Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
L - László Zsigmond - Lászlóffy Waldemár, Böhm - L'Auné Ottó - Laurinyecz András
553 az Esti Hírlap tudományos rovatát a Hurka című egyhasábos kislexikont. Súlyos betegsége miatt vonult nyugdíjba (1980). László Zsigmond (Nagytétény, 1893. máj. 23.-Bp., 1981. júl. 28.): zenetörténész, filológus, a zenetudományok kandidátusa (1972), Erkel-díjas (1962). 1911-16 között a bp.-i, lipcsei és bécsi egy. bölcsészettud. karán végezte irodalmi tanulmányait, doktori disszertációja: A kuruc balladák (Bp., 1917). 1945-48-ban a Goldmark Károly Zeneisk. ig.-ja, majd 1955-ig a bp.-i körzeti zeneisk.-k a zenetörténet tanára. Elsősorban m. verselmélettel, ritmustannal, zenei prozódiával, m. zenetörténettel, zenekritikával és zenei műfordításokkal foglalkozott. —F. m. 3 ófrancia népdal (műfordítás, Bp., 1949); Liszt Ferenc és az orosz zene (Bp., 1955); Erkel Ferenc élete képekben (Bp., 1956, 1958,1961, oroszul 1964);Ritmus és dallam. A magyar vers és ének prozódiája (Bp., 1961); Az ifjú Liszt, 1811-1839 (Bp., 1962); A rím varázsa (Bp., 1972); Liszt Ferenc élete képekben és dokumentumokban (Mátéka Boleszlávval, Bp., 1978; orosz, német, angol, francia nyelven is); Költészet és zeneiség (Bp., 1985). — írásai: prozódiai tanulmányok, zenei cikkek, kritikák, fordítások, oratórium-szövegek. — írod. Schreiber Sándor: L. Zs. halálára (Élet és Irod., 1981. 32. sz.). Lászlóffy Waldemár: Böhm (Kolozsvár, 1903. máj. 2.—Bp., 1984. jan. 16.): hidrológus, a műszaki tudományok doktora (1956). A bp.-i műegy.-en szerzett mérnöki, majd közgazdászi oklevelet. A Vízrajzi Intézethez kerülve jelentős hidrológiai tanulmányokat végzett a Nemzetközi Duna-Bizottság és a Duna Állandó és Vízügyi Műszaki Bizottsága számára. 1930-ban a hidrológiai kutatás feladatait és a hidrológiai adatszolgáltatás helyzetét vizsgáló tanulmánya alapján megbízást kapott a Vízrajzi Évkönyv újjászervezésére és szerkesztésére. E munkája az egész hazai vízrajzi adatgyűjtési és feldolgozási rendszer megújítását jelentette. Ugyancsak a korszerű információszolgáltatási elvek alapján megszervezte a Vízügyi Szakkönyvtárat. Kiemelt kutatási területe volt a magyar Duna víz- és jégjárási viszonyainak, valamint a Tisza-völgy hidrológiájának és vízszabályozásának feltárása. Szerteágazó kutató-szervező, oktató tevékenységét tükröző irodalmi munkássága közel 300 cikket és tanulmányt ölel fel. Az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottságának tagja volt. Szerkesztette a Vízügyi Közleményeket, egy.-i tankönyveket írt. A toulouse-iakt tiszteletbeli tagja (1961), mint a „Duna hidrológusát" a bécsi műegy. Prechtl-érmével tüntették ki (1963). F. m. A hidrológiai kutatás, különös tekintettel a hidrológiai adatszolgáltatás mai állására (Vízügyi Közlemények, 1934); A Duna 1838. évi árvize (Bp., 1938); A szabadfelszínnel folyó víz sebességének számítása (Vízügyi Közlemények, 1950); Folyóink és tavaink hőmérsékleti viszonyai (Bp., 1956);A Tisza(Bp., 1982);A hidrometria magyarországi fejlődése (posztumusz, Fejér Lászlóval, Bp., 1986).Irod. Dr. L. W. irodalmi munkássága 80. születésnapja alkalmára (Bp., 1983); P. Károlyi Zsigmond: L. W. (Technikatörténeti Szle, 1985); Vágás István: L. W. (Hídról. Közi, 1984. 2. sz.); L'Anné Ottó (Nagyenyed, 1919. febr. n.-Bp., 1987. aug. 22.): mérnök. 1939-től egy évig a bukaresti tudományegy. számtan-fizika szakos középiskolai tanári karán tanult, majd szüleivel együtt Bp.-re költözött. A József Nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi Egy. mérnöki karán végezte tanulmányait, de a háború miatt csak 1948-ban szerezte meg mérnöki oklevelét. A háború alatt megtagadta a németországi kitelepítést, az ellenállási mozgalomban részt vevő Kiskazászlóalj tagjaként harcolt. A dunántúli földreform szervezésében 1945-től 1948-ig tevékenykedett, 1948-ban a numerikus házhelyek kiosztásában vett részt. 1949. ápr. 1-jétől a műegy. geodéziai tanszékén tanársegéd, majd adjunktus, 1957. okt. 1-jétől docens. 1950-től 1953-ig a Bp.-i Műszaki Egy. (BME) híradástechnikai tagozatán és az Agrártudományi Egy.-en meghívott előadó. Az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) Természettudományi Karán „geodézia és kiegyenlítő számítások" címmel adott elő. Részt vett a BME Mérnöki Továbbképző Intézetének munkájában. Kiemelkedőek a geodéziai méréselmélet terén végzett kutatásai. Kidolgozott egy eljárást olyan egyszerű és összetett lencsék konstruálására, amelyekkel 50-75-szörös nagyítást lehet elérni. Eljárása egyszerű és olcsó, nagy stabilitású mikroszkóp-objektívek gyártására adott lehetőséget. (1953-ban újításként fogadták el.) Tudományos munkássága során a pillérmozgások törvényszerűségének, a szalaggal való hosszmérés pontosságának kérdéseit vizsgálta. Választmányi tagja volt a Geodézia és Kartográfiai Egyesületnek, valamint az MTA Módszertani Bizottságának. Több egyetemi jegyzetet és számos szakcikket írt.F.m. Kiegyenlítőszámítás (Bp., 1953); Geodéziai gépszámítás (Bp., 1963); Geodézia (Bp., 1965); A modern matematika alkalmazása a kiegyenlítő számításban (szakmérnöki jegyzet, Bp., 1971). Laurinyecz András (Kondoros, 1927. jan. 24.-Bp., 1957. nov. 29.): egyetemi hallgató, Laurinyecz