Magyar Építőművészet, 1956 (5. évfolyam, 1-9. szám)

1956 / 1. szám

burzsoázia előző stílusaival szemben. Hanem azért vált használha­tatlanná, mert azt hirdette, hogy a funkció és a szerkezet egymagá­ban meghatározza az építészeti formákat, a művészeti oldalt ezért, elhanyagolta. Ez odáig fajult, hogy ma már olvashatjuk a nyugati építészeti folyóiratokban, hogy az építészek csak annyit értenek a művészethez, mint a gép­konstruktőrök, ezért külön ipari esztétákat kell melléjük állítani a tervek esztétikai átdolgozására. (Construction Moderne, 1955. 10. számban). Megtagadva saját elveiket, a mai nyugati építészek egyes irányzatai mindinkább kerülni igyekeztek rendszert, tervszerűséget és ésszerűséget. Az ilyen áramlatok a rend­szertelenség és tradícióellenesség imádatával a kapitalista termelési és társadalmi zűrzavarnak és a magángazdálkodás anarchiájának kifejezőjévé váltak. A nyugati építészet sok ismert divatos formája a funkcionalizmus és konstruktívizmus eredeti elveinek teljes taga­dásához vezetett. Mégis, egyes magyar építészek éppen ezeket a formákat igyekeztek másolni. E mellett a funkció és a szerkezet egyedül nem ad építészetet, ehhez művészet is kell. Az építészet Lenin meghatározása szerint monumentális propaganda célját is szolgálja. De olyan szerkezetek­kel fejezi ki az uralkodó rend propagandáját, amilyet a termelési mód lehetővé tesz és olyan épületekkel, melyek a társadalom szá­mára hasznosak. Mindez együtt adja az építőművészetet. A modern építészetet a nyugati imperialisták szívesen használ­ták fel a nemzeti jelleg elmosását célzó kozmopolita propagandára. A modernizmus hat éve nálunk is a nemzeti és népi hagyományok, s ezzel együtt a nép ízlésének elleplezéséhez vezetett. Mindig inkább amerikai példákat vettünk alapul és másoltunk le, mint például a Néphadsereg utcai I. irodaépület esetében. Az ember szükségleteinek kielégítésével ellentétes megol­dások, az emberről való szocialista gondoskodás kifejezésének taga­dása, a népi tradíciók és a nép ízlésének figyelmen kívül hagyása okozta ennek az építészetnek a bukását a szocializmust építő társa­dalomban. Az 1951-es építészeti fordulatnak ezt az értékelését ma sem kell revideálnunk. A szocializmus más építészetet kíván, de felhasz­nálja a modernista építészetből is azt, ami haladó van benne : a formáknak az épület rendeltetéséhez és szerkezeteihez való kapcso­lódását, a szerkezeti, műszaki, egészségügyi haladást, amely a moder­nizmus megjelenését kísérte. Felszabadulás utáni építészetünk első szakaszában is alkotott értékes épületeket, amelyekben a modernizmus haladó vonásait is fel lehet ismerni. Ilyenek voltak első lakás és lakóház típusaink 1948—49-ben Hámor elvtárs Zápor utcai lakóházai, a csepeli típus, mely céljának megfelelt, Major Máté tatabányai bányász lakóházai, Szendrői, Lévai, Fehérvári úti SzTK rendelője, Szendrői, Lauber a Néphadsereg utcai II. irodaház tömb, Sztálinváros első lakóne­gyede és így tovább. Túltengnek azonban a modernizmus formalista megoldásai a lakások 1949—50-ben átdolgozott kopár és ízetlen típusaiban, a kőbányai egészségházban, amely nem illik környezeté­hez. Van olyan épület, mint az UV­AT ÉRV székháza, amely önma­gában jó példának mondható, de nem volt figyelemmel környeze­tére, a Vigadóra. Ha elismerjük az 1951. előtti építészetünk értékeit, ez nem jelentheti azt, hogy most visszatérhetünk ehhez az építészethez. A nyugati építészethez és a mi 1930—51. közti építészetünk forma­lizmusához való kritikamentes visszatérési kísérleteket határozot­tan elítéljük. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk a nyugati moder­nista építészetet kísérő műszaki és egészségügyi haladás megismeré­sét és továbbfejlesztését. 1951-ben bekövetkezett a fordulat, aminek lényege volt a nem­zet haladó hagyományaira támaszkodó építészet megalapozása és a modernista tradíciómentes, kifejezéstelen építészetről való letérés. Helyesnek tekinthetjük-e ma az 1951-es építészeti fordulat alapelveit ? Lenin tanítását kell alapul vennünk : „Annak világos megértése nélkül, hogy csak az emberiség egész fejlődése alatt alkotott kultúra pontos ismerete alapján, csak annak átdolgozása alapján lehet felépíteni a proletár kultúrát — ennek megértése nélkül ezt a feladatot megoldani nem tudjuk. A proletár kultúra nem pattan ki valahonnan az ismeretlenből. A proletár kultúrának ama tudáskészlet törvényszerű fejlődése által kell létrejönni, amelyet az emberiség a tőkéstársadalom igája alatt dolgozott ki.“ Ha Lenin idézett alapelveit elfogadjuk, el kell fogadnunk azt is, hogy a nemzet történelmi fejlődése alatt alkotott építészetének pontos ismerete, annak átdolgozása és törvényszerű fejlesztése által kell létrejönnie szocialista építészetünknek. Ebből a szempontból határozottan előre haladtunk az 1951. óta eltelt négy év alatt. Épí­tészeink tanulmányozták a nemzeti múlt építészetét és főleg annak klasszicista részét sajátították el és használták fel. Ezzel olyan hiányt pótoltak, amely további fejlődésünk folyamán alapul fog szolgálni. Sok olyan új épületünk keletkezett ennek a fordulatnak befolyása alatt, amelyekre büszke lehet építészetünk. A Népstadion, Tiszalöki Erőmű, a Szinkron­ műterem, Néphadsereg téri lakóházak, a Műegyetem belső kiképzése és még sok más alkotás építészetünk történelmi értékei közé fognak kerülni, mert ezek továbbfejlesz­tették mai szükségleteink céljára a hagyományokat és magas mű­vészi színvonalat képviselnek. A kazinbarcikai sóraktár, a berentei és borsodi erőművek szép arányokkal és fejlett építési szerkezetek felhasználásával vitték előre az építészetet. Ez az értékelésünk nem jelenti azt, hogy ezeket az épületeket jövő építészetünk mintaképei­nek elfogadnánk. Ezek saját koruk legjobb eredményeit képviselik. A funkcionalizmus és konstruktívizmus elleni harc ürügye alatt azonban sok építész elhanyagolta a gazdaságosságot, az egészség­­ügyi követelményeket és szerkezeti műszaki haladás elemi szükség­leteit, elhanyagolta a típustervezést és építészetünket a tradicionális építési mód konzerválására alapozta. Továbbá hibát követtünk el akkor, amikor építészetünk más alkotásaiban a hagyományos formákat egyszerűen mechanikusan utánoztuk és nem vizsgáltuk meg, mit kell a régiből elhagyni és mi­újat kell a helyébe hozni. A klasszicista és copf hagyományok egyed­uralma és azok kritikamentes átmásolása, egészen új szükségleteket kielégítő épületek, régi célokra készült díszítésekkel való ellátása, olyan épületek tervezéséhez vezetett, amelyekre nem lehetünk büszkék, amelyek az 1951-es fordulat elveinek mechanikus eltorzí­tását képviselik , valamilyen magyaros nacionalista klasszicista, archaikus díszítések felhasználásával alkotott építészet ez, amellyel a kommunista építészek nem érthetnek egyet, mert ez nem felel meg a szocialista társadalom építése követelményeinek. Ilyent láthattunk a tolnai kult­úrház építészetében, az orosházi gimnáziumon, a várpalotai bányásztechnikumon és a zugligeti ipar­­művészeti főiskolán. Ilyet láthattunk a falusi lakóházak kutatásának egyébként igen jó és hasznos munkájában is, amelyben meg­voltak a roman­tikus múltat visszasíró narodnik parasztkultusz vonásai is. Ilyet láthattunk az építészek meg nem szűnő próbálkozásaiban, amelyekkel kényszeríteni akarták a falusi lakosságot, hogy régi, elavult, de szép oromfalas, kisablakos jobbágyi parasztház formáik­hoz ragaszkodjanak. — Természetesen a haladás szellemétől megérin­tett parasztságunk ránk sem hederített, sehol sem hallgattak retrog­­rád kívánságainkra. Kevés világosságot adó kis ablakok, szükségtelen timpanonok, oszlopsorok, lelógó habarcs-koszorúk és díszes ballaszterek sora jelentették néhány építész szemében a szocialista­ realizmus mód­szerét. A szocialista-realizmusnak azonban semmi köze nincs archai­záló díszítések homlokzatra aggatásához és azok az építészek, akik ezeket a díszítéseket gúnyosan szocreálnak nevezik, azok eltorzít­ják, meghamisítják a szocialista-realizmus lényegét. A régi stílusok díszeinek és formáinak alkalmazása az elmúlt évek tévedése volt. De a szocialista­ realizmus módszere nem a múlté, hanem csak most alakul ki valóban. A Szovjetunió Kommunista Pártja és Minisztertanácsa két héttel ezelőtt ezekkel a szavakkal fordult az építészek Össz-szövetségi Kongresszusához : „A szovjet építészeknek akkor, amikor a Szovjetunió kötelé­kébe tartozó népek klasszikus építészetének legjobb nemzeti hagyo­mányait fejlesztik és gyarapítják, munkájukban a szocialista­ realiz­mus követelményeiből kell kiindulniok. A szocialista­ realizmussal nem egyeztethetők össze a formalista módszerek, a múlt építészeti alkotásainak vak lemásolása, de az építészeti hagyományok elha­nyagolása sem.“ Mi sem lehetünk közömbösek nemzeti hag­y­omán­y­a­ink­k­al szemben, de építészetünkben most már nem fogjuk túlértékelni ezek szerepét, mint az utolsó években. Nem a múlt formáinak utánzásá­val fogjuk figyelembe venni a hagyományokat, hanem úgy, hogy megtanuljuk népünknek azokat a módszereit, amelyekkel a minden­kori haladó építészetet a hazai viszonyokhoz alkalmazta, úgy­hogy neki megfelelővé alakította át. Ezért különbözni fog építészetünk a svéd, a mexikói, vagy az ukrán és üzbég építészettől is. Nem utánoz­hatjuk le kritika és átdolgozás nélkül a mai külföldi példákat sem, ahogy nem utánozta népünk a múltban sem változatlanul a külföldet, így a hagyományok elsajátítása haladó és új építészet alapjává válik. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, ipari termelé­sünk megjavításáról és műszaki színvonala emelésének feladatairól szóló határozatában megjelölte a magyar építésügy legfontosabb feladatait . A munka termelékenységének gyorsabb emelése érdekében ki kell szélesíteni az előregyártott vasbetonelemek alkalmazását. A lakóépületeknél rá kell térni a teljesen szerelésjellegű építkezé­sekre. Nagymértékben tipizálni kell a gyártandó elemeket. Csökken­teni kell a fa­felhasználást és hazai anyagok fokozottabb felhasználá­sával jelentősen ki kell szélesíteni a típustervek alkalmazását. Csök­kenteni kell az építkezések megvalósításának időtartamát. A Központi Vezetőség határozatai hatással lesznek építésze­tünk további kialakítására is. Ezek azok a feladatok, amelyek végre­hajtására főfigyelmünket kell fordítani és amelyek megoldása rá fogja nyomni bélyegét építészetünk egész megjelenésére is. Hogy milyennek kell lenni a szocializmus építése korában az építészetnek, arra a SzUKP­ Központi Bizottságának és a Szt. Minisztertanácsának közös határozata világos szavakkal mutat rá. Nehéz lenne jobban kifejezni az irányvonalát. Ezért leghelyesebb a leglényegesebb sorokat idézni : „Az épületek és létesítmények tervezésénél és építésénél építé­szeinknek és mérnökeinknek a fő figyelmét az építés gazdasági kér­déseire, a lakások és iskolák, kórházak és más épületek jóléti és egészségügyi berendezéseire, valamint a lakónegyedek és lakótöm­bök növényzettel való beültetésére és zöld területtel való ellátására kell fordítaniuk. Hogy a túlzásokat és a kisipari jelleget elkerüljük, építészeink­nek és mérnökeinknek élen kell járnia mindenben, ami új és haladó, a tervezésben és építésben. Az építkezést a leggazdaságosabban a hazai és külföldi építőipar legjobb eredményei alapján kidolgozott típustervek szerint, nagyüzemi módszerekkel kell végrehajtanunk. A szovjet építészetet egyszerűség, szigorú forma és gazdaságos megoldás kell, hogy jellemezze. Az épületek külsejét nem mester­kélt, drága díszítőelemek alkalmazásával kell vonzóvá tenni, hanem az építészeti formáknak az épületek és létesítmények rendeltetésé­vel való szerves kapcsolata és az épületek és részleteik helyes ará­nyai útján, továbbá az anyagok, szerkezetek és elemek helyes fel­

Next