Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
K - Kamarás Gyula - Kamilly Judit - Kamjén István - Kammerer Mária
Kamarás 360 szített húr') címmel kiadták eredeti eszperantó versesköteteit. 1922-ben Baghy Gyula és Schwarz Teodor társaságában eszperantó irodalmi lapot jelentetett meg Literatura Mondo ('Irodalmi Világ') címmel, amelynek megszakításokkal 1948-ig főszerk.-je volt. Számos fordítása népszerűsíti a mű irodalmat antológiákban (Kantata kamparo, népdalok, 1923; Hungara Antologia, 1933). Eszperantóra fordította Petőfi Sándor János vitézét (1923, 1948, ennek alapján készült a mű kínai fordítása); Madách Az ember tragédiáját (1924, 1965); Eterna Bukedo ('Örök csokor', 1931) c. kötetében 22 nyelvből fordított át verseket eszperantóra, továbbá az Ezopa sagoban ókori fabulákat, Baudelaire és Heine költeményeit, Dante Pokolját, Shakespeare Lear király, Szentivánéji álom, Vihar c. műveit. A Magyar Fertőzőbetegségek Társasága elnöke, haláláig díszelnöke; a Korányi Társaság alapító tagja; a Magyar Eszperantó Szövetség t. elnöke; az Eszperantista Orvosok Világszövetsége m. tagozatának t. elnöke volt. A Magyr PEN-emlékéremmel tüntették ki (1970). — F. m. Heveny fertőző betegségek (Müller-féle Belgyógyászat, Bp., 1935); Fertőző betegségek diagnózisa (Müller-féle Diagnosztika, Bp., 1942); A heveny fertőző betegségek tankönyve (Bp., 1956); Rendszeres eszperantó nyelvtan (Bp., 1966). — Irod. Ferenczy Imre, Dr. K. K. (Orv. Hetil., 1976); Auld,W. :Enkondukto el Esperanta Antologio (1958); Műfordítók műhelyében. K. K.-nál (Élet és írod., 1975. 50. sz.); Mátyás István: K. K. (Élet és írod., 1976. 10. sz.); Varga-Haszonits Zsuzsa: K. K. (Eszperantó Magazin, 1976. 2. sz.); Kamarás Gyula (Bácsalmás, 1914. jún. 30. —Bp., 1968. máj. 31.): színész, rendező. 1936-ban végezte el a Színiak.-t. Debrecenbe szerződött Horváth Árpád társulatához, itt tanulta a rendezés mesterségét. Később a Vígszínház, majd a Kolozsvári Nemzeti Színház tagja volt. 1943-tól ismét Bp.-en játszott a Vígszínház tagjaként. A II. világháború után a Nemzeti Színház, a Vígszínház, a Rádió színtársulata, a Vidám Színpad, majd az Ifjúsági, a Petőfi és a Jókai Színház voltak állomáshelyei. 1960-tól a Néphadsereg Művészegyüttesének rendezője volt. A hatvanas évek derekán a győri Kisfaludy Színházban rendezett. 1939 óta filmekben is szerepelt. Nagy sikere volt a Sárga rózsa férfi főszerepében (1940). A felszabadulás utáni m. filmgyártás is gyakran foglalkoztatta, elsősorban karakter-és intrikus szerepekben. — F. sz. Hamlet (Shakespeare): Bánk bán, Biberach (Katona J.: Bánk bán); Petrucchio (Shakespeare: Makrancos hölgy). — F. rendezései: Hasek —Burian: Svejk; Shakespeare: Hamlet; Bródy L.: A tanítónő; Bíró L.: Sárga liliom; Gorkij: Ellenségek; Euripidész: Trójai nők. — Brod. K. J.: 5 kérdés 5 felelet. A kérdezett K. Gy. (Film, Színház, Muzsika, 1961. aug. 11.); J. F.: K. Gy. huszonöt éve (Kisalföld, 1967. szept. 27.); Meghalt K. Gy. (Magy. Nemzet, 1964. jún. 2.); Kamilly Judit (Bécs, 1919. jún. 20.— Bp., 1974. márc. 7.); színésznő, Jászai-díjas (1963). Színészi tanulmányok után 1938-ban Szegeden kezdte pályáját. Szubrett és operett-primadonna szerepkörben egyaránt otthonosan mozgott. Prózai szerepeket is játszott. A II. világháború után a Művész Színházban és a Pódium Kabaréban lépett fel. 1953-tól haláláig a Déryné Színház tagja volt. — F. sz. Miss Appel (Gádor B.: Urak, költők, gyilkosok); Karolin (Lehár F.: Vándordiák); Grisi Lucia (Schubert — Berté: Három a kislány); Clarissa (Huszka J.: Lili bárónő); Viktória (Ábrahám P.). — Irod. Nagy Ibolya: Reflektorfényben: K. J. (Vas Népe, 1968. okt. 13.); K. J. (Film, Színház, Muzsika, 1974. márc. 16.), Kamjén István (Mezőtúr, 1907. máj. 30.— Bp., 1976. szept. 9.): író, József Attila-díjas (1951). Nehéz körülmények között nőtt fel, tizennégy éves korától már kubikosként dolgozott Bp.-en. 1937-ben kapcsolatba került a népi írók csoportjával. Ösztönzésükre kezdett publikálni folyóiratokban és antológiákban. 1947—49-ben a Parasztpárt ogy.-i képviselője. 1959-ig a Pest m.-i Tanács tagja. Novelláinak, regényeinek témáit a szegényparasztok, a kétkezi emberek életéből merítette és realista művészettel ábrázolta. A legnagyobb elismerés Mihály c. regényét fogadta. Művei közül néhány lengyel nyelven is megjelent. Munkásságát 1969-ben SZOT-díjjal jutalmazták. — F. m. Mihály (r., Bp., 1950); Emberpiac (r., Bp., 1951); Szerződés (elb., Bp., 1953); Szakad a part (elb., Bp., 1955); Csorpáné és a többiek (elb., Bp., 1960); Küzdelem (elb., Bp., 1963); Emberek (elb., Bp., 1967); Hányódás (kisr. és elb., Bp., 1969). — írod. Gerő János: K. I. hatvan éves (Élet és írod., 1967. 22. sz.); Barabás Tibor: Halk búcsú (Népszava, 1976. szept. 26.); Csák Gyula: K. I. (Élet és írod., 1976. 38. sz.). Kammerer Mária (Keszthely, 1903. júl. 5.—New York, 1970. júl. 19.): festő. Az 1920 —21-es tanévben Csók István tanítványa volt a Képzőművészeti Főisk.-n, majd Glatter Gyulánál folytatta tanulmányait magánúton. Arcképeivel 1924-től kezdve szerepelt kiállításokon. 1927 nyarán Angliába ment, ahol egy ideig László Fülöp irá.