Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

O - Ormándy Jenő - Ormos Gerő Vilmos, Ortlik - Ormay Imre

679 Fó Egylet (BKE) műkorcsolyázója, Szalay Sándorral a páros műkorcsolyázásban ver­senyzett. 1932-ben a Lake Placid-i téli olimpi­án a 4. helyen végzett. 1931-ben világbajnoki 2., 1929-ben VB 3., 1932-ben VB 4. helye­zett. 1930-ban és 1931-ben Európa-bajnok. 1928-ban, 1929-ben és 1930-ban m. bajnok. A műkorcsolyasport első Európa-bajnoka párosban, és az első m. bajnok szintén ebben a versenyszámban. 1929-től 1932-ig m. válo­gatott. Ormándy Jenő (Bp., 1899. nov. 18.-Phi­ladelphia, USA, 1985. márc. 12.): magyar származású amerikai karmester. Pályáját cso­dagyermekként kezdte, 5 éves korában már Hubay Jenő növendéke volt a bp.-i Zene­akad.­11, nála diplomázott 14 éves korában, 17 évesen kinevezett professzor. Ekkor már rendszeresen koncertezett Európa nagyváro­saiban. 1917-ben Berlinben, 1921-ben New Yorkban koncertmester volt. Itt letelepedve kezdődött karmesteri pályafutása 1924-ben. 1930-ban Philadelphiában, 1931-36 között a Minneapolisi Szimfonikus Zenekar vezetőj­e volt. 1936-tól 1937-ig Leopold Stokowski mellett a Philadelphia Orchestra állandó kar­mestere, majd 1938-ban átvette a zenekar irá­nyítását. Több mint 35 évig állt az együttes élén mint zeneig­, ezalatt a világ egyik legran­gosabb zenekarát alakította ki. A 20. századi szerzők közül leginkább Sosztakovics és Brit­ten álltak közel hozzá, de nevéhez fűződik Rachmaninov Szimfonikus táncainak, Bartók III. zongoraversenyének s jónéhány kortárs amerikai zeneszerző zenekari művének be­mutatója. 1949-től vendégként gyakran vezé­nyelt Európában is. Produkcióinak egyik leg­főbb értéke a rendkívül csiszolt zenekari hangzás. 1980-ban visszavonult.­­írod. Stod­dard, H.: Symphony Conductors of the USA (New York, 1957); Kupferberg, H.: Those Fabulous Philadelphians (New York, 1969); Kodály Zoltán levelei O. J.-höz (közreadja, bev. Beuer János, Muzsika, 1982. 7. sz.). Ormos Gerő Vilmos, Ottlik (Pozsony, 1907. okt. 14.-Szeged, 1987. dec. 18.): író. Postai tisztviselőként kezdte pályáját Székes­fehérváron. A II. világháború előtt a Fehérme­gyei Napló munkatársa volt. 1945 után az ő ki­adásában jelent meg a Fehérvári Kis Újság. Novellái jelentek meg az Új Idők, tárcái a Nép­szava c. lapban.­­ F. m. Gábris bojtár (ifj. r., Bp., 1939); Isten árvája (r., Bp., 1940); Fekete barázda (r., Bp., 1941); Az alma messze hullt (r.,Bp., 1942)­; Sikátor (r., Bp., 1943); Mindent eldönt az Úr( r., Bp., 1943); Szabó Jani(r., Bp., 1944)­Ormay Imre (Bp., 1902. júl. 8.-Bp., 1979. szept. 22.), zenei író, műfordító. Tanulmá­nyait 1913-tól 1920-ig Bp.-en (hegedű) vé­gezte, 1925-ben közgazdaságtudományi dip­lomát szerzett. 1925-29 között Bécsben tanult (ének, zeneelmélet) Helene Reich Holecsek, Richard Stöhr tanároknál. 1931-38-ban újsá­gíró volt különböző lapoknál; 1938-49-ben állami szolgálatban miniszteri és könyvtári tisztviselő, tudományos kutató. 1955-68 kö­zött a Zeneműkiadó Vállalat lektora, maj­d ve­zetője, 1963-tól főszerk.-je. 1968-tól nyugdí­jas. Zenei könyveket fordított németről m.-ra és m.-ról németre. Rádióelőadásokat is tar­tott. Regényeket írt. — M. Bejelentőlap (re­gény, Bp., 1941); Felesleges emberek (regény, Bp., 1942); Balatoni rapszódia (regény, Bp., 1943); Megbukott zenekritikák (Bp., 1958, 1963; Lipcsében németül is); Botrány az operá­ban (Bp., 1960; Lipcsében németül, Prágában cseh nyelven két kiadásban). Újjáéledt muzsika Orbán Dezső Ordass Lajos Ormándy Jenő Ormay

Next