Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

L - Léderer Jenő Tibor - Léderer Lajos - Legányi Béla Norbert - Lehár Antal - Lehel György

Léderer 1949-től a Láng-gyár konstruktőre volt. Köz­ben az Áll. Műszaki Főiskolán tanított 1947-től, 1953-ban a Bp.-i Műszaki Egy. (BME) professzorává nevezték ki. A tömeggyártást és a méréstechnikát oktatta. Ezek mellett kie­melkedő szerepet töltött be a m. és a nemzet­közi szabványosításban. 1936-ban Bp.-en, 1938-ban Berlinben, 1939-ben Helsinkiben, majd a II. világháborút követő években az ISA, majd az ISO konferenciáin, értekezletein vett részt. A Magy. Mérnök-és Építész-Egy­let (MMÉE) Gépészeti, Elektrotechnikai és Gyáripari Szakosztályának jegyzői tisztségét látta el 1919-23 között. 1957-ben vonult nyugállományba.­­F. m. Géprajz(Bp., 1941); Forgácsoló készülékek szerkesztésének elemei (Bp., 1954-71 közötti kiadás); A tűrésezés vá­lasztásának technológiai szempontjai (Bp., 1968). - Irod. Keller Bence: L. E. (Műszaki Nagyjaink, Bp. 1981). Léderer Jenő Tibor (Bp., 1935. máj. 6.-Bp., 1957. febr. 15.): bányász, sorállomá­nyú katona, honvéd. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvétele miatt ki­végezték. — Irod. Gosztonyi Péter: Föltáma­dott a tenger. .. 1956 (Bp., 1989); Halottaink 1956. II. (Bp., 1989). Léderer Lajos (Lőcse, 1904. szept. 14.-London, 1985. dec. 22.): újságíró. 1922-ben érettségizett, majd a Pázmány Péter Tu­dományegyb­ en folytatott jogi tanulmányo­kat és szerzett doktorátust 1926-ban. A Pesti Hírlap londoni tudósítójaként kezdte újság­írói pályafutását. Később Lord Rothermere magántitkára volt. 1945-től haláláig a The Ob­server c. londoni lap kelet-európai szakértője és munkatársa volt. Legányi Béla Norbert (Bp., 1906. máj. 24.-Pannonhalma, 1987. máj. 13.): bencés rendi főapát, pedagógus. A bencés rendbe 1924-ben lépett be, 1929-ben tett fogadalmat, 1930-ban szentelték pappá. 1925-29 között a Pannonhalmi Tanárképző Főisk.-n fizi­ka-matematika szakon végezte felsőfokú ta­nulmányait, majd a bp.-i Áll. Tanárvizsgáló Bizottság előtt e tárgyakból középiskolai ta­nári oklevelet szerzett (1930). A győri, eszter­gomi és pannonhalmi bencés gimn.-okban tanított. 1947-ben a kőszegi bencés gimn .ig.­ja és házfőnöke lett. 1950-ben a pannonhalmi bencés gimn. ig.-ja, 1952-ben a főmonostor perjele, 1958—69 közt a bencés rend főapátja volt. Erről a tisztségéről 1969. jan.-ban mon­dott le. Ezután hét éven át a székesfehérvári Papi Otthon lakója volt. 1976-ban visszatért Pannonhalmára. Egész működését a bencés rend belső életének irányítására és megerősí­tésére szentelte. Összeállította az új hittan­könyvek anyagát, előkészítette kiadásukat. Mint a m. Püspöki Kar tagja, részt vett a II. Vatikáni Zsinat ülésein. Lehár Antal, báró (Sopron, 1876. febr. 21.-Bécs, 1962. nov. 12.), katonatiszt, ~ Fe­renc zeneszerző testvére. A bécsi cs. és kir. hadapródiskola elvégzése után 1­893-ban avat­ták hadapród tiszthelyettessé. 1897 és 1899 között a Hadiisk. hallgatója. Az I. világhábo­rúban mint 83. gyalogezredbeli őrnagy a 13. népfelkelő gyalogezrednél a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjét és bárói címet kapott. A háborút ezredesként fejezte be. A Tanácsköztársaság bukása után együttmű­ködött Horthy Miklóssal, csapatával részt vett a bp.-i bevonulásban. A második királypuccs idején a király mellé állt, aki vezérőrnaggyá nevezte ki. A puccs bukása után letartóztat­ták, kiszabadulása után Németo.-ba költö­zött. Lehel György (Bp., 1926. febr. 16.-Bp., 1989. szept. 25.), karmester, Kossuth-díjas (1973), Liszt-díjas (1955, 1962), érdemes mű­vész (1968), kiváló művész (1979), Bartók Bé­la­ Pásztory Ditta-díjas (1988), a chicagói Conservatory díszdoktora (1977). Kadosa Pál (zeneszerzés) és Somogyi László (vezénylés) magántanítványa. Karmesterként 1946-ban mutatkozott be. 1947-től a Magy. Rádió Szimfonikus Zenekarát vezényelte, melynek 1956-tól karnagya, 1962-től a zenekar ig.-ja és vezető karnagya volt. Zenekarát ismertté és megbecsültté tette Európa, Ázsia, Amerika és Ausztrália szinte minden jelentős városában; vendégdirigensként (Albánia kivételével) Eu­rópa országaiban, az USA-ban, Japánban, Ausztráliában, Kanadában és Új-Zélandon vezényelt. 1974-től a Bázeli Rádió Szimfoni­kus Zenekarának állandó vendégkarnagya, hasonlóképpen a bambergi, a detroiti, a montreali és az új-zélandi zenekarok ven­dégkarmestere volt. Sok hangversenyt adott a zenekar különböző városokban Liszt, Bar­tók, Kodály, Dohnányi és Kadosa műveiből. Je­lentősek voltak olaszok­­i hangversenysoroza­tai. 1960-ban tizenegy városban vezényelte Haydn, Mozart, Liszt, Dvorák, Bartók, Ko­dály, Farkas F. műveit. Svájcban 1968-89 kö­zött szinte minden évben hangversenyezett. Műsorán az elmúlt három évszázad zenemű­vészetének gazdag választéka szólt hallgatói­hoz. Repertoárjában döntően a klasszikus, a romantikus és a modern művek szerepeltek. Mint korának jelentős művésze, élete végéig feszült figyelemmel követte a kortárs kompo­nisták műveiben megszólaló új megnyilvá­nulásokat. Érdemeket szerzett a kortárs ma­gyar zenemű­vészet hazai és külföldi népszerű- 556

Next