Magyar Emléklapok Uj folyam 1. füzet (Pest, 1850)
Berecz K.: Ne huzd czigány... - Mentovich: Virágaim
4 / Mentő vich. NE HÚZZ CZIGÁNY.... Ne húzd czigány, ne húzd azt a nótát, Rákóczynak hires indulóját. Fáj a szivem mintha megszakadna Magyar dalra, magyar indulóra. Törd el inkább siró hegedűdet, Menj a síkra s mélyen eltemessed, Minek élne velünk búbánatra Hegedűdnek búbánatos hangja! Holt menyasszonyt s nászi koszorúját Egymás mellé, egy mély sírba zárják. Délkeletről a ki elkísértél Faluvégin hegedűdnek éltél, S ha megáradt érzelmink folyója, E folyónak haldokló hattyúja : Hangszered volt, és ábrándos hangját Nincsenek kik visszaadni tudnák! Hagyd el, hagyd el füstös palotádat Hozd el innét vándor sátorfádat. Minek a dal a mi fölhevítsen, A magyarnak kardja többé nincsen : A ki nyugszik kün a temetőbe’ Minek annak a czigány zenéje ! Berecz K. VIRÁGAIM. Ne csudálkozz szépem! Hogyha nem látsz rajtam semmi vidámságot, Hogyha fürteidhez Mint hajdan nem fűzök érzelemvirágot. Nem adhatok most, nem Tarka szegfűt, piros rózsát szavaimban. Hiszen az én szívem Puszta kert hol csak száraz rozmarin van. Szivemnek kertében Csak ez egy virágát hagytam fen a búnak. Örömim, reményim A hazának adtam.... halottkoszorúnak.