Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

K - Koncz László - Koncz Sándor - Kondér István - Kondor Ilona - Kondor Imre

Koncz­ ben a M. Szellőző Művek főosztályvezetője, 1951-től nyugalomba vonulásáig, 1966-ig a Hőtechnikai Kutató Intézet, majd jogutód­ja, a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet fő­osztályvezetője. 1963-ban egy.-i tanárrá ne­vezték ki. Az Energiagazdálkodási Tudomá­nyos Egyesület alapító, majd elnökségi tagja.­­F. m. Elektrofilterek (Bp., 1954); A porlevá­lasztók kiválasztása (Bp., 1954); A finom porok kiválasztása klímaberendezéseknél (Bp., 1958); Portechnikai mérések és azok eredményeinek kiér­tékelési módszerei (Bp., 1962). Koncz László (Szabadka, 1910. okt. 28.— Szabadka, 1962. ápr. 4.), asztaliteniszező, ké­zilabdázó, edző. A zágrábi jogi egyb­en szer­zett diplomát. Haláláig a szabadkai jövedelmi hivatalban volt tisztviselő. A Szabadkai Ath­letikai és Torna Club asztaliteniszezőjeként 1942-ben a m. bajnokcsapat tagja. 1945-től a Spartak Subotica (Szabadkai Spartacus) ver­senyzője. 1947-ben j­ugoszláv baj­nok a vegyes párosban, 1947-től 1953-ig jugoszláv váloga­tott. 1953-tól kézilabdázott, 1953-ban, 1954-ben, 1956-ban nagypályás, 1957-ben és 1960-ban kispályás jugoszláv bajnok. A jugoszláv kézilabda megteremtője, 1960-tól kézilabda­edző a Spartaknál, emellett asztalitenisz-edző is, asztaliteniszben a leghíresebb tanítványai a Harangozó testvérek. - írod. Nekrológok (Magyar Szó, 1962. ápr. 6.; 7 nap, 1962. ápr. 13-)­Koncz Sándor (Diósgyőr, 1913. jún. 25.-Sárospatak, 1983. márc. 29.): ref. lelkész, teológiai tanár, levéltáros. Sárospatakon (1931-36), Baselben (193­3-34), Glasgow-ban (1936-37) és Berlinben (1937-38) tanult. 1939-ben Debrecenben teológiai doktor, 1943-ban egy.-i magántanári fokozatot szer­zett. 1947-1952 között Sárospatakon tanár, 1952-65-ig alsóvadászi lelkész, 1966-tól halá­láig a Tiszáninneni Ref. Egyházker. levéltár­ig. -ja Sárospatakon.­­F. m. Theologiai dualiz­mus Barth theologiájában (Sárospatak, 1936); Kierkegaard és a világháború utáni theologia (Miskolc, 1938); Hit és vallás (Debrecen, 1942);­­írod. Benke György: Dr. K. S. emlé­kezete (Ref. Egyház, 1983); Szentimrey Mi­hály: K. S. (Képes Kálvin Kalendárium az 1984. évre, Bp., 1983); Harangi László: Dr. K. S. 1913-1983 (Reformátusok Lapja, 1983); Kondor István (Bp., 1897. dec. 10.-Bp., 1975. szept. 8.): erdőmérnök. Főiskolai tanul­mányait Selmecbányán kezdte, majd 1919-ben Sopronban folytatta, ahol 1923-ban a Bá­nyászati és Erdészeti Főisk. erdőmérnöki ka­rán szerzett oklevelet. Földmérő pályafutását 1926-ban a pápai földmérési felügyelőségen kezdte. 193­6-tól a Háromszögelő Hivatalban, majd 1935-től a debreceni Földmérési Fel­ügyelőségen, 1936-tól a bp.-i Földmérési Fel­ügyelőségeken dolgozott. 1950-től 1960. évi nyugdíjazásáig az Orsz. Földmérési Intézet­nél, majd a Bp.-i Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál a háromszögelői munkákban vett részt. Földmérési műszerkonstrukciói közül a legismertebb a nevét is viselő „kettős szög­prizma".—­­roff. Bendefy L.:K. I. (Geodézia és Kartográfia, 1975. 6. sz.);Baum Frigyes:Ma­gyar földmérők arcképcsarnoka, II. k. (Bp., 1984). Kondor Ilona (Bp., 1918. máj. 29.-Bp., 1985. jan. 5.): színésznő. Rákosi Szidi színiis­koláját végezte el. 1933-ban kezdte színészi pályáját a Király Színházban. 1935-től Deb­recenben játszott. 1951-től, megalakulásától kezdve az Áll. Déryné Színház tagja volt. Ze­nés darabok, operettek főszerepeit játszotta, idősebb korában sikerrel alakított karakter­szerepeket. Végrendeletében jelentős össze­get hagyományozott a rákkutatás céljaira.­­F. sz. Elvira (Baróti-Eiseman-Dalos: Bástya­sétány 77); Cecilia (Kálmán Imre: Csárdáski­rálynő); Nagyhercegnő(Jacobi Viktor: Sybill); Kamilla (Szigligeti Ede: Liliomfi); Mama (Szigligeti Ede: Mama); Margit asszony (M. Twain: Koldus és királyfi). — írod. K. I. halála (Film, Színház, Muzsika, 1985. jan. 26.). Kondor Imre (Érdmihályfalva, 1911. jan. 3.-Bp., 1990.júl. 19.): filozófiai író, könyvtá­ros. Családjával menekültként került Debre­cenbe. A ref. gimn.-ban tett érettségi után 1929-1934 között magyar-latin, maj­d filozó­fia szakon tanult a debreceni tudományegyb­en. Filozófiából szerzett doktorátust, utána mint díjtalan egy.-i gyakornok, majd fizetés nélküli tanársegéd vett részt az oktató és tudo­mányos munkában. 1941-ben fiozófiatörté­netből egy.-i magántanári képesítést szerzett. A debreceni népi mozgalomhoz csatlakozva az Ady Társaságban vállalt szerepet mint a Társaság titkára. 1942-től 1945-ig a kassai áll. és városi könyvtár ig.-ja volt. 1945-ben visszatért Debrecenbe. 1945—1949 között a Nemzeti Parasztpárt, illetve a párt politikai bizottságának tagja és nemzetgyűlési képvise­lő volt. 1949-től Bp.-en a műszaki egy. könyvtárának munkatársa, 1951-től ig.-ja. Az 1956-os forradalom alatt adott interjúban megbélyegezte a felsőoktatást, bár az interjú már nem jelenhetett meg (Magy. Nemzet, 1956. nov. 4.). 1957-ben fegyelmit kért maga ellen. 1958 elején elbocsátották állásából. Nyolc hónap után a Pedagógiai Könyvtárban alkalmazták szakoróként, 1976-ban ment nyugdíjba osztályvezetői rangban. Nyugdí- 498

Next