Magyar Építőipar, 2017 (67. évfolyam, 1-5. szám)

2017-05-01 / 3-4. szám

ZÖLD/ENERGIA lan képzésbe kerül, majd befejező műve­letként a termék szélezése, darabolása és esetleges felületképzése következik [15] [16]. Hőszigetelő képessége ugyan elmarad a farostlemeztől és a fagyapottól (Л­ 0,055— 0,100 W/mK], de mechanikai tulajdonsá­gai jóval előnyösebbek. További előnye, hogy hossz- és keresztirányban azonos szilárdsági tulajdonságokkal bír, zsugo­rodása pedig a természetes fához viszo­nyítva kisebb. A kis sűrűségű forgácslapok [p . 250-400 kg/m 3] használhatók hő- és hangszigetelő anyagként [9][15]. Viszonylag magas hővezetési ténye­zője miatt napjainkban ritkán használják önálló hőszigetelő rétegként, inkább szend­vicsszerkezetű hőszigetelő lapok tartófe­lületeként, valamint társított hőszigetelő táblák készítésekor használják. Leggyako­ribb a műanyaghab és faforgácslap kom­binációja, mely termékek elsősorban pad­lásfödémek szigetelésére, valamint ma­gastetők szarufák feletti, közötti vagy alat­ti hőszigetelésére alkalmasak [9]. 3.5. NÁDLEMEZ A nád hőszigetelő célzatú alkalmazása a világ számos vidékein elterjedt. A trópu­sokon élő őslakosok évezredek óta szá­rított tengeri fűből, vagy nádból készült házakban éltek. A mérsékelt és a hideg éghajlatokon a nádat a kora középkortól kezdve tetőfedésre használták. A nád szá­raz, üreges szárának jó hőszigetelő ké­pessége széles körben ismert volt, így nem csoda, hogy már a 19. század folyamán készítettek nádpalló szigetelő lemezeket. Nedvszívó képességük sok gondot oko­zott, ezért egyes termékeket bitumennel kezeltek. Az 1920-as évekre kifejlesztet­tek gomba- és féregvédelemmel ellátott, a tűzbiztonság fokozásának érdekében mindkét oldalán azbesztcementtel bur­kolt, nádrostból készült szigetelő leme­zeket [Celotex] [2] [6]. A nádlemez alapanyaga a közönséges nád, melyből a törött és rövid szálakat, va­lamint a gyékény vagy sás részeket eltá­volítják, és egységnyi kévékbe kötik. Ezt követően ásványi vagy kémiai kötőanyag nélkül egymással párhuzamosan futó drót­párok közé préselik és a párhuzamos dró­tokat drótkapoccsal kötik össze. A prése­lési nyomást úgy szabályozzák, hogy a nád természetes keresztmetszete megma­radjon [17][18]. A nádból készülő hőszigetelő lemezek előnye, hogy mind a hőszigetelő, mind a vakolattartó funkciókat képes ellátni. Az nádszálak közé bezárt levegőnek köszön­hetően a lemezek jó hang- és hőszigete­lők [A­­­ 0,042-0,060 W/mK]. Megújuló nyersanyagból készül, nem tartalmaz ké­miai kötőanyagokat [17] [18]. A nádpalló dübeles rögzítés mellett al­kalmas homlokzatok hőszigetelésére. Al­kalmazható szarufák közötti és alatti hő­­szigetelésként, valamint padlásfödémek szigetelésére is. A tűzbiztonság és a te­herbírás növelése érdekében 5-10 cm-es vályogtapasztással érdemes ellátni a víz­szintesen fektetett nádpallókat. Ez bizo­nyos mértékben a rágcsáló elleni védelmet is biztosítja, bár a vályogtapasztás a födém szélein idővel megrepedhet, így állapotát időnként ellenőrizni kell [17] [18]. 3.6. SZALMABÁLA A szalmabála építés létrejöttéhez nagy­mértékben hozzájárultak a 19. század má­sodik felében kifejlesztett bálázó gépek. Az első szalmaházak az Egyesült Államok Nebraska államában épültek az 1880-as években, ahol a mezőgazdasági mellék­­termékként nagy mennyiségben rendel­kezésre álló szalmán kívül más építőa­nyag alig volt. A nagymértékű bevándor­lás és a gyors népességnövekedés miatt a lakásépítés sürgető volt, szalmabálából pedig gyorsan és olcsón lehetett építkez­ni. Napjainkban, a bioépítészeti irányzat terjedésével a szalmabála építés világ­szerte elterjedt [19] [20] [21 ]. (4. ábra) Alapanyaga a préselt szalmabála, me­lyeket polipropilén, kender vagy fém anyagú huzal szorítja össze. Jó hő- és hangszi­getelő képessége (A = 0,038-0,072 W/mK, léghang-gátlás: 40-42 dB] mellett elő­nye, hogy alternatívát jelent a mezőgaz­dasági hulladékként felhalmozott szalma hasznosítására. Rovarok és rágcsálók el­leni védelmét általában kétoldali vályog­vakolat, valamint a falak felső és alsó sík­ján elhelyezett sűrű fémháló biztosítja [19] [20] [21]. Megfelelő testsűrűség mel­lett kevéssé tűzveszélyes, hiszen az ös­­­szepréselt szalmaszálak közt kevés az égést tápláló levegő (oxigén). Kísérletileg kimutatták, hogy a nagy tömörségű szal­mabála lánghatásra nyílt égés helyett el- I 93 MAGYAR ÉPÍTŐIPAR I 2017.03-04.1

Next