Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

N - Nagypál Judit - Nagypál László - Nánási László - Nattán Endre - Natter-Nád Miksa - Nehéz Ferenc

657 Méliusz igehirdetéséről, Méliusz glosszáiból, Ká­rolyi Péter prédikációiból, Alsólindvai Kultsár György postilláiból, Félegyházi Tamás Dogmati­kája, Szilvásújfalvi Imre pedagógiai intelmei (SzAB III. Bp., 1973).­­ Irod. Balázs László: Emlékezés N. K. B.-ra (A Ráday Gyűjte­mény Évkönyve IV-V. 1984-1985. Bp., 1986). Nagypál Judit (Bp., 1924. febr. 18-Bp., 1980. dec. 4.): építészmérnök. Kiss Tibor mű­egyetemi tanár felesége. Tanulmányait a Bp.-i Műszaki Egy.-en 1957-ben fejezte be. Mint az Országos Műemlék Felügyelőség munkatár­sa másfél évtizedig irányította Sopron belvá­rosának rekonstrukcióját. Nevéhez fűződik Sopronban a Bejpál-ház, a Caeser-ház, az Es­terházy- palota, a Lábas-ház és a városfal egy ré­szének műemléki helyreállítása. Jelentős munkája a karcsai románkori templom és a fehér­vár csurgói kastély húgrersítása. A Pácini kastély rekonstrukcióját Erdei Ferenccel együtt vé­gezte. -Irod. Dávid Ferenc-Virág Csaba: N.J. (Magy. Építőművészet, 1981. 3. sz.). Nagypál László (Kiskunhalas, 1915. márc. 27.-Bp., 1982. aug. 8.): operaénekes (tenor, majd bariton), énektanár. Tanulmányait a bp.-i Zeneműv. Főisk. ének- és operasza­kán, Molnár Imre tanárnál végezte 1933-39 között. 1939-73-ig a Magy. Áll. Operaház, majd 1959-61-ben a debreceni Csokonai Színház magánének­ese. 1976-82 között a j­ász­berényi Palotási János Zeneisk. énektanára. A Magy. Áll. Operaházban Hovanszkij And­reaként debütált, 1964-ig a színház egyik leg­szebb hangú tenoristájaként működött. Ki­magasló muzikalitás és kiművelt énekhang jellemezte szerepléseit. 1964-től nyugdíjazá­sáig baritonistaként működött. Vendégszere­pelt az Áll. Operaház tagjaként az NSZK-ban, Olaszok-ban, a SZU-ban, Angliában és az USA-ban. — F. sz. Hoffmann (Offenbach: Hoffmann meséi); Pinkerton (Puccini: Pillan­gókisasszony); Don Carlos (Verdi: címsze­rep); Hermann (Csajkovszkij: Pique Dame); Belmonte (Mozart: Szöktetés a szerájból); Ro­dolfo (Puccini: Bohémélet). Nánási László (Kisújszállás, 1906. márc. 31.-Bp., 1985. okt. 30.): politikus. 1945-ig földműves volt. Az 1930-as években kapcso­latba került a Márciusi Fronttal és a népi írók­kal. 193­9-ben részt vett a Nemzeti Parasztpárt megalakításában. A Szabad Szó c. lap külső munkatársa, 1945 után szerk.-je, majd 1949-ig főszerk.-je volt. 1946-47-ben a Nemzeti Parasztpárt szervezési osztályának vezetője. 1946-ban a politikai Bizottság tagja. 1947-49-ben a Nemzeti parasztpárt főtitkárh.-e és az Orsz. Vezetőség tagja. 1945-től haláláig par­lamenti képviselő. 1949-től haláláig az Elnöki Tanács tagja, egyidejűleg a Szövetkezetek Orsz. Szövetsége főtitkárhelyettese, majd fel­ügyelő bizottságának elnöke. 1957-64-ben a Hazafias Népfront Orsz. Tanácsának titká­ra. 1952-től az Orsz. Béketanács alelnöke. Két évtizeden keresztül a Szövetkezet c. lap fő­szerk.-je.­­ M. Virágzó kolhozok országában (Bp., 1950); Emlékezetből (Bp., 1983). Nattán Endre (Bp., 1904. júl. 26.-Bp., 1980. márc. 31.), sportvezető. 1922-től 1924-ig a Műegy.-i Atlétikai és Futball Club (MAFC) asztaliteniszezője, a szakosztály újjá­szervezője az I. világháború után. 1924-ben a Magy. Asztalitenisz Szövetség (MO­ATSZ) alapító tagja, a három fős ideiglenes vezetőség tagja. 1937-től 1943-ig a MOATSZ főtitkára és szövetségi kapitánya. Szövetségi kapitány­sága alatt Mo. 1938-ban a világbajnokságon férfi csapatban és vegyes párosban világbaj­nok lett. 1943-ban összes tisztségéről lemon­datták. 1945-től 1948-ig a MOATSZ főtitká­ra, 1948-tól az Elektromos edzője, majd a Bp. Sport Egylet (BSE) asztalitenisz szakosztályá­nak vezetője. A Swaythling Club m. tagoza­tának titkára.­­ A Bp.-i Műszaki Egy.-en álta­lános gépészmérnöki oklevelet szerzett. A Fő­városi Elektromos Művek műszaki főtaná­csosa, 1952-től az Orsz. Energiafelügyelőség osztályvezetője volt. - Irod. Lakatos György: Beszélgetések N. E.-vel (Asztalitenisz, 1974). Natter-Nád Miksa (Zólyombrézó, 1893-Bp., 1982. ápr. 7.): újságíró, biológus. Középiskoláit Selmecbányán végezte, majd a bp.-i tudományegy. bölcsészkarának hall­gatója. Már 1913-tól megjelennek mezőgaz­dasági és kertészeti növényekről szóló ismer­tetései; ezeknek publikálását szibériai hadi­fogságából visszatérve újra folytatta. Az 1930-as évektől főleg a Nemzeti Újságban, 1945 után a M. Nemzetben, az Élet és Tudo­mányban stb. számos ilyen tárgyú cikke jelent meg, melyeket három kötetben tett közzé. Ezek a növények botanikai, elnevezéstani, kertészeti, gyógyászati, kultúrtörténeti stb. vonatkozásait tárgyalják. A TIT (Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat) keretében és a M. Rádióban kifejtett tevékenységét a M. Rádió nívódíjjal, a M. Újságírók Szövetsége Aranytollal ismerte el (1981).­­F. m. Virágos könyv (Bp., 1939); Új virágos könyv (Bp., 1942); Újabb virágos könyv (Bp., 1964). - Irod. Priszter Szaniszló: Auslandische Forschungs­tätigkeit... Acta Bot. Hung. 1955 (Bot. Közl. 1981. 3-4. sz.); Nyéki Károly: N. N. M. arc­képéhez (Magy. Nemzet, 1982. ápr. 9.). Nehéz Ferenc (Dunamocs, 1912. okt. 16.-Los Angeles, 1979. jan. 29.): író. Újság- Nehéz

Next