Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
K - Komornoki László - Komoróczy György - Koncsek László - Koncz Antal - Koncz István
497 Irod., 1970. 7. sz.); Nekr. E. Fehér Pál (Kritika, 1980. 8. sz.); Gábor István (Magy. Nemzet, 1980. júl. 19.); Komornoki László (Eperjes, 1921. nov. 27.-Merseburg, 1974. máj. 27.): jogász, bányamérnök. Bányamérnöki tanulmányait megszakítva, 1945-48 között az erdélyi földgázfúrásoknál, Marosvásárhelyen gyakornok, majd visszatérve Sopronba a bányamérnöki képesítés megszerzése után két éven át a Bányaműveléstani Tanszéken tanársegéd. 1952-ben a dunántúli kőolajkutatás szolgálatába lépett, ahol kiváló teljesítményeket ért el a nagylengyeli olajmező feltárása és a nagymélységű kutatófúrások terén. Élete utolsó évtizedében a kőolajbányászat egy másik ágában, a csőtávvezeték-építés terén fejtett ki eredményes munkát. Utolsó nagy munkája, a Letna Művek (NDK) nagy gázfogadó és redukáló állomása építésének irányítása közben érte a halál. - Irod. Sárai Gy., K. L. (Bány. és Koh. L., Kőolaj és Földgáz, 1974. 9. sz.). Komoróczy György (Kapnikbánya, 1909. ápr. 14.-Debrecen, 1981. márc. 23.): történész, levéltáros, a történettudomány kandidátusa (1963). Egy.-i tanulmányait (1928-32) az Eötvös Kollégium tagjaként, történelem-földrajz szakon végezte a bp.-i tudományegy.-en, ahol 1932-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1932-34-ben áll. ösztöndíjjal levéltári kutatásokat folytatott Lengyelo.-ban. 1934-ben mint ÁDOB-os (Állástalan Diplomások Orsz. Bizottsága) levéltáros került az Orsz. Levéltárba. 1935-ben Bécsben, 1937-ben csehszlovák levéltárakban kutatott. 1940-44-ben Abaúj-Torna vm. főlevéltárnoka Kassán, 1947-50-ben Szikszón. 1944-45-ben katona, 1945-47-ben hadifogoly volt Örményországban. 1950-től nyugalomba vonulásáig (1972) a Hajdú-Bihar M.-i Levéltár ig.-ja. Feudalizmus kori m. mezőgazdaság- és kereskedelemtörténettel, ezután főként a gazdasági és társadalmi élet, politika és közigazgatás összefüggéseivel foglalkozott. Behatóan vizsgálta Debrecen városigazgatásának és várospolitikájának, valamint a hajdú városoknak a történetét.F. m. Nádasdy Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása (Bp., 1932); A mai Lengyelország (Bp., 1937); A kereskedelem és ipar Szent István korában (Bp., 1938); A magyar kereskedelem története (Bp., 1942); Borkivitelünk észak felé. Fejezet a magyar kereskedelem történetéből (Kassa, 1944); Debrecen története a felszabadulásig (A város gazdasági és társadalmi képe) (Debrecen, 1955); A debreceni agrárfelsőoktatás 100 éve (szerk., Bp., 1968); Hajdú-Bihar megye helytörténetírása 1945-1968 (Debrecen, 1969); Városigazgatás Debrecenben 1848-ig (Debrecen, 1969); Hajdúdorog története (szerk., Debrecen, 1971); Hajdúhadház múltja és jelene (társszerző, szerk., Debrecen, 1972); Sarkad története (társszerző, szerk., Debrecen, 1972); Hajdú-bihari kéziratos térképek (szerk., Debrecen, 1972); A helytörténetírás levéltári forrásai (I-III., Debrecen, 1972-76); Hajdú-bihari történeti olvasókönyv (szerk., Debrecen, 1973); A reformkori Debrecen (Debrecen, 1974) .írod. Merve Zoltánná: K. Gy. (Hajdú-Bihar m. Levéltári Bvk., 1980); Gazdag István: K. Gy. (Levéltári Szle, 1981.1. sz.);K. Gy. emlékezete (Múz. Kurir, 1982. 7. sz.); Koncsek László (Szarajevó, 1905. jan. 27.-Bp., 1981. jún. 6.): újságíró, szerkesztő. A tudomány egy. elvégzése után lépett az újságírói pályára. 1945-ig a Debreceni Független Újság, a Debreceni Újság, a Tiszántúli Független Újság, a Makói Népújság szerkesztőségében dolgozott. 1945-től 1949-ig a Csanádmegye (később Makói Népújság) c. napilap felelős szerkesztője, 1949—1950-ben a Győr-Sopronmegyei Hírlap munkatársa volt. Utána a Magy. Rádiónál szerkesztői beosztásban működött nyugdíjazásáig (1965). Újságírói munkásságáért Aranytollal tüntették ki (1975);M. Emberek... (Győri írók antológiája, Győr, 1956); A renngassei összeesküvés (tanulmány, Bp., 1959);Bibliai földeken (útleírás, Bp., 1964); Az Oderától a Genfi-tóig (útleírás, Bp., 1967); Az éber bádogkakas (német regék, Bp., 1977); Soproni farsang (ifj. tört. r., Bp., 1978); Kincskeresők (ifj. r., Bp., 1980). Koncz Antal (Csánytelek, 1920. jan. 13.-Bp., 1978. márc. 3.): újságíró. Reálgimn.-ot végzett, majd a Tiszavidék c. lapnál újságíró-gyakornok volt. Az 1940-es évek elején az Új Nemzedék szerkesztőségi munkatársa. 1943-47-ben katona, majd hadifogoly. 1947-49-ben a Szegedi Hírlap munkatársa, 1949-51-ben a Délvidéki Hírlap, 1955-től a Debrecen c. lap felelős szerk.-je, majd a Magyar Távirati Iroda (MTI) Baranya megyei szerkesztőségének h. vezetője. Az 1960-as években az MTI bp.-i szerkesztőségében rovatvezető, utóbb a szerkesztőség vezetője volt. M. Szivárványhíd (színdarab, Szeged, 1943);Levél a fogságból(versek, Szeged, 1948). Koncz István (Miskolc, 1899. aug. 4-Bp., 1972. jún. 22.): gépészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1953). A bp.-i műegy.-en szerezte oklevelét 1923-ban. 1923-tól 1941-ig a M. Szellőző Művek Rt.-nél főmérnök, majd műszaki ig., 1941-44-ben a M. Fogaskerékgyártó Rt.-nél műszaki ig. 1945—49-ben önálló ipari és tervezőmérnöki tevékenységet folytatott. 1950- Ken az