Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

L - Lukács Pál - Lukács Sándor - Lukács Tibor - Lukáts Kató, Kaeszné Lukáts Kató

574 per Dávid növendékeként a Zeneak.-n gor­donkázni tanult. Összhangzattanból órákat vett az ekkortájt ugyancsak zeneakadémista Bartók Bélától. Az 1910-es években jótékony­sági koncerteken is szerepelt. Ismeretségben volt a korszak számos jelentős művészével, főként zenészekkel és festőkkel, de írókkal és társalomtudósokkal is. 1923-ban férj­hez ment a cseh állampolgárságú Otto Popperhoz, aki a Duna-bizottság csehországi képviselőjeként a Monarchia különböző országaiban dolgo­zott. A férjével és gyermekeivel a 20-as évek végén Bécsben, később Belgrádban élt. 1939-ben a család Londonba menekült. Emlékezé­sei megjelentek a Kortárs c. folyóiratban.­­M. Popperné Lukács Mici: Emlékeim Bartókról, Lukács György­ről és a régi Budapestről (Magyar zenetörténeti tanulmányok Kodály Zoltán emlékére, szerk. Bónis Ferenc, Bp., 1977).­­írod. A mindennapi élet történetei. Vezér Er­zsébet beszélgetése Popperné Lukács Máriá­val (Kritika, 1985. 6. sz.). Lukács Pál (Bp., 1919. ápr. 27.-Bp., 1981. máj. 22.), brácsaművész, hegedű-és énekta­nár, Kossuth-díjas (1965), érdemes művész (1952), kiváló művész (1971). Tanulmányait a bp.-i Zeneműv. Főisk.-n 1934-43-ban vé­gezte, hegedű és ének szakon Koncz János, Waldbauer Imre, Walter Margit és Molnár Imre tanároknál. 1946-47-ben a bp.-i Zeneműv. Főisk. énektanára, 1947-től a brácsa­ főtan­szakvezetője, 1972-ben rektorhelyetes; 1975-től énektanszak-vezető; 1936-ban zenekari brácsás; 1947-76-ban a Magy. Áll. Operaház szólóbrácsása. Hangversenyezett hazai és kül­földi koncerttermekben; hazai és külföldi nemzetközi zenei versenyek zsűri­tagja. 1964-1978 között vendégtanár a Weimari Nemzetközi Zenei Szemlén. Szakfelügyelő, a Magy. Zeneműv. Szövetség elnökségi tagja volt. — M. Fekvésváltó gyakorlatok brácsára (Bp., 1960); Brácsaművek sajtó alá rendezése, zenepedagógiai cikkek, előadások. Kompo­nálásra inspirált több m. és külföldi zeneszer­zőt, a számára írt új brácsaműveket bemutat­ta. Vendégszerepelt a Prágai Tavaszon, a Bécsi Zenei Heteken, a Velencei Biennálén. Számos egyéni hangversenyútja volt Európában. Megjelent hat egyéni hanglemeze.—Irod. Füst Milán: L. P. violaművész (F. M.: Emlékezé­sek és tanulmányok, Bp., 1956); Gábor Ist­ván: A politikus L. P. (Magy. Zene, 1981. 3. sz.); Erdélyi Miklós: L. P. sírjára (Muzsika, 1981. 7. sz.); Lukács Sándor (Mezőkövesd, 1914. nov. 18.-Bp., 1984. jan. 29.): tanár, iskolaigazga­tó. 193­6-ban tanítói oklevelet szerzett, tanító­ként dolgozott 1945-ig. 1945-49-ben a Peda­gógusok Szakszervezetének orsz. titkára, ez idő alatt ogy.-i képviselő is volt. Jelentős sze­repet játszott az iskolák államosításának lebo­nyolításában, a pedagógusképzés tervezésé­ben, a IV. Nevelésügyi Kongresszus előkészí­tésében. 1949-től 1965-ig különböző fővárosi általános és középisko-kban tanított. Közben 1955-ben az Eötvös Loránd Tudományegyb­en (ELTE) filozófia-pedagógia szakos diplo­mát szerzett. 1965-től 1981-ig az ELTE Rad­nóti Miklós Gimn.­ig. -ja volt. Igazgatása alatt itt került először bevezetésre a gimn.-i fakul­tációs kísérlet. Számos cikke és tanulmánya jelent meg a Köznevelés, a Társadalmi Szemle, a Pedagógiai Szemle és a­ Valóság c. lapok hasáb­jain. Lukács Tibor (Bp., 1924. máj. 23.—Bp., 1988. okt. 6.): jogász. Jogi tanulmányait a II. világháború következtében megszakítani kényszerült, 1957-ben szerzett jogi doktorá­tus­t a bp. -i tudományegyb -en. 194­5-től vidéki rendőrkapitányságokon vezető beosztásban szolgált. 1946-ban belépett az SZDP-be, majd rövidesen az MKP tagja lett. 1951-ben mint Rajk László követőjét kizárták a pártból és el­bocsátották a rendőrségtől. 1951-57-ben a bp.-i Gheorghiu Dej Hajógyárban átkép­zős, később hajókovács és hajólakatos volt. 1957-58-ban bíró a Bp., X. kerületi Bírósá­gon, 1958-62-ben a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, 1962-67-ben az Igazságügyi Min. főelőadója, 1967-73-ban a Fővárosi Bíróság büntetőtanácsának elnökhelyettese. 1973-tól 1979-ig az Igazságügyi Min. Titkárságának vezetője, 1979-83-ban­ a Népgazdaság Jogi Szolgálata Önálló Osztályának, 1983-tól nyugalomba vonulásáig (1986) a Tudomá­nyos és Tájékoztatási Főosztály vezetője. 1957-től haláláig a Munkásőrség Orsz. Pa­rancsnokságának társadalmi munkatársa. Szűkebb szakterületén, a büntetőjogon kívül az igazságszolgáltatással kapcsolatos etikai, esztétikai, filozófiai és szociológiai kérdések­kel foglalkozott.­­ F. m. A nemi erkölcs elleni bűntettek (Trautler Endrével, Bp., 1963); A bűnmegelőzés a büntetőeljárásban (Bp., 1966); Szerelem, házasság, család (Bp., 1968 );Bűnözés és társadalom (Bp., 1971); Feljegyzések az élők házáról (Bp., 1979); A magyar népbírósági jog és a népbíróságok (1945-1950) (Bp., 1979); Szer­vezett dilemmánk: a börtön (Bp., 1987). Lukáts Kató, Kaeszné Lukáts Kató Dász­karajenő, 1900. ápr. 15.-Bp., 1990. jan. 12.): grafikus, érdemes művész (1980), Kaesz Gyula felesége. 1925—26-ban az Iparművésze­ti Isk. grafikai osztályán tanult, ugyanebben az évben férjhez ment Kaesz Gyula építész ta­nárhoz. 1926-tól mint önálló grafikusművész

Next