Magyar Építőipar, 1988 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 5-6. szám - Kiss Miklós - Kovács Péter - Tarbay József: A hűtővízellátás mély- és vízépítési létesítményei, a nagyberendezések kikötője
A hűtővízellátás mély- és vízépítési létesítményei, a nagyberendezések kikötője KISS „ I „ L Ó S*—K OVÁCS PÉTER**—TARBAY JÓZSEF*** A mély- és vízépítési munkák — szemben az ember szükségleteit közvetlenül szolgáló magasépítési létesítményekkel — rendszerint szokványosak, kevésbé látványosak. Az Atomerőműben a reaktor és más nagysúlyú, hajón érkező berendezés közúti járműre emelése, továbbá a kondenzátorok hűtővízellátása érdekében létesült építési munkák nemcsak szokatlan nagy méreteik következtében, hanem újszerű műszaki megoldásaik miatt is érdemesek ismertetésre. A nagyberendezések kikötője A reaktor súlya 2200 kN 4,5 m átmérőjű és 14,0 m hosszú hengeres test. A gyártás helyéről Paksra szállítása közúton vagy vasúton— űrszelvény, speciális jármű, híd- és útteherbírási problémák miatt — igen költséges, szinte megoldhatatlan lett volna. Ezért döntöttek vízi — majd az erőmű területén közúti —szállítás mellett. Az átrakás célját szolgálja a nagyberendezések kikötője. A kikötőmedence a hidegvíz-csatornában kiképzett öblözetben van, így a hajó rakodás közben a csatorna áramlási viszonyait nem zavarja (1. ábra). A reaktort szállító hajó főméreteit — 81 m hossz, 10,4 m szélesség, 2,3 m merülés — és manőverezőképességét vettük figyelembe a kikötőmedence kialakításakor, így 210 m hosszú partfal és a sodorvonaltól mért 86 m partfaltávolság szükséges. Az emelőberendezés a medence hosszának harmadában helyezkedik el, így a hajó mozgatásával, illetve átfordításával annak minden része elérhető. Az emelőberendezés: fix vasbeton darupályatartól telepített kétfőtartós futódaru, melynek teherbírása 2x1600/200 kN, fesztávolsága 18 m. A fix darupályatartó merevacélvázas vasbeton keretszerkezet, mely a partéltől mért 14,6 m-t konzolosan a víz fölé nyúlik. A teljes pályahossz 52 m. A két gerendatartó hasznos terhelése az 1700 kN önsúlyú híddaru és a 3200 kN emelőképesség összege: 4900 kN. A pályatartó gerenda szekrény keresztmetszetű, a lábak tömörszelvényűek. A darupályatartó statikai váza térbeli szerkezet: hosszirányban két darab kétszeresen zárt, konzolos rúdszerkezet. Keresztirányban (a megtámasztó lábak síkjaiban) a keret. A partfal résfalas technológiával épült, a kikötőmedencét utólag emelték ki. A résfal alul a talajba befogott, fent erélyes fejgerendával hátrahorgonyzott. A horgonyzás távolsága 10 m. A vonórudak hegesztett acélrudak, korrózióvédelmük vasalt betonköpeny. A horgonyfal is vasbeton szerkezet. A jelentős terhelések miatt a pályatartó túlemeléssel épült, ennek szükséges voltát a próbaterheléskor végzett elmozdulásmérések igazolták. Hűtővízellátás A hőerőművek turbinaüzemei (szekunderköri) gőzkörfolyamatának termodinamikai adottságaiból következik, hogy a turbina kiömlőcsonkjához kapcsolódó hőcserélőből (kondenzátorból) konvencionális erőműveknél a termelt villamosáramnak több mint másfélszeresét, nyomottvizes atomerőműveknél mintegy kétszeresét kitevő hőmennyiséget kell — az erőmű harmadik, „tercier” körének tekinthető hűtővízrendszerrel — folyamatosan elvinni. (Utóbbi, nagyobb érték az atomerőmű primerközi gőzgenerátoraiból kikerülő gőz rosszabb induló paramétereiből adódik.) Az eddig 1760 MW teljesítményre kiépített Paksi Atomerőműnél az elviendő hőmennyiség mintegy 3600 MWh 3100 Gcal/óra. Az erőmű Duna menti telepítésének elhatározásánál alapvető szempont volt, hogy ezt a hőmennyiséget a Dunából kivett és oda visszavezetett hűtővízárammal, ún. frissvíz-hűtéssel a Duna-vízbe lehessen bevezetni. Az illetékes vízügyi hatóságok erre — és nagyjából még ugyanennyi további hőmennyiségre — az engedélyt megadták. A turbinaüzem szovjet tervezői az előbbi hőmennyiség elvitelében (egyéb turbinaüzemi segédhűtésekkel együtt) kereken 380 000 m3/óra% %105 m3/s — egy felsőtiszai közép- * oki. mérnök, MÉLYÉPTERV ** oki. mérnök, MÉLYÉPTERV *** oki. gépészmérnök, MÉLYÉPTERV 1. ábra. A hűtővízforgalom létesítményei hidraulikai hossz-szelvénye MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 1988. 5-6. SZÁM 260