Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
K - Koncz László - Koncz Sándor - Kondér István - Kondor Ilona - Kondor Imre
Koncz ben a M. Szellőző Művek főosztályvezetője, 1951-től nyugalomba vonulásáig, 1966-ig a Hőtechnikai Kutató Intézet, majd jogutódja, a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet főosztályvezetője. 1963-ban egy.-i tanárrá nevezték ki. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület alapító, majd elnökségi tagja.F. m. Elektrofilterek (Bp., 1954); A porleválasztók kiválasztása (Bp., 1954); A finom porok kiválasztása klímaberendezéseknél (Bp., 1958); Portechnikai mérések és azok eredményeinek kiértékelési módszerei (Bp., 1962). Koncz László (Szabadka, 1910. okt. 28.— Szabadka, 1962. ápr. 4.), asztaliteniszező, kézilabdázó, edző. A zágrábi jogi egyben szerzett diplomát. Haláláig a szabadkai jövedelmi hivatalban volt tisztviselő. A Szabadkai Athletikai és Torna Club asztaliteniszezőjeként 1942-ben a m. bajnokcsapat tagja. 1945-től a Spartak Subotica (Szabadkai Spartacus) versenyzője. 1947-ben jugoszláv bajnok a vegyes párosban, 1947-től 1953-ig jugoszláv válogatott. 1953-tól kézilabdázott, 1953-ban, 1954-ben, 1956-ban nagypályás, 1957-ben és 1960-ban kispályás jugoszláv bajnok. A jugoszláv kézilabda megteremtője, 1960-tól kézilabdaedző a Spartaknál, emellett asztalitenisz-edző is, asztaliteniszben a leghíresebb tanítványai a Harangozó testvérek. - írod. Nekrológok (Magyar Szó, 1962. ápr. 6.; 7 nap, 1962. ápr. 13-)Koncz Sándor (Diósgyőr, 1913. jún. 25.-Sárospatak, 1983. márc. 29.): ref. lelkész, teológiai tanár, levéltáros. Sárospatakon (1931-36), Baselben (1933-34), Glasgow-ban (1936-37) és Berlinben (1937-38) tanult. 1939-ben Debrecenben teológiai doktor, 1943-ban egy.-i magántanári fokozatot szerzett. 1947-1952 között Sárospatakon tanár, 1952-65-ig alsóvadászi lelkész, 1966-tól haláláig a Tiszáninneni Ref. Egyházker. levéltárig. -ja Sárospatakon.F. m. Theologiai dualizmus Barth theologiájában (Sárospatak, 1936); Kierkegaard és a világháború utáni theologia (Miskolc, 1938); Hit és vallás (Debrecen, 1942);írod. Benke György: Dr. K. S. emlékezete (Ref. Egyház, 1983); Szentimrey Mihály: K. S. (Képes Kálvin Kalendárium az 1984. évre, Bp., 1983); Harangi László: Dr. K. S. 1913-1983 (Reformátusok Lapja, 1983); Kondor István (Bp., 1897. dec. 10.-Bp., 1975. szept. 8.): erdőmérnök. Főiskolai tanulmányait Selmecbányán kezdte, majd 1919-ben Sopronban folytatta, ahol 1923-ban a Bányászati és Erdészeti Főisk. erdőmérnöki karán szerzett oklevelet. Földmérő pályafutását 1926-ban a pápai földmérési felügyelőségen kezdte. 1936-tól a Háromszögelő Hivatalban, majd 1935-től a debreceni Földmérési Felügyelőségen, 1936-tól a bp.-i Földmérési Felügyelőségeken dolgozott. 1950-től 1960. évi nyugdíjazásáig az Orsz. Földmérési Intézetnél, majd a Bp.-i Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál a háromszögelői munkákban vett részt. Földmérési műszerkonstrukciói közül a legismertebb a nevét is viselő „kettős szögprizma".—roff. Bendefy L.:K. I. (Geodézia és Kartográfia, 1975. 6. sz.);Baum Frigyes:Magyar földmérők arcképcsarnoka, II. k. (Bp., 1984). Kondor Ilona (Bp., 1918. máj. 29.-Bp., 1985. jan. 5.): színésznő. Rákosi Szidi színiiskoláját végezte el. 1933-ban kezdte színészi pályáját a Király Színházban. 1935-től Debrecenben játszott. 1951-től, megalakulásától kezdve az Áll. Déryné Színház tagja volt. Zenés darabok, operettek főszerepeit játszotta, idősebb korában sikerrel alakított karakterszerepeket. Végrendeletében jelentős összeget hagyományozott a rákkutatás céljaira.F. sz. Elvira (Baróti-Eiseman-Dalos: Bástyasétány 77); Cecilia (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő); Nagyhercegnő(Jacobi Viktor: Sybill); Kamilla (Szigligeti Ede: Liliomfi); Mama (Szigligeti Ede: Mama); Margit asszony (M. Twain: Koldus és királyfi). — írod. K. I. halála (Film, Színház, Muzsika, 1985. jan. 26.). Kondor Imre (Érdmihályfalva, 1911. jan. 3.-Bp., 1990.júl. 19.): filozófiai író, könyvtáros. Családjával menekültként került Debrecenbe. A ref. gimn.-ban tett érettségi után 1929-1934 között magyar-latin, majd filozófia szakon tanult a debreceni tudományegyben. Filozófiából szerzett doktorátust, utána mint díjtalan egy.-i gyakornok, majd fizetés nélküli tanársegéd vett részt az oktató és tudományos munkában. 1941-ben fiozófiatörténetből egy.-i magántanári képesítést szerzett. A debreceni népi mozgalomhoz csatlakozva az Ady Társaságban vállalt szerepet mint a Társaság titkára. 1942-től 1945-ig a kassai áll. és városi könyvtár ig.-ja volt. 1945-ben visszatért Debrecenbe. 1945—1949 között a Nemzeti Parasztpárt, illetve a párt politikai bizottságának tagja és nemzetgyűlési képviselő volt. 1949-től Bp.-en a műszaki egy. könyvtárának munkatársa, 1951-től ig.-ja. Az 1956-os forradalom alatt adott interjúban megbélyegezte a felsőoktatást, bár az interjú már nem jelenhetett meg (Magy. Nemzet, 1956. nov. 4.). 1957-ben fegyelmit kért maga ellen. 1958 elején elbocsátották állásából. Nyolc hónap után a Pedagógiai Könyvtárban alkalmazták szakoróként, 1976-ban ment nyugdíjba osztályvezetői rangban. Nyugdí- 498