Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
L - Lubik Zoltán - Lugosy Bálint - Lukács Imre - Lukács János - Lukács Jenő
Lubik lett, a szakma minden ágában dolgozott, volt nyomdai fényképész, portréfotográfus, reklámfotós, fotóriporter. Készített tárgy fotókat és fotómontázsokat, a Hadmérnöki Karon grafikusként, a Magy. Optikai Művekben optikai lencsecsiszolóként dolgozott, a MAFILM-nek reklámfilmeket készített. Hazai és nemzetközi kiállításokon sikeresen szerepelt, jelentős szakírói tevékenységet folytatott. 1968-1973 között tagja volt a Magy. Fotóművészek Szövetségének. Kiállításai: Bp. (1967); New York (1981); New York c. kiállítás, Bp. (1984). Fotóalbumai: A budai Vár (Bp., 1967); Szentendre (Bp., 1968, 1973); Sopron (Bp., 1971); New York, New York! (Bp., 1972); Szentendre (Vujicsics D. Stojánnal, Bp., 1973). Lubik Zoltán (Bp., 1932. okt. 15.-Bp., 1983. jún. 11.): kürtművész, pedagógus. A bp.-i Zeneműv. Főisk.-n Romagnoli Ferencnél tanult. 1957-ben szerezte meg oklevelét. 1954-től haláláig a Magy. Áll. Operaház zenekarában játszott. 1958-59-ben a Bartók Béla Zeneműv. Szakisk.-ban, majd 1959-től haláláig a bp.-i Zeneműv. Főisk.-n tanított, közben 1964-65-ben Weimarban (NDK) Karl Biehling mesterisk. -jában továbbképezte magát. Hangszerével kapcsolatban intenzív kutatómunkát is végzett, több cikke, tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban. M. A zeneiskolai, szakközépiskolai nevelés és oktatás terve (Bp., 1980). Lugosy Bálint (Bp., 1909. jún. 14.-Bp., 1981. dec. 15.): építészmérnök. Bp.-en érettségizett. A Berlin-Charlottenburgi egy.-en szerzett 1935-ben építészmérnöki diplomát. Önálló építész volt 1949-ig. Villák belső és külső építészeti munkáit, kávéházak, szórakozóhelyek belső tervezéseit és kivitelezését végezte. 1945-ben részt vett a bp.-i színházak helyreállítási munkáiban mint tervező és művezető. Később az írószövetség székháza a Jászai Mari, ill. az Ódry Árpád Színészotthon építésében tevékenykedett. 1949-től a Bányaberuházási Vállalat keretében főmérnökként bányák és állami gazdaságok tervezésében és beruházásában tevékenykedett. 1956-ban a Hungária Szálloda Vállalat megbízásából vett részt a Gellért Szálló rekonstrukciójában, majd a Pannónia Vállalat éttermi és kávéházi építkezésének tervezője és lebonyolító beruházója volt. 1967-től a Thália Színház főmérnöke. Nevéhez fűződik a Budapest Filmstúdió, a Népstadion és intézményei, a Belügymin. tisztiháza, a MÁVAG kultúrterme belsőépítése. 1972-ben vonult nyugdíjba. Lukács Imre (Devecser, 1908. febr. 4.-Bp., 1981. febr. 18.): költő, író, újságíró. 1945-ig szabósegéd volt. 1929-től a KMP tagja, ekkor jelentek meg első írásai. Mert mi nem felejtünk (Bp., 1934) c. első verseskötetét elkobozták, s ezért a művéért hathónapi börtönbüntetésre ítélték. 1930-1938 között kommunista tevékenységért, sajtó- és irodalmi vétségekért többször elítélték és bebörtönözték. Egyik megalapítója volt a KMP több legális és illegális lapjának, s több külföldi kommunista lapnak. 1945-től kizárólag újságírói és írói tevékenységet folytatott. — F. m. Rab költő (versek, Bp., 1936); Lehulló levél (versek, Bp., 1939); Ének a pokolból(versek, Bp., 1941); Vörös csillag aranykalásszal (versek, Bp., 1949); A holnap elébe (r. Kilián Györgyről, Bp., 1956). Lukács János (Bp., 1912. febr. 29.-Bp., 1988. márc. 27.): fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító tagja. Iskoláinak elvégzése után postaellenőr, majd az MTI (Magy. Távirati Iroda) fotóosztályának műszaki ellenőre. Amatőrként kezdett fényképezni, 1953 óta rendszeresen részt vett a hazai és nemzetközi kiállításokon, számos kitüntetést és díjat nyert. Képei szaklapokban és fotóalbumokban jelentek meg. A Nemzetközi Fotóművész Szövetség (AFIAP) kitüntetésben részesítette. Lukács Jenő (Szombathely, 1906. aug. 14.-Washington, USA, 1987. dec. 16.): matematikus, egyetemi tanár. Matematikát, fizikát és filozófiát tanult a bécsi egy.-en, ahol 1929-ben doktori oklevelet szerzett. A bécsi műegy.-en is tanult. Az 1930-as évek elején a Riemann-terek kérdésével és geometriai problémákkal több publikációjában foglalkozott. 1931-ben biztosítástechnikai államvizsgát tett. 1929-31-ben középisk. tanár Bécsben. 1939-től biztosítási matematikus a Phönix Biztosítótárs.-nál. A Phönix összeomlása után más biztosítóknál működött. Az Anschluss után, 1939. febr.-ban az USA-ba emigrált. 1939-től a Columbia Egy.-en matematikai statisztikát hallgatott. 1945-ig egyidejűleg több high schoolban és college-ben matematikát tanított. 1945-48-ban a cincinnati egyben matematikát oktatott. 1948-53-ban Kaliforniában a tengerészetnél, majd a washingtoni National Bureau of Standards nél működött mint matematikai statisztikus. 1953-ban az Office of Naval Research statisz tikai részlegének ig.-ja lett. 1955-től a washingtoni Amerikai Kat. Egy. professzora, ahol nyugalomba vonulásáig (1972) tanított. Az egy.-en 1959-ben önálló statisztikai laboratóriumot alapított, melynek ig.-ja lett. 1962-63-ban a bécsi egy. vendégprofesszora. 1972—76-ban az ohiói Bowling Green State 572