Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

B - Baráth Ferenc - Baráth Zoltán - Barátosi József, Weber

sőbb Innsbruckban teológiai doktorátust szerzett. Hazatérve 1921-től 1940-ig Gyulafe­hérváron, 1940-42-ben Kolozsváron volt te­ológiai tanár. Tanári munkája mellett 1928-tól 1942-ig a Gyulafehérvári Batthyaneum ig.-i teendőit is ellátta. Az Erdélyben fellelhe­tő ősnyomtatványok kutatásával foglalko­zott. Kutatási eredményeit az Erdélyi Tudósító és az Erdélyi Múzeum c. lapban tette közzé. Munkatársként közreműködött a Gesamtka­talog der Wiegendrucke c. nemzetközi ősnyom­tatvány-bibliográfia összeállításában. — F. m. Erdélyi könyvtáraink ősnyomtatványai (Kolozs­vár, 1941). Baráth Ferenc (Zalaegerszeg, 1916. máj. 10.-Zalaegerszeg, 1950.ÚI. 4.)irodalomtör­ténész, újságíró. Tanulmányait a bp.-i egyb­en 1938-ban fejezte be. Ezután a Pesti Napló és különféle színházi lapok munkatársa volt. 1945 után egy ideig Zalaegerszeg polgármes­tere. Verseket, novellákat és színikritikákat írt.­F. m. Hajnali hangok (versek, műfordítá­sok, Zalaegerszeg, 1934); Kosztolányi Dezső (Zalaegerszeg, 1938); Baráth Zoltán (Pestújhely, 1924. márc. 1. -Nagykanizsa, 1982. okt. 2.):biológus, egye­temi tanár. A bp.-i tudományegy.-re 1943-ban iratkozott be. Tanulmányait a háború megszakította, s a hadifogságból visszatérve 1950-ben szerzett oklevelet. Ezt követően az Agrártud. Egy. Kertészeti Karán lett tanárse­géd. 1957-től gimnáziumban tanított, s ké­sőbb a Természettud. Múz. Növénytárának kutatója lett. 1965-75 között az MTA Vácrá­tóti Botanikai Kutató Intézetében dolgozott. 1966-ban doktorált. 1975-ben Nagykanizsá­ra, az Agrártud. Egy. Agronómiai Karára ne­vezték ki tanszékvezetővé, s itt dolgozott ha­láláig. Florisztikai és taxonómiai tárgyú pub­likációi a Földrajzi Értesítőben, az MNM fo­lyóiratában és a vácrátóti intézet kiadványai­ban jelentek meg. Az Akadémiai Kiadó Bioló­giai Lexikonának munkatársa volt.­­ Részt vett a növénytársulások ökológiai minősíté­sére és összehasonlítására szolgáló ún. TWR-értékekről összeállított alapvető tanulmány elkészítésében, 1967-ben. Jelentős részt vál­lalt a Bükk-hegységi vegetáció-kutatásban és az országos gyomfelvételezésekben. Érté­kesek a felhagy­ott szőlőkről készített növény­takaró-vizsgálatai. - írod. Simon T.-Koltay A.: B. Z. emlékére (Bpt. Közl., 1984. 1-2. sz.). Barátosi József, Weber (Losonc, 1909. aug. 13.-Bp., 1990. jan. 15.): tanár, tankönyvíró, iskolaigazgató. Losoncon végezte a gimn.-t, a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en szerzett 1933-ban természetrajz-vegytan sza­kos középisk. tanári oklevelet, majd ösztön­díjas volt az egy. ásványtani tanszékén. 1933-ban, mint cserkésztiszt, a Gödöllőn megszer­vezett IV. cserkész világtalálkozó (jamboree) egyik szervezője volt. 1935 dec.-ében kezdte meg tanári munkáját, amely mellett utóbb né­hány éven át a Bp.-i Tankerületi Főigazgató­ságon is dolgozott. 1941-től a Werbőczy, a mai Petőfi Gimn. -ban tanított. 1945-ben ve­zette a súlyosan romossá lett iskola újjáépíté­sét. Megszervezte a háború után nehéz hely­zetbe került budai pedagógusok élelmiszerel­látását, és iskolai konyhákat létesített. 1946-tól a Petőfi Gimn.-ban a műszaki egy.-re elő­készítő tagozatot, valamint egész sor pedagó­gus-átképző tanfolyamot szervezett és veze­tett. 1948-ban létrehozta és tanári munkája mellett éveken át vezette a Budai Gyermeklé­lektani Állomást. 1951-ben a vegyipari tech­nikumig.-ja lett. Előbb ott tagozatként, majd 1952-ben önálló középisk.-ként megszervez­te az ország egyetlen geológiai technikumát, amelynek aztán igh.-e és műhelyfőnöke, szakmai vezetője volt 1970-ben történt nyu­galomba vonulásáig, de azután is tovább taní­tott ott 1983 dec.-éig, így tanári tevékenysége kereken 50 esztendőt, fél évszázadot fogott át. Tankönyveket írt, pedagógiai szaklapokban cikkei jelentek meg. Számos természetrajzi, természetvédelmi tárgyú cikke, kisebb írása és ezekből összeállítva két kötet könyve is megjelent. 1941-ben Diákkaptár címen ifjú­sági havi folyóiratot alapított, és azt éveken át szerkesztette. A légoltalomnak egye-­ éveitől idős koráig társadalmi munkása volt, előadá­sokkal, szakcikkekkel és szervezőként is, e munkásságát 1967-ben Honvédelmi Érde­méremmel ismerték el. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társ. oktatási bizottságának 1959-ben megszervezője és egy évtizeden át vezetője, közben 1960-tól 1962-ig a társ. ügy­vezető társelnöke volt. Megalapította és éve­ken át szerkesztette a Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatót, egyengette a társulat féléves Karszt és Barlang c. folyóiratának, valamint tudományos évkönyvei sorozatának beindu­lását. Megszervezte és közel két évtizeden át vezette a budai Vár-barlang és a benne kialakí­tott Barlangtani Múz. bemutatását. Érdemei­ért 1978-ban a társ. t. tagja lett. Az újjáalakult Magy. Cserkészszövetség 1989-ben Orsz. Nagytanácsának tagjává választotta.­­ F. m. Vizeink élővilága (In:Járjuk a vizet, Bp., 1941); Szeretem a természetet (Bp., 1943); Mosolyog az élet (Bp., 1943); A Föld kialakulása és a szén­telepek keletkezése (Bányaipari Munkásakad., Bp., 1963); Kémia (tankönyv, Bp., 1966);K­é­miai gyakorlatok (tankönyv, Bp., 1966); Labo-

Next