Magyar Építőművészet, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1954 / 1-2. szám

Szinkron műterem főhomlokzata. (Tempera) Tervezők : Gádoros Lajos és Mühlbacher István F­ÓRUM VITA SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN A GÁDOROS-MŰTEREM MUNKÁIRÓL A Magyar Építőművészek Szövetsége építőművészetünk fej­lesztése érdekében az egyes műtermek művészi megjelenítő kész­sége, eszmei tartalmi mondanivalója felett vitasorozatot indított. A Szövetség elsőként a Gádoros-műterem munkáival foglalkozott. A kiállítással egybekötött ankét nagy visszhangra talált építő­művészeink körében. Az ankét és az utána tovább folytatódó vita arra indította a Magyar Építőművészet szerkesztőségét és a Szö­vetséget, hogy szűkebb körű kritikai bizottságot hívjon össze, amely egyrészt tisztázza a vita során felmerült kérdéseket, kialakítsa folyóiratunk kritikai álláspontját, amellyel úgy ez alkalommal, mint a jövőben is építészetünk fejlődéséhez aktív módon hozzá­járulhat. A kritikai bizottság megbeszélése annak ellenére, hogy tagjainak többsége nem jelent meg, igen színvonalas volt és — mint a jelenlévő műteremvezető, Gádoros Lajos megállapította — nagy segítséget nyújtott a tervezőcsoport további munkájához. * A Gádoros-műterem munkájára — mint a bizottság tagjai meg­állapították — az új formák keresése jellemző. Közös vonása a műterem kollektívájának az építészeti kompozíció részletekig menő kidolgozása. Nem az épületek egymáshoz való hasonló­sága, hanem a közös építészeti szemlélet eredményezi munkáik egységességét. A kongresszusi határozat után műtermeink jelentős többsége a legkönnyebb ellenállás, a klasszicizmus utánérzése, sokszor szimpla másolása felé fordult, s ez az irányzat építészetünk sematizálódásához vezetett. Gádorosék munkájában viszont egyet­len olyan alkotás sincs, amelyet a magyar klasszicizmusból, mint előképből lehetne mechanikusan levezetni. Az építészeti formá­kat nem öncélúan alkalmazzák, nincsenek az építészeti struktú­rától független díszítő elemek, hanem mindenkor az építészeti szer­kezetnek szerves tartozékaként jelennek meg az épületeken. Jó példa erre a szinkron műteremnél a három kapunyílás feletti zárókő kialakítása gemmának, ahol szinte érezhető az építész tudatos törek­vése, hogy a díszítő elemeket a kompozíció tektonikus részeivé tegye. Jelentős előrehaladás tapasztalható a belső tér kiképzésében is. Minden épületnél érezni, hogy tervezői nemcsak alaprajzban és homlokzatban gondolkodnak, hanem ugyanolyan erővel jelentkezik a belső építészeti tér kialakításának magasfokú igénye is. Meg­található ez a felfogás mind a Szrogh György által tervezett csepeli rendőrségnél, mind a Pintér-féle tolnai kultúrháznál és cirkuszépület­nél. Ezeken felül ha túlzásba hajtva is — amely veszély nem kicsi­nyelhető le — a Gádoros—Mühlbacher tervezte szinkron műte­remnél szintén. Megállapítható tehát, hogy a műterem eljutott ahhoz a formához, ahol az épületeknek egyaránt megoldott kül- Szinkron műterem. Bejárati ívek egyik záróköve. Andrási-Kurta János szobrász­­művész munkája. 45

Next