Magyar Építőipar, 1989 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Erre építünk
MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 1989. XXXVIII. ÉVFOLYAM 1—2. SZÁM Az Építőipari Tudományos Egyesület a megváltozott gazdasági helyzetben, a műszaki társadalom cselekvési területének egyre szélesebb lehetőségeit felismerve, megújult erővel és új célkitűzések megvalósításával kívánja szolgálni az építésügyet. Ezek: — a szakmai érdekvédelem és érdekképviselet, — a szakmagyakorlás feltételeinek megteremtése, — a szakmapolitika és a gazdaságpolitika összehangolását segítő egyesületi tevékenység, — a műszaki, szakmai munka megbecsülésével a hivatástudat elmélyítése, — az egyesületi tevékenység, a tagság cselekvési kedvének fokozása, — az egyesület önállóságának növelése, — a kontárok távoltartása érdekében, a kivitelezési jogosultság rendezésének elősegítése, továbbá az, hogy — a szakma széles tömegeit magába tömörítő egyesület, a fiatalabb szakembereket is megnyerve, együttes erővel tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az építésügyet a gazdaságban betöltött fontos szerepének megfelelően elismertség és tekintély illesse meg. Ennek szellemében tanácskozott a közelmúltban az egyesület XIV. küldött-közgyűlése. Az államtitkári tájékoztatás, valamint a főtitkár és egyes bizottságok beszámolóit követő hozzászólások ERRE ÉPÍTÜNK ... — dr. Goschy Béla, dr. Havas János, Kádár Zoltán, Hajdú Ferenc, dr. Elekes Andrásné, Séder Mihály, dr. Szabó Iván, Kordik László és Molnár Dénes — megállapításainak, javaslatainak és állásfoglalásainak egyfajta összegzése, néhány alapvető és fontos törekvés és gondolat, az egyesület és tagsága számára az új év kezdetén formát öltő, cselekvési program alapját képezi. A hozzászólások majd mindegyike kiemelten foglalkozott a társadalmi, a politikai és a gazdasági életben lezajló eseményekkel. A társadalmi életben megindult erjedési folyamat mély hatást gyakorol a meglévő — sajátos érdeket hordozó — társadalmi szervezetek munkájára, gyorsítólag hat a közös érdekeken nyugvó újabb szervezetek alakulására, az érdek megosztott érvényesülésének intézményesült formáira. Elismeréssel szóltak az egyesület eddigi munkájáról, ugyanakkor egységesen fogalmazták meg a változtatás szükségességét. Leszögezték, hogy a társadalomban és a „szakmánkban olyan változások mennek végbe, amelyekben részt kell vennünk, nem szabad hátul maradnunk". Országunk történelmi változásainak közepette — amely az építőipart, szervezeteinket, tagságunkat is érinti — meg kell fogalmazni, hogy mit és milyen formában lépjen az egyesület. Némák, tehetetlenek és elégedettek nem lehetünk. Az építő szakma hosszú évek óta a folyamatos „visszafejlesztés" időszakát élte. E szakasz kezdetén egyesületünk jelentős segítséget nyújtott a nehézségek megoldásában, de ez ma már gyengülő hatásfokúnak minősül, amellyel szemben egyre nő az elégedetlenség. A változásokat az egyesület életében, tevékenységében nekünk is követnünk kell. Ennek fényében fogalmazódott meg számos új igény, teendő, amelyek végiggondolása, kimunkálása elkerülhetetlen egyesületünk további eredményes működése érdekében. Javaslat hangzott el arról — és ebben egyetértés alakult ki a vita során —, hogy a megváltozott körülményekre tekintettel végezzünk alapos véleményfeltáró munkát a tagság körében annak érdekében, hogy meghatározhassuk azt, hogy mit akarunk tenni, továbbá azt, hogy hogyan, milyen kapcsolatrendszerben, milyen eszközök segítségével. Mindezek kapcsán végig kell gondolni: mit kívánunk képviselni szakmai és etikai kérdésekben, egyesületi életünkben mi az ami állandó és megőrzendő érték, mi az amin változtatni kell; milyen rövid és hosszútávú célkitűzések határozzák meg munkánkat; kiket kívánunk képviselni; milyen körben akarjuk kifejteni tevékenységünket, — milyen szervezeti keretek között; milyen munkamódszerrel, stílussal; milyen kapcsolatrendszerben; milyen viszonyban más érdekképviseleti, érdekvédelmi szervezetekkel; milyen fórumrendszerben végezzük munkánkat, — milyen formában teremthetjük meg a működéshez szükséges anyagi eszközöket (a Társasági Törvény lehetőségei); milyen konkrét lépéseket kell tennünk a gazdasági önállósulás felé; hogyan kapcsolható össze a gazdálkodási lehetőség a szakmaetika védelmével. MAGYAR ÉPÍTŐIPAR 1989. 1—2. SZÁM 1