Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

O - Onestyák László - Ónody Miklós - Ónozó János - Opata Zoltán - Oravecz Paula - Orbán Dezső

Onestyák tűzről pattant leány- és menyecskeszerepek­ben, de kitűnő volt társalgási szerepekben is. Korábban elvégezte Hevesi Sándor rendezői tanfolyamát, és több színdarabot sikerrel állí­tott színpadra. Színészpedagógusként is kivá­ló volt. 1968-ban ment nyugdíjba és többé nem lépett színpadra, élete utolsó másfél évti­zedét teljes vissza­vonultságban töltötte Nagykovácsiban. Korábban több filmben is szerepelt. — F. sz. Mariska (Szigligeti: Liliom­fi); Beatrice (Shakespeare: Sok hűhó semmi­ért) ;Jessica (Shakespeare: A velencei kalmár) ; Emilia (Shakespeare: Othello); Varvara (Oszt­rovszkij: A vihar); Marianne, majd Dorina (Moliére: Tartuffe); Zsuzsi (Beaumarchais: Figaro házassága); Varia (Csehov: Cseresz­nyéskert); Ilma (Vörösmarty: Csongor és Tünde); Carina (Benjonson: Volpone); Toi­nette (Moliére: A képzelt beteg); Nicole (Moli­ére: Az úrhatnám polgár); Candida (Shaw: címszerep). — I.J. A királyné huszárja (1935); Nagymama (1936); Érik a búzakalász (1938); Vihar (1952); Dandin György (195­5); Ünnepi vacsora (1956); Hogy szaladnak a fák (1966). - írod. Barabás Tamás: Moliére szobalánya (Színház és Mozi, 1955. márc. 18.);B. T.:Bú­csú O. M.-tól (Új Tükör, 1983. március 6.); Garay Béla: Nagy színészek. O. M. (Magyar Szó, 1984. okt. 3.); Sivó Emil: Magányos csil­lag (Vasárnapi Hírek, 1987. jún. 28.); Onestyák László (Pázmánd, 1938. jún. 28.-Bp., 1958. nov. 22.): segédmunkás. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvétele miatt kivégezték. - Irod. Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger. I . 1956 (Bp., 1989)); Halottaink 1956. II. (Bp., 1989). Ónody Miklós (Bp., 1920. ápr. 27.­Ausztria, 1985. máj. 13.):könyvtáros. Erede­ti szakmája esztergályos, 1943-tól bekapcso­lódott a munkásmozgalomba. 1945 után tö­megszervezeteknél dolgozott, majd a Tudo­mányos Ismeretterjesző Társulat (TIT) mun­katársa. Közben egy.-i diplomát szerzett. 1962-től az OSZK munkatársa, az Új Köny­vek c. állománygyarapítási segédlet szerk.-je, irodalompropagandával és állománygyarapí­tási kérdésekkel foglalkozott. 1969-1974 kö­zött a M. Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése propagandaosztályának vezetője, 1974-től nyugdíjazásáig, 1981-ig az OSZK Mikrofilmtárának vezetője. — F. m. Nagyobb közművelődési könyvtárak gyűjtőköri szabályza­ta (Bp., 1968); A magyar közművelődési könyv­tárak állományának alakulása 1961—1967 között (Bp., 1969); Reprográfia a tájékoztató intézmé­nyekben és a könyvtárakban 1-2. (Bp., 1978, 1982);­­ írod. Gerő Zsoltné, Ó. M. (OSZK Híradó, 1981. 1-2. sz.). Ónozó János (Dálya, 1914. okt. 16.-Bp., 1987. ápr. 19.): kürtművész, pedagógus, Liszt-díjas (1954). 1933-38 között a bp.-i Ze­neműv. Főisk.-n Romagnoli Ferencnél tanult. 1933-42 között a bp.-i Rendőrzenekar, 1943-77 között az O­peraház zenekarának tag­jaként játszott. Alapító tagként kürtölt 1947-63 között a Bp.-i Fúvósötösben, mely együttessel számos modern m. és külföldi művet mutatott be. 1983-ig a bp.-i Zeneműv. Főisk. zenetanárképző tagozatán tanított. Vendégszerepelt Belgiumban, Hollandiában és Franciao.-ban. — M. Kürtiskola (Bp., 1954). Opata Zoltán, Ormos (Bp., 1900. szept. 24.-Bp., 1982. máj. 19.): labdarúgó, edző. 1920-tól 1934-ig a M. Testgyakorlók Köre (MTK), ill. a Hungária, közben 1929/30-ban a miskolci Attila Futball Club labdarúgója. 1924-ben Ormos néven a párizsi olimpia résztvevője. 1923-ban és 1925-ben a M. Kupa győztes csapat tagja. 1920-tól 1934-ig a Hun­gáriában, ill. az MTK-ban 144 NB I-es mér­kőzésen szerepelt. 193­6-ban a berlini olimpián a m. labdarúgó válogatott szakvezetője. Oravecz Paula (Bp., 1903. nov. 26.-Bp., 1990. okt. 15.), író, József Attila-díjas (1961), Déry Tibor második felesége. A Gyermekvé­dő Liga Óhegy utcai intézetében nevelkedett és végezte isk.-it 1909-től 1919-ig. Utána fizi­kai munkás volt. Fiatalon kivándorolt Brazíli­ába, itt is munkásként dolgzott. Egy Sao Pau­ló-i m. munkáslapban jelentek meg első ki­sebb írásai álnéven. A harmincas évek köze­pén tért haza. Néhány megjelent karcolata után írói pályakezdése az önéletrajzi alap­veté­sű Facipő c. regénnyel kritikusi és közönségsi­ker volt. Ifjúkorának élményanyaga jelentke­zett több későbbi regényében és novelláiban is. Élete utolsó éveiben emlékiratain dolgo­zott.­­M.Facipő(r, Bp., 1943); Negyvenhét kö­mény mag (r.,Bp., 1947); Kócos (r., Bp., 1951, 1957); Petri Anna (r., Bp., 1955); Idegen föld (elb., Bp., 1957); Faforgácsok (r., Bp., 1960); Dudvatép­és(r., Bp., 1962); Leskelődő hajnal (if­júsági r., Bp., 1964); Törtágak(r.,Bp., 1966); Villanófények (r. ,Bp., 1969); Ez veszett utak(r., Bp., 1972); Életben maradunk(r., Bp., 1977). — írod. Thury Zsuzsa: Utószó a Kócos c. re­gényhez (Bp., 1957); V. Dániel Erzsébet: O. P. (Élet és Irod., 1961. 14. sz.); Déry Tibor: Botladozás (I., Bp., 1978); Botka Ferenc: Bú­csú O. P.-tól (Új írás, 1991. 1. sz.); Orbán Dezső (Győr, 1884. nov. 26.-Sydney, Ausztrália, 1986. okt. 5.): festő, grafikus, művészpedagógus. A bp.-i tudo­mányegy.­en matematika szakos diplomát szerzett. Autodidaktaként festett aktokat, táj­képeket és csendéleteket. Műveivel szerepelt 676

Next