). Funk József (Újvidék, 1871. ápr. 6. —Bp. 1964. okt. 23.): gyógyszerész, műfordító. Gyógyszerészsegédi vizsgát 1890-ben Zágrábban tett, majd Pancsován, Begaszentgyörgyön működött. Atlétika, úszás, vívás terén jeles sportoló. Hajós Alfrédnek, a későbbi olimpiai bajnoknak házitanítója és sportedzője. 1893-ban a bp.-i egy.-en gyógyszerészi oklevelet szerzett, utána vidéken és bp.-i patikákban dolgozott. Megvette a bp.-i „Szent Hermina" (VII. Thököly u. 28.) gyógyszertárat. Zemplén Győző műegy. tanárral enzimológiai kutatásokat folytatott. Nevéhez fűződik a Bp.-i Gyógyszerész Testület értékes könyvtárának katalogizálása és rendezése. Német nyelvre fordította Arany János Toldiját, Buda halálát, Petőfi Sándor Nemzeti dalát. Egy gondolat bánt engemet és Ady Endre több versét. Magyarra fordított R. Hammerling, J. W. Goethe, F. Schiller műveiből. Funk Pál:»• Angelo (Funk) Pál Futó József (Csökmő, 1918. aug. 22. —Bp., 1977. márc. 1.): geográfus, főiskolai tanár. Oklevelet a debreceni egy.-en földrajz —természetrajz szakból szerzett (1941). Kolozsvárott doktorált (1942). 1941-től tanár, internátusi felügyelő volt. 1948-tól a bp.-i Lónyai u.-i Ált. Isk.-ban tanított, 1950-től a Fővárosi Pedagógiai Főisk. földrajztanszékének adjunktusa, 1955-től az Egri Tanárképző Főisk.án adjunktus, 1966-tól docens, 1970-től a főisk. tanára s a földrajzi tanszék vezetője volt. Tudományos érdeklődése a regionális földrajzon kívül a meteorológia felé irányult. 1952-től főisk. jegyzeteket írt, ill. szerkesztett. Dolgozatait a főisk. tudományos közleményei, a Földrajzi Közlemények és a Földrajzi Értesítő közölte. Kb. 100 ismeretterjesztő cikket írt, többnyire az Élet és Tudományban, melynek két évtizedig szerkesztő bizottsági tagja volt. A Magy. Meteorológiai Társulat, a Magy. Földrajzi Társaság és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos választmányának tagja. — F. m. Az Alföld természeti földrajza (Bp., 1956); Afrika (Bp., 1963); Közép- és Dél-Amerika (Bp., 1965); A föld éghajlata és hatása az élővilágra (Bp., 1975). — Irod. Frisnyák Sándor: F. J. (Földr. Közl., 1977. 3—4. sz.); F. J. (Földrajztanítás, 1977. 3. sz.); Fülep Lajos (Bp., 1885. jan. 23. —Bp., 1970. okt. 7.): művészetfilozófus, művészettörténész, egyetemi tanár, Kossuth-díjas (1957), az MTA tagja (t. 1948). Lukács György mellett a század legjelentősebb m. művészetfilozófusa. Gyermekkorát és tanulóéveit Nagybecskereken töltötte. Bp.-en végezte az egy.-et, miközben a Hazánk (1902 — 1905), majd az Ország (1905 — 1906) munkatársa volt. Képzőművészeti, színházi és irodalmi kritikái a Népszavában (1905 — 1906), a Magyar Szemlében (1906) és A Hétben (1907) jelentek meg. 1904-ben, majd 1906-ban Párizsba ment, ahol megismerkedett a modern művészettel. Cézanne művészetének világviszonylatban egyik első méltatója volt. Párizsból Firenzébe költözött, itt élt kisebb megszakításokkal 1914-ig. Közben 1909-ben ismét Párizsban, majd Angliában járt. Firenzében a Biblioteca Filosofica körül kialakult filozófus- és írócsoport (G. Amendola, P. Marrucchi, G. Papini stb.) tagja lett, és publikált a Bollettino della Biblioteca Filosofica c. lapban. 1911-ben Lukács Györgygyel szerkesztette a Szellem c. Budapesten megjelenő filozófiai folyóiratot. 1912-ben a bp.-i egy.-en doktorált filozófiából, művészettörténetből és olasz irodalomból. Az 1913 — 14-es éveket nagyrészt Rómában töltötte. 1914-ben hazatért, szociálpolitikai ügyosztályon lett művészeti referens. 1916-ban beiratkozott a bp.-i ref. teológiára, 1918-ban lelkész képesítést szerzett. Ezekben az években részt vett a „Vasárnapi kör" néven ismert progresszív irodalmi-filozófiai csoport tevékenységében, előadott a „Szellemi tudományok szabadiskolája" c. előadássorozatban. Előadásai a Magyar művészet (1923) kötetben jelentek meg. 1918 dec.-ében a Károlyi-kormány Külügymin. sajtóosztályán kormánybiztos, 1919 máj.-ában a bp.-i egy. olasz irodalmi tanszékére nevezték ki. Az ellenforradalmi rendszer megfosztotta katedrájától, s 1920 — 1922 között Dombóvárott és Medinán, 1922-1927 között Baján, 1928-tól Zengővárkonyban volt ref. lelkész, itt élt 1947-ig. Zengővárkonyi tartózkodása elején kiterjedt levelezést folytatott a szellemi élet különböző területein dolgozó művészekkel, tudósokkal. A Pesti Napló 1927-es évfolyamában írt cikksorozatával hívta fel a figyelmet a Dunántúlon egyre terjedő „egyke" veszélyre. E cikkek hatására adta ki Illyés Gyula a Nyugatban Pusztulás c. írását. ~ ez alkalomból írta Mit mond a szemtanú? c. cikkét (Nyugat, 1933)- 1930-ban magántanár lett a pécsi Erzsébet Tudomány- 220