Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)

L - László Zsigmond - Lászlóffy Waldemár, Böhm - L'Auné Ottó - Laurinyecz András

553 az Esti Hírlap tudományos rovatát a Hurka cí­mű egyhasábos kislexikont. Súlyos betegsége miatt vonult nyugdíjba (1980). László Zsigmond (Nagytétény, 1893. máj. 23.-Bp., 1981. júl. 28.): zenetörténész, filológus, a zenetudományok kandidátusa (1972), Erkel-díjas (1962). 1911-16 között a bp.-i, lipcsei és bécsi egy. bölcsészettud. ka­rán végezte irodalmi tanulmányait, doktori disszertációja: A kuruc balladák (Bp., 1917). 194­5-4­8-ban a Goldmark Károly Zeneisk. ig.-ja, majd 1955-ig a bp.-i körzeti zeneisk.-k a zenetörténet tanára. Elsősorban m. verselmé­lettel, ritmustannal, zenei prozódiával, m. ze­netörténettel, zenekritikával és zenei műfor­dításokkal foglalkozott. —F. m. 3 ófrancia nép­dal (műfordítás, Bp., 1949); Liszt Ferenc és az orosz zene (Bp., 1955); Erkel Ferenc élete képek­ben (Bp., 1956, 1958,1961, oroszul 1964);Rit­mus és dallam. A magyar vers és ének prozódiája (Bp., 1961); Az ifjú Liszt, 1811-1839 (Bp., 1962); A rím varázsa (Bp., 1972); Liszt Ferenc élete képekben és dokumentumokban (Mátéka Boleszlávval, Bp., 1978; orosz, német, angol, francia nyelven is); Költészet és zeneiség (Bp., 1985). — írásai: prozódiai tanulmányok, zenei cikkek, kritikák, fordítások, oratórium-szö­vegek. — írod. Schreiber Sándor: L. Zs. halálá­ra (Élet és Irod., 1981. 32. sz.). Lászlóffy Waldemár: Böhm (Kolozsvár, 1903. máj. 2.—Bp., 1984. jan. 16.): hidroló­gus, a műszaki tudományok doktora (1956). A bp.-i műegy.-en szerzett mérnöki, majd közgazdászi oklevelet. A Vízrajzi Intézethez kerülve jelentős hidrológiai tanulmányokat végzett a Nemzetközi Duna-Bizottság és a Duna Állandó és Vízügyi Műszaki Bizottsá­ga számára. 1930-ban a hidrológiai kutatás feladatait és a hidrológiai adatszolgáltatás helyzetét vizsgáló tanulmánya alapj­án megbí­zást kapott a Vízrajzi Évkönyv újjászervezé­sére és szerkesztésére. E munkája az egész ha­zai vízrajzi adatgyűjtési és feldolgozási rend­szer megújítását jelentette. Ugyancsak a kor­szerű információszolgáltatási elvek alapján megszervezte a Vízügyi Szakkönyvtárat. Ki­emelt kutatási területe volt a magyar Duna víz- és jégjárási viszonyainak, valamint a Ti­sza-völgy hidrológiájának és vízszabályozá­sának feltárása. Szerteágazó kutató-szervező, oktató tevékenységét tükröző irodalmi mun­kássága közel 300 cikket és tanulmányt ölel fel. Az MTA Vízgazdálkodástudományi Bi­zottságának tagja volt. Szerkesztette a Víz­ügyi Közleményeket, egy.-i tankönyveket írt. A toulouse-i­akt tiszteletbeli tagj­a (1961), mint a „Duna hidrológusát" a bécsi műegy. Prechtl-érmével tüntették ki (1963).­­ F. m. A hidrológiai kutatás, különös tekintettel a hidroló­giai adatszolgáltatás mai állására (Vízügyi Köz­lemények, 1934); A Duna 1838. évi árvize (Bp., 1938); A szabadfelszínnel folyó víz sebes­ségének számítása (Vízügyi Közlemények, 1950); Folyóink és tavaink hőmérsékleti viszonyai (Bp., 1956);A Tisza(Bp., 1982);A hidrometria magyarországi fejlődése (posztumusz, Fejér Lászlóval, Bp., 1986).­Irod. Dr. L. W. irodal­mi munkássága 80. születésnapja alkalmára (Bp., 1983); P. Károlyi Zsigmond: L. W. (Technikatörténeti Szle, 1985); Vágás István: L. W. (Hídról. Közi, 1984. 2. sz.); L'Anné Ottó (Nagyenyed, 1919. febr. n.-Bp., 1987. aug. 22.): mérnök. 1939-től egy évig a bukaresti tudományegy. szám­tan-fizika szakos középiskolai tanári karán ta­nult, majd szüleivel együtt Bp.-re költözött. A József Nádor Műszaki és Közgazdaságtu­dományi Egy. mérnöki karán végezte tanul­mányait, de a háború miatt csak 1948-ban sze­rezte meg mérnöki oklevelét. A háború alatt megtagadta a németországi kitelepítést, az el­lenállási mozgalomban részt vevő Kiska­zászlóalj tagjaként harcolt. A dunántúli föld­reform szervezésében 1945-től 1948-ig tevé­kenykedett, 1948-ban a numerikus házhelyek kiosztásában vett részt. 1949. ápr. 1-jétől a műegy. geodéziai tanszékén tanársegéd, majd adjunktus, 1957. okt. 1-jétől docens. 1950-től 1953-ig a Bp.-i Műszaki Egy. (BME) híradástechnikai tagozatán és az Ag­rártudományi Egy.-en meghívott előadó. Az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) Ter­mészettudományi Karán „geodézia és kie­gyenlítő számítások" címmel adott elő. Részt vett a BME Mérnöki Továbbképző Intézeté­nek munkájában. Kiemelkedőek a geodéziai méréselmélet terén végzett kutatásai. Kidol­gozott egy eljárást olyan egyszerű és összetett lencsék konstruálására, amelyekkel 50-75-szörös nagyítást lehet elérni. Eljárása egyszerű és olcsó, nagy stabilitású mikroszkóp-objek­tívek gyártására adott lehetőséget. (1953-ban újításként fogadták el.) Tudományos mun­kássága során a pillérmozgások törvénysze­rűségének, a szalaggal való hosszmérés pon­tosságának kérdéseit vizsgálta. Választmányi tagja volt a Geodézia és Kartográfiai Egyesü­letnek, valamint az MTA Módszertani Bi­zottságának. Több egyetemi jegyzetet és szá­mos szakcikket írt.­­F.m. Kiegyenlítőszámítás (Bp., 1953); Geodéziai gépszámítás (Bp., 1963); Geodézia (Bp., 1965); A modern matema­tika alkalmazása a kiegyenlítő számításban (szak­mérnöki jegyzet, Bp., 1971). Laurinyecz András (Kondoros, 1927. jan. 24.-Bp., 1957. nov. 29.): egyetemi hallgató, Laurinyecz

Next