Magyar Építőművészet, 1956 (5. évfolyam, 1-9. szám)
1956 / 1. szám
burzsoázia előző stílusaival szemben. Hanem azért vált használhatatlanná, mert azt hirdette, hogy a funkció és a szerkezet egymagában meghatározza az építészeti formákat, a művészeti oldalt ezért, elhanyagolta. Ez odáig fajult, hogy ma már olvashatjuk a nyugati építészeti folyóiratokban, hogy az építészek csak annyit értenek a művészethez, mint a gépkonstruktőrök, ezért külön ipari esztétákat kell melléjük állítani a tervek esztétikai átdolgozására. (Construction Moderne, 1955. 10. számban). Megtagadva saját elveiket, a mai nyugati építészek egyes irányzatai mindinkább kerülni igyekeztek rendszert, tervszerűséget és ésszerűséget. Az ilyen áramlatok a rendszertelenség és tradícióellenesség imádatával a kapitalista termelési és társadalmi zűrzavarnak és a magángazdálkodás anarchiájának kifejezőjévé váltak. A nyugati építészet sok ismert divatos formája a funkcionalizmus és konstruktívizmus eredeti elveinek teljes tagadásához vezetett. Mégis, egyes magyar építészek éppen ezeket a formákat igyekeztek másolni. E mellett a funkció és a szerkezet egyedül nem ad építészetet, ehhez művészet is kell. Az építészet Lenin meghatározása szerint monumentális propaganda célját is szolgálja. De olyan szerkezetekkel fejezi ki az uralkodó rend propagandáját, amilyet a termelési mód lehetővé tesz és olyan épületekkel, melyek a társadalom számára hasznosak. Mindez együtt adja az építőművészetet. A modern építészetet a nyugati imperialisták szívesen használták fel a nemzeti jelleg elmosását célzó kozmopolita propagandára. A modernizmus hat éve nálunk is a nemzeti és népi hagyományok, s ezzel együtt a nép ízlésének elleplezéséhez vezetett. Mindig inkább amerikai példákat vettünk alapul és másoltunk le, mint például a Néphadsereg utcai I. irodaépület esetében. Az ember szükségleteinek kielégítésével ellentétes megoldások, az emberről való szocialista gondoskodás kifejezésének tagadása, a népi tradíciók és a nép ízlésének figyelmen kívül hagyása okozta ennek az építészetnek a bukását a szocializmust építő társadalomban. Az 1951-es építészeti fordulatnak ezt az értékelését ma sem kell revideálnunk. A szocializmus más építészetet kíván, de felhasználja a modernista építészetből is azt, ami haladó van benne : a formáknak az épület rendeltetéséhez és szerkezeteihez való kapcsolódását, a szerkezeti, műszaki, egészségügyi haladást, amely a modernizmus megjelenését kísérte. Felszabadulás utáni építészetünk első szakaszában is alkotott értékes épületeket, amelyekben a modernizmus haladó vonásait is fel lehet ismerni. Ilyenek voltak első lakás és lakóház típusaink 1948—49-ben Hámor elvtárs Zápor utcai lakóházai, a csepeli típus, mely céljának megfelelt, Major Máté tatabányai bányász lakóházai, Szendrői, Lévai, Fehérvári úti SzTK rendelője, Szendrői, Lauber a Néphadsereg utcai II. irodaház tömb, Sztálinváros első lakónegyede és így tovább. Túltengnek azonban a modernizmus formalista megoldásai a lakások 1949—50-ben átdolgozott kopár és ízetlen típusaiban, a kőbányai egészségházban, amely nem illik környezetéhez. Van olyan épület, mint az UVAT ÉRV székháza, amely önmagában jó példának mondható, de nem volt figyelemmel környezetére, a Vigadóra. Ha elismerjük az 1951. előtti építészetünk értékeit, ez nem jelentheti azt, hogy most visszatérhetünk ehhez az építészethez. A nyugati építészethez és a mi 1930—51. közti építészetünk formalizmusához való kritikamentes visszatérési kísérleteket határozottan elítéljük. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk a nyugati modernista építészetet kísérő műszaki és egészségügyi haladás megismerését és továbbfejlesztését. 1951-ben bekövetkezett a fordulat, aminek lényege volt a nemzet haladó hagyományaira támaszkodó építészet megalapozása és a modernista tradíciómentes, kifejezéstelen építészetről való letérés. Helyesnek tekinthetjük-e ma az 1951-es építészeti fordulat alapelveit ? Lenin tanítását kell alapul vennünk : „Annak világos megértése nélkül, hogy csak az emberiség egész fejlődése alatt alkotott kultúra pontos ismerete alapján, csak annak átdolgozása alapján lehet felépíteni a proletár kultúrát — ennek megértése nélkül ezt a feladatot megoldani nem tudjuk. A proletár kultúra nem pattan ki valahonnan az ismeretlenből. A proletár kultúrának ama tudáskészlet törvényszerű fejlődése által kell létrejönni, amelyet az emberiség a tőkéstársadalom igája alatt dolgozott ki.“ Ha Lenin idézett alapelveit elfogadjuk, el kell fogadnunk azt is, hogy a nemzet történelmi fejlődése alatt alkotott építészetének pontos ismerete, annak átdolgozása és törvényszerű fejlesztése által kell létrejönnie szocialista építészetünknek. Ebből a szempontból határozottan előre haladtunk az 1951. óta eltelt négy év alatt. Építészeink tanulmányozták a nemzeti múlt építészetét és főleg annak klasszicista részét sajátították el és használták fel. Ezzel olyan hiányt pótoltak, amely további fejlődésünk folyamán alapul fog szolgálni. Sok olyan új épületünk keletkezett ennek a fordulatnak befolyása alatt, amelyekre büszke lehet építészetünk. A Népstadion, Tiszalöki Erőmű, a Szinkron műterem, Néphadsereg téri lakóházak, a Műegyetem belső kiképzése és még sok más alkotás építészetünk történelmi értékei közé fognak kerülni, mert ezek továbbfejlesztették mai szükségleteink céljára a hagyományokat és magas művészi színvonalat képviselnek. A kazinbarcikai sóraktár, a berentei és borsodi erőművek szép arányokkal és fejlett építési szerkezetek felhasználásával vitték előre az építészetet. Ez az értékelésünk nem jelenti azt, hogy ezeket az épületeket jövő építészetünk mintaképeinek elfogadnánk. Ezek saját koruk legjobb eredményeit képviselik. A funkcionalizmus és konstruktívizmus elleni harc ürügye alatt azonban sok építész elhanyagolta a gazdaságosságot, az egészségügyi követelményeket és szerkezeti műszaki haladás elemi szükségleteit, elhanyagolta a típustervezést és építészetünket a tradicionális építési mód konzerválására alapozta. Továbbá hibát követtünk el akkor, amikor építészetünk más alkotásaiban a hagyományos formákat egyszerűen mechanikusan utánoztuk és nem vizsgáltuk meg, mit kell a régiből elhagyni és miújat kell a helyébe hozni. A klasszicista és copf hagyományok egyeduralma és azok kritikamentes átmásolása, egészen új szükségleteket kielégítő épületek, régi célokra készült díszítésekkel való ellátása, olyan épületek tervezéséhez vezetett, amelyekre nem lehetünk büszkék, amelyek az 1951-es fordulat elveinek mechanikus eltorzítását képviselik , valamilyen magyaros nacionalista klasszicista, archaikus díszítések felhasználásával alkotott építészet ez, amellyel a kommunista építészek nem érthetnek egyet, mert ez nem felel meg a szocialista társadalom építése követelményeinek. Ilyent láthattunk a tolnai kultúrház építészetében, az orosházi gimnáziumon, a várpalotai bányásztechnikumon és a zugligeti iparművészeti főiskolán. Ilyet láthattunk a falusi lakóházak kutatásának egyébként igen jó és hasznos munkájában is, amelyben megvoltak a romantikus múltat visszasíró narodnik parasztkultusz vonásai is. Ilyet láthattunk az építészek meg nem szűnő próbálkozásaiban, amelyekkel kényszeríteni akarták a falusi lakosságot, hogy régi, elavult, de szép oromfalas, kisablakos jobbágyi parasztház formáikhoz ragaszkodjanak. — Természetesen a haladás szellemétől megérintett parasztságunk ránk sem hederített, sehol sem hallgattak retrográd kívánságainkra. Kevés világosságot adó kis ablakok, szükségtelen timpanonok, oszlopsorok, lelógó habarcs-koszorúk és díszes ballaszterek sora jelentették néhány építész szemében a szocialista realizmus módszerét. A szocialista-realizmusnak azonban semmi köze nincs archaizáló díszítések homlokzatra aggatásához és azok az építészek, akik ezeket a díszítéseket gúnyosan szocreálnak nevezik, azok eltorzítják, meghamisítják a szocialista-realizmus lényegét. A régi stílusok díszeinek és formáinak alkalmazása az elmúlt évek tévedése volt. De a szocialista realizmus módszere nem a múlté, hanem csak most alakul ki valóban. A Szovjetunió Kommunista Pártja és Minisztertanácsa két héttel ezelőtt ezekkel a szavakkal fordult az építészek Össz-szövetségi Kongresszusához : „A szovjet építészeknek akkor, amikor a Szovjetunió kötelékébe tartozó népek klasszikus építészetének legjobb nemzeti hagyományait fejlesztik és gyarapítják, munkájukban a szocialista realizmus követelményeiből kell kiindulniok. A szocialista realizmussal nem egyeztethetők össze a formalista módszerek, a múlt építészeti alkotásainak vak lemásolása, de az építészeti hagyományok elhanyagolása sem.“ Mi sem lehetünk közömbösek nemzeti hagyományainkkal szemben, de építészetünkben most már nem fogjuk túlértékelni ezek szerepét, mint az utolsó években. Nem a múlt formáinak utánzásával fogjuk figyelembe venni a hagyományokat, hanem úgy, hogy megtanuljuk népünknek azokat a módszereit, amelyekkel a mindenkori haladó építészetet a hazai viszonyokhoz alkalmazta, úgyhogy neki megfelelővé alakította át. Ezért különbözni fog építészetünk a svéd, a mexikói, vagy az ukrán és üzbég építészettől is. Nem utánozhatjuk le kritika és átdolgozás nélkül a mai külföldi példákat sem, ahogy nem utánozta népünk a múltban sem változatlanul a külföldet, így a hagyományok elsajátítása haladó és új építészet alapjává válik. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, ipari termelésünk megjavításáról és műszaki színvonala emelésének feladatairól szóló határozatában megjelölte a magyar építésügy legfontosabb feladatait . A munka termelékenységének gyorsabb emelése érdekében ki kell szélesíteni az előregyártott vasbetonelemek alkalmazását. A lakóépületeknél rá kell térni a teljesen szerelésjellegű építkezésekre. Nagymértékben tipizálni kell a gyártandó elemeket. Csökkenteni kell a fafelhasználást és hazai anyagok fokozottabb felhasználásával jelentősen ki kell szélesíteni a típustervek alkalmazását. Csökkenteni kell az építkezések megvalósításának időtartamát. A Központi Vezetőség határozatai hatással lesznek építészetünk további kialakítására is. Ezek azok a feladatok, amelyek végrehajtására főfigyelmünket kell fordítani és amelyek megoldása rá fogja nyomni bélyegét építészetünk egész megjelenésére is. Hogy milyennek kell lenni a szocializmus építése korában az építészetnek, arra a SzUKP Központi Bizottságának és a Szt. Minisztertanácsának közös határozata világos szavakkal mutat rá. Nehéz lenne jobban kifejezni az irányvonalát. Ezért leghelyesebb a leglényegesebb sorokat idézni : „Az épületek és létesítmények tervezésénél és építésénél építészeinknek és mérnökeinknek a fő figyelmét az építés gazdasági kérdéseire, a lakások és iskolák, kórházak és más épületek jóléti és egészségügyi berendezéseire, valamint a lakónegyedek és lakótömbök növényzettel való beültetésére és zöld területtel való ellátására kell fordítaniuk. Hogy a túlzásokat és a kisipari jelleget elkerüljük, építészeinknek és mérnökeinknek élen kell járnia mindenben, ami új és haladó, a tervezésben és építésben. Az építkezést a leggazdaságosabban a hazai és külföldi építőipar legjobb eredményei alapján kidolgozott típustervek szerint, nagyüzemi módszerekkel kell végrehajtanunk. A szovjet építészetet egyszerűség, szigorú forma és gazdaságos megoldás kell, hogy jellemezze. Az épületek külsejét nem mesterkélt, drága díszítőelemek alkalmazásával kell vonzóvá tenni, hanem az építészeti formáknak az épületek és létesítmények rendeltetésével való szerves kapcsolata és az épületek és részleteik helyes arányai útján, továbbá az anyagok, szerkezetek és elemek helyes fel