Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
K - Kádas Géza - Kádas Kálmán - Kadosa Pál
és elődje, Pyrkerános László érsek életrajzát. Gondoskodott az egri székesegyház és püspöki palota felújításáról, valamint nyolc új templom építéséről. Kádas Géza (Eger, 1926. aug. 7.-Bp., 1979. márc. 6.): úszó. 1946-47-ben az Egri Barátság Sport Egyesület, 1948-49-ben az Egri Szakszervezetek Testgyakorló Köre, 1950-től 1954-ig az Egri Fáklya úszója. 1948-ban a londoni olimpián a 2. helyezett 4X 200 m-es gyorsváltó tagja, a 100 m-es gyorsúszásban a 3., a 400 m-es gyorsúszásban a 4. helyen végzett. 1952-ben a helsinki olimpián 100 mes gyorsúszásban az 5. helyen végzett, és a szintén 5. helyezett 4X200 m-es gyorsváltó tagja. 1954-ben az Európa-bajnok 4X200 mes gyorsváltó tagja, a 100 m-es gyorsúszásban a 3. helyen végzett. 1947-ben a 3. helyezett 4X200 m-es gyorsváltó tagja, 100 m-es gyorsúszásban szintén a 4. helyen végzett. 1947-től 1954-ig 13-szoros főisk. világbajnok. 1949-ben és 1950-ben a 4 X 100 m-es gyorsváltóban 3-szoros Európa-csúcstartó (1949-ben 3 p 56.8 mp-cel, 1950-ben 3 p 55 mp-cel és 3 p 53.2 mp-cel). 1946-tól 1953-ig 13-szoros m. bajnok. 1946-tól 1950-ig 9-szeres váltóbajnok. 1946-tól 1954-ig m. válogatott. Orsz. csúcsa 100 m gyorson 1951-ben 56.3 mp., 400 m gyorson 1950-ben 4 p 45.2 mp. Kádas Kálmán (Kisoroszi, 1908. júl. 30.-Bp., 1985. márc. 7.):gépészmérnök, gazdasági mérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudomány doktora (1974). 1931-ben gépészmérnöki, 1932-ben közgazdasági mérnöki oklevelet szerzett a bp.-i műegy.-en. 1933-tól 1936-ig a Kereskedelemügyi, ill. a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Min.-ban a kartellbizottság mérnök-revizora. Egyidejűleg a Műegy. nemzetgazdasági és pénzügytan tanszékén Heller Farkas mellett tanársegéd, 1936-tól adjunktus, 1943-tól egy.-i magántanár. 1938-1949 között egyben a Központi Statisztikai Hivatal ipargazdasági szakértője. 1949-től a Közlekedés- és Postaügyi Min. munkatársa, osztályvezető, főosztályvezető-h., 1955-től egyben az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egy. közlekedésgazdaságtani tanszékének tanszékvezető egy.-i tanára, 1957-től 1964-ig a közlekedésmérnöki kar dékánja. 1967-től 1970-ig az újra egyesített Bp.-i Műszaki Egy. továbbképzési rektorh.-e. 1971-74-ben az egy. ágazati gazdaságtani tanszékcsoportjának vezetője. 1974-1976 között a Közlekedéstechnikai és Szervezési Intézet tudományos ig.h.-e. A Magy. Közgazdasági Társ. főtitkára(1945-51), alelnöke(1959-76), a Magy. Statisztikai Társ. titkára (1948-51). Szerteágazó közgazdaságtani munkássága kiterjedt az ipargazdaságtanra, a közlekedésgazdaságtanra, a közlekedésstatisztikára, az ökonometriára, a prognosztikára.F. m. Átalakulás irányítása és a piaci egyensúly (Bp., 1941); Az emberi munka termelékenységének statisztikai vizsgálata a magyar gyáriparban - a Cobb-Douglas-féle statisztikai törvény kiegészítése (Magy. Statisztikai Szle, 1944. 7-8. sz.); Közlekedésgazdaságtan (Bp., 1972); A közlekedésstatisztika módszerei (Bp., 1974); A gazdasági kibernetika kategóriáinak alkalmazása a szocialista vállalat irányításában (Bp., 1975)Kadosa Pál (Léva, 1903. szept. 6.-Bp., 1983. márc. 30.): zeneszerző, zongoraművész, egy.-i tanár, Kossuth-díjas (1950,1975), Erkel-díjas (1955, 1962), érdemes művész (1953), kiváló művész (1963). Nyolc éves korában kezdett zongorázni Nagyszombatban, 15 éves korában Bp. -en Pál Ilona folytatta oktatását, majd 1921-27 között Székely Arnold és Keleti Lili (zongora), Kodály Zoltán (zeneszerzés), valamint Weiner Leó (kamarazene) tanároknál a bp.-i Zeneműv. Főisk.-n fejezte be tanulmányait. Zenei tanulmányaival párhuzamosan rajzolni, festeni tanult. Szoros baráti kapcsolatban állt a korabeli írókkal, képzőművészekkel (Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Dési Huber István, Sugár Andor, Pátzay Pál, Goldmann György). Zongoraművészként 1923-ban lépett először a nyilvánosság elé. 1927-43 között a Fodor Zeneisk. tanára volt. 1928-ban megalapította a Modern Magy. Muzsikusok zeneszerzőcsoportot, amely hamarosan beolvadt az Új Magy. Zenei Egyesületbe (ÚMZE). Ez utóbbi az 1930-as években az Új Zene Nemzetközi Társasága (IGNM) tagjaként tevékenyen munkálkodott a modern zene terjesztésén, s kapcsolatot tartott fenn a legfontosabb európai kortárszenei rendezvényekkel is. Első önálló szerzői estjét (1933. máj. 2-án) az ÚMZE keretében rendezte; az egyesület vezető egyénisége volt; számos hangverenyen játszotta saját műveit, s sikerre vitte hazai és külföldi kortársai alkotásait. Első nemzetközi sikerét 1933-ban I. zongoraversenyével aratta az IGNM amszterdami fesztiválján. I. divertimentóját 1934-ben a velencei Biennálén, II. vonósnégyesét 1941-ben az IGNM New York-i fesztiválján adták elő. 1943-tól 1944-ig a Goldmark Zeneisk. tanára volt. 1945-től a bp.-i Zeneműv. Főisk. zongora-főtárgy tanára, később tanszékvezető egy.-i tanár. 1945-49 között a Műv.-i Tanács elnökh.-e, a Magy. Zeneművészek Szövetségének elnökségi tagja, több ízben ügyvezető elnöke is. A magyar zenei élet intézmé-