Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
M - Molnos Lipót, Müller; Molnosy-Müller - Molter Károly
637 Grafikáin, karakterrajzain a pontos megfigyelés elegáns, nagyvonalú stilizálással, kubisztikus karikírozással és expresszív kifejezőerővel párosul. Mind egyházművészeti, mind mai témájú festményein, falképein a szűkszavú, klasszicizáló előadásmód, zenei hatású kolorit és szürrealisztikus látásmód az újklasszicizmus sajátos változatát teremtette meg. Jellegzetes művei: Angyali üdvözlet (1929-29); Vénasszonyok nyara (1928-30); Pulóveres madonna (1930); A titkárnő( 1968). Állami, ill. egyházi megbízásra készített falfestményei: Bp. Béke téri templom három szárnyasoltára (1942); belvárosi főplébániatemplom szárnyasoltára (1948); Szombathely, Szt. Erzsébet plébániatemplom szárnyasoltára és öt festménye (1954); Bp. józsefvárosi plébániatemplom, Bernadette-oltár (1959); Pécsi egy. dísztermének pannója (1967). Fontosabb könyvillusztrációi: Kosztolányi Dezső: Alakok; Keleti Artúr: Angyali üdvözlet; Szabó Lőrinc: Reggeltől estig; Shakespeare: Coriolanus. Művei számos külföldi múz. anyagában megtalálhatók (Nürnberg, Városi Múz.; München, Városi Múz.; Róma, Museum Arte Moderna; Velence, Museo della Biennale; New York, Modern Museum). Az MNG 12 festményét őrzi. Kiállítását a Gellért Szállóban Szentágothai János nyitotta meg (1993. máj. 20.). - M. Vallomásai életéről 1-4. (Ring, 1991).-Irod. Szijj Rezső: M. C. P. egyházművészetéről (Vigilia, 1984); Pogány O. Gábor: M. C. P. (Bp., 1988); Molnos Lipót, Müller; Molnosy Müller (Váradies, 1897. jún. 16.-Bp., 1982. okt. 16.): irodalomtörténész. 1915-től mint az Eötvös Kollégium tagja a bp.-i tudományegy. bölcsészettudományi karán tanult. 2 évi frontszolgálat letöltése után 1921-ben bölcsészdoktori, 1922-ben francia e m. szakos középisk. tanári oklevelet szerzett. 1921-1924-ben a székesfehérvári áll. főreálisk. tanára, 1924-1930-ban a pécsi Egy.-i Könyvtárban dolgozott, egyidejűleg a pécsi tudományegy. francia lektora volt. 1927-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Min. (VKM) megbízásából megszervezte a párizsi Magy. Tanulmányi Központot, a későbbi Magy. Intézetet, melynek 1930-1944 között ig.-ja volt. 1930-tól 1944-ig a párizsi Ecole Nationale de Langues Vivantes Orientalesm. lektora, majd előadója; tanított a párizsi és lille-i egy.-en is. 1937-ben a „Magyar-francia irodalmi kapcsolatok és hatások" c. tárgykörből magántanári képesítést szerzett a pécsi tudományegy.-en. Hazatérése (1944) után 1948-ig a VKM kulturális kapcsolatok osztályán francia előadó. 1948—1950-ben a Természettudományi Múz. főkönyvtárosa, 1950-ben nyugdíjazták. 1951—1965 között fordító és könyvtáros volt a Műszeripari Kutatóintézetben. 1933-1944-ben Bárczi Gézával, majd Hankiss Jánossal szerk. a Revue des Etudes Horrgroises c. folyóiratot; kiadta Mun László verseinek francia fordítását (Párizs, 1938; P. Valéry előszavával, Párizs, 1942). Közreműködött Eckhardt Sándor Magyar-francia (Bp., 1958) és Francia-magyar szótárai (Bp., 1960) szóanyagának gyűjtésében. Jelentős érdemeket szerzett a m. kultúra francia m.-i megismertetése érdekében. Tanulmányaiban a francia-m. történelmi és kulturális kapcsolatokkal foglalkozott. Párizsi tartózkodása idején személyes kapcsolatban állt a korabeli francia kulturális élet kiemelkedő személyiségeivel (P. Valéry, A. Honegger, P. Claudel, H. Montherlant, J. Cocteau, P. Hazard stb.).F. m. Petőfi politikai költészete és Béranger (Bp., 1924); II. Rákóczi Ferenc a korabeli francia irodalomban (Rákóczi Emlékkönyv, II., Bp., 1935); Anthologie de la prose hongroise (összeáll. Hankiss Jánossal, Párizs, 1938); A műszeripari dokumentáció és tájékoztatás forrásai (Györe Pállal, Bp., 1961). Molter Károly (Overbász, 1890. dec. 2.-Marosvásárhely, 1981. nov. 30.): romániai magyar író, kritikus, publicista. Szülőföldjéről a kecskeméti ref. kollégiumba került, itt tanult meg igazán magyarul, mivel családja német eredetű volt. A bp.-i egy. bölcsészkarán m.német szakos tanári diplomát szerzett, majd Marosvásárhelyen telepedett le. 1913-1945 között a ref. kollégium tanára. 1945-től 1950-ig a kolozsvári Bolyai Tudományegy. német tanszékének egy.-i tanára. 1950-ben nyugalomba vonult. Diákkorában verseket, bölcseleti cikkeket írt, később a széppróza lett kizárólagos területe. Kezdettől fogva tagja volt a marosvécsi Erdélyi Helikonnak. A kisváros világát rajzolta meg a Bolond kisváros (Kolozsvár 1942) c. kötetében, jelentős sikert ért el az Örökmozgó c. színművével. Szellemi belháború (Bukarest, 1968) c. gyűjtötte össze irodalmi kritikáit, tanulmányait. F. m. Melánia R. T. (r., Kolozsvár, 1929); Tibold Márton (r., Bp., 1937); Reformáció és magyar műveltség (Kolozsvár, 1944); Harci mosolyok (karcolatok, elb., Marosvásárhely, 1956); Iparkodj kisfiam! (elb., Bukarest, 1964); Komor korunk derűje (anekdoták, Bukarest, 1971); Örökmozgó (színművek, Bukarest, 1974); Buborékharc (publicisztikai írások, Bukarest, 1980).írod. Szakolczay Lajos: Egy gazdag életút (Élet és írod., 1970. 50. sz.);Marosi Ildikó: M. K. (Marosi Ildikó: Közelképek, Bukarest, 1974); Ablonczy László: M. K. XC. (Tiszatáj, 1980. 12. sz.); Tószegi Tibor: Molnár