Magyar Építőművészet, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 1-2. szám
Szinkron műterem főhomlokzata. (Tempera) Tervezők : Gádoros Lajos és Mühlbacher István FÓRUM VITA SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN A GÁDOROS-MŰTEREM MUNKÁIRÓL A Magyar Építőművészek Szövetsége építőművészetünk fejlesztése érdekében az egyes műtermek művészi megjelenítő készsége, eszmei tartalmi mondanivalója felett vitasorozatot indított. A Szövetség elsőként a Gádoros-műterem munkáival foglalkozott. A kiállítással egybekötött ankét nagy visszhangra talált építőművészeink körében. Az ankét és az utána tovább folytatódó vita arra indította a Magyar Építőművészet szerkesztőségét és a Szövetséget, hogy szűkebb körű kritikai bizottságot hívjon össze, amely egyrészt tisztázza a vita során felmerült kérdéseket, kialakítsa folyóiratunk kritikai álláspontját, amellyel úgy ez alkalommal, mint a jövőben is építészetünk fejlődéséhez aktív módon hozzájárulhat. A kritikai bizottság megbeszélése annak ellenére, hogy tagjainak többsége nem jelent meg, igen színvonalas volt és — mint a jelenlévő műteremvezető, Gádoros Lajos megállapította — nagy segítséget nyújtott a tervezőcsoport további munkájához. * A Gádoros-műterem munkájára — mint a bizottság tagjai megállapították — az új formák keresése jellemző. Közös vonása a műterem kollektívájának az építészeti kompozíció részletekig menő kidolgozása. Nem az épületek egymáshoz való hasonlósága, hanem a közös építészeti szemlélet eredményezi munkáik egységességét. A kongresszusi határozat után műtermeink jelentős többsége a legkönnyebb ellenállás, a klasszicizmus utánérzése, sokszor szimpla másolása felé fordult, s ez az irányzat építészetünk sematizálódásához vezetett. Gádorosék munkájában viszont egyetlen olyan alkotás sincs, amelyet a magyar klasszicizmusból, mint előképből lehetne mechanikusan levezetni. Az építészeti formákat nem öncélúan alkalmazzák, nincsenek az építészeti struktúrától független díszítő elemek, hanem mindenkor az építészeti szerkezetnek szerves tartozékaként jelennek meg az épületeken. Jó példa erre a szinkron műteremnél a három kapunyílás feletti zárókő kialakítása gemmának, ahol szinte érezhető az építész tudatos törekvése, hogy a díszítő elemeket a kompozíció tektonikus részeivé tegye. Jelentős előrehaladás tapasztalható a belső tér kiképzésében is. Minden épületnél érezni, hogy tervezői nemcsak alaprajzban és homlokzatban gondolkodnak, hanem ugyanolyan erővel jelentkezik a belső építészeti tér kialakításának magasfokú igénye is. Megtalálható ez a felfogás mind a Szrogh György által tervezett csepeli rendőrségnél, mind a Pintér-féle tolnai kultúrháznál és cirkuszépületnél. Ezeken felül ha túlzásba hajtva is — amely veszély nem kicsinyelhető le — a Gádoros—Mühlbacher tervezte szinkron műteremnél szintén. Megállapítható tehát, hogy a műterem eljutott ahhoz a formához, ahol az épületeknek egyaránt megoldott kül- Szinkron műterem. Bejárati ívek egyik záróköve. Andrási-Kurta János szobrászművész munkája. 45