Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
M - Méhes János - Méhes Kálmán - Meisel Tibor
Méhes Frigyes is felfigyelt. 1933 és 1938 között számos fővárosi lap, Az Újság, a Pesti Napló, a Színházi Élet és a Pester Lloyd munkatársa. Sorra jelentek meg nagysikerű regényei, verseskötetei, így legnépszerűbbé vált regénye „.. .és könnyűnek találtatott "(Bp., 1934) és Szőnyi István illusztrálta verseskönyve: Adjátok azoknak (Bp., 1935). 1938-ban Párizsba utazott, ahol végleg letelepült. 1939-ben André Lang francia újságíró és színpadi szerző vette feleségül. Egy.-i tanulmányokat folytatott Franciao.-ban és Angliában. 1955-ben Cambridge-ben angol tanári diplomát szerzett. Én is voltam jávorfácska... c. önéletírásával (Párizs, 1975, Bp., 1979) és Játékszerelem c. emlékeket és portrékat tartalmazó kötetével (Bp., 1984) Mo.-on ismét közismert lett. További m. Mama karriert csinál (regény, Bp., 1932); Te érted akartam (versek, Bp., 1942); A vendég (regény, Bp., 1943); Une fée dans la maison (regény, Paris, 1958). Több művét franciára fordították. írod. Keresztury Dezső: Egy életmű tükre (M. S. Én is voltam jávorfácska... c. művéről. írod.tört., 1978. 1. sz.); Heimann Ildikó: Hazája a magyar nyelv (interjú, Magy. Nemzet, 1979. jún. 14.); Dénes Zsófia: Lacy (Magy. Nemzet, 1983. febr. 17.); Lőcsei Gabriella: Megyery Sári emlékezete (Magy. Nemzet, 1983. febr. 17.); Vezér Erzsébet: A jávorfácska kidőlt (Élet és írod, 1983. 6. sz.); Lőcsei Gabriella játékszerelem (Magy. Nemzet, 1984. ápr. 23.); Halász Péter: Búcsú M. S.-tól (Irod. Újság, 1983. 2. sz.); Méhes János (Magyarhomorog, 1925.31111. 15.-Hajdúszoboszló, 1981. szept. 4.): mezőgazdász, Kossuth-díjas (1960). 1946-49-ben a Komádi Földművesszövetkezet traktorosa, 1957-07-ben, majd 1971-től a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság, 1967-71-ben az ebesi Vörös Csillag MGTSZ kombájnosa, mezőgazdasági gépszerelője, raktárosa, műhelyvezetője és műhelyvezető-helyettese volt. A Kossuth-díj bronz fokozatát kiváló munkateljesítményeiért, az új munkaerkölcs és az egész munkaverseny kialakítása terén elért kimagasló eredményeiért kapta. Méhes Kálmán (Bp., 1911. ápr. 1.-Bp., 1988. márc. 5.): geológus. 1935-ben a szegedi tudományegy.-en jog-és államtud.-ból doktorált. 1942-ben a kolozsvári tudományegyben földtanból szerzett doktori diplomát. Bölcsészdoktori értekezése a dunabogdányi Csódi-hegy környékének földtani viszonyaival foglalkozott. 1940-től a Földtani Intézet adjunktusa, ahol főként földtani térképezésben vett részt. Ezután Sopronban, a Bp.-i Műszaki Egy. Bányamérnöki Karán adjunktus, intézeti tanár, majd tanszékvezető egy. -i docens (1948), egy.-i magántanár (1949). Munkáját a veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézetben folytatta, ahol osztályvezető-helyettes és az egyetemen meghívott előadó (1952). 1954-ben a Földtani Intézet tudományos munkatársa volt, majd a Tokodi Mélyfúró Vállalathoz, 1956-ban az Országos Földtani Főigazgatóságra (később Központi Földtani Hivatal) helyezték. 1957-től ismét a Földtani Intézetben dolgozott. 1970-76-ban Nigériában vállalt munkát. Őslénytani feldolgozást végzett a Geological Survey of Nigéria mikropaleontológiai laboratóriumban, és a zairei egyetem vendégprofesszora volt. Hazatérése (1976) és nyugdíjazása (1980) után továbbra is a Földtani Intézetben dolgozott. Főként mikropaleontológiával és radiológiával foglalkozott. A kréta időszak jellegzetes Foraminiferájának, az Orbitolinák evolúciós, rétegtani és elterjedési viszonyait vizsgálta hazai és nyugatafrikai viszonylatban. Úttörő tanulmányokat folytatott a bauxit, a mangán és egyéb üledékes kőzetek radioaktivitásának kimutatására. Tatabányán ipari minőségű urándúsulást mutatott ki az eocén barnakőszénben. Számos amerikai, afrikai, nemzetközi földtani és paleontológiai tudományos egyesület tagja volt.F. m. Kísérletek a vörösiszap radioaktív elemtartalmának kinyerésére (Macher Ferenccel, Alumínium, 1952); Magyarországi Orbitolina vizsgálatok (Földt. Int. Évi Jelentése, 1963-ról, Bp., 1965); Orbitolinidae. Problemsof evolution andstratigraphic evaluation (Acta Geol. Hung., 1971. 14. k.); Urántartalmú kőszenek genetikai típusai (Földtani Közl., 1984. 2. sz.). Irod. Dobos Irma: M. K. (Kézirat, Bp., 1989)^ Meisel Tibor (Nemeskajas, 1929. máj. 25.-Bp., 1986. aug. 13.): vegyészmérnök, egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora (1982). Egy.-i tanulmányait a Veszprémi Vegyipari Egy.-en kezdte meg, majd a bp.-i műegy.-en folytatta, és itt szerezte meg vegyészmérnöki oklevelét 1954-ben. 1954-1956 között tanársegéd a BME Hadmérnöki Karán, s innen került át az általános (és analitikai) kémiai tanszékre. A szerves vegyületek termoanalitikája és funkciós csoportjainak elemzése terén végzett kutatásaival nyerte el kandidátusi (1967), ill. doktori tudományos fokozatát. Eredményeit 85 dolgozatban foglalta össze. Oktatóként több alkalommal dolgozott külföldi egyeken: Egyiptomban (Kairó, 1973), Iránban (Bagdad, 1974), Indiában (Chandigarh, 1974, 1979), Peruban (1977) és Venezuelában (Caracas, 1977).F. m. Analitikai kézikönyv (társszerző, Bp., 610