Magyar Építőművészet, 1992 (83. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2-3. szám
BÁBSZÍNHÁZ VAGY RENDEZVÉNYTEREM VAGY MÚZEUM? Mottó: „Jó, de képes erre a gőzmozdony?” (Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata) A tervezés 1988-ban kezdődön. Nagy lelkesedéssel láttunk munkához! A bábszínház - merthogy megbízóinkkal erre szemeltük ki az ortodox zsinagóga épületét — égető sürgősségű igényként volt jelen a „köztudatban”. A CIRÓKA bábegyüttes, mely egymás után aratott nemzetközi sikereket is (sajátjának érezte hát város és megye) az itt kialakítandó bábszínházát kapta volna végleges otthonul. El is készült egy ma 1:100-as léptékű „tanulmányterv” mindenki megelégedésére! Ám nagynak bizonyult. Természetesen a rendelkezésre álló pénzhez képest. Ekkor még év vége felé, kb. 30%-os területcsökkentést előirányozva (a tervezőnek teljesen szabad keze volt, hogy mit hagy el, az öltözőket vagy a műhelyeket...), egyből kiviteli tervi megbízással a zsebünkben, nagy lelkesedéssel munkához láttunk, hisz a bábszínház fontossága égető sürgősségű igényként jelen volt a „köztudatban”. 1989 elején elkészült a kiviteli terv. Mindenki elégedett volt! Ám nagynak bizonyult - természetesen a rendelkezésre álló pénzhez képest... Ekkor gyors döntések következtében - mert építeni kell, ez benne volt a „köztudatban” - elfeleződött a program. Pontosaban elveszett a „funkcionális tartalom” (a leendő létesítmény a RENDEZVÉNYTEREM nevet kapta), és a megtervezendő alapterület csökkentetett a felére... A kiviteli terv (!) el is készült még ’89 folyamán. Mindenki elégedett volt!... Talán még pénz is lett volna, de nem volt, akinek a leendő létesítményt el lehetett volna „passzolni” - szabadulva a majdani üzemeltetés költségeitől. A ’90-es év elején talált egymásra a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a ház. Innen már ment minden simán a maga útján. Már csak mi, tervezők, nem gondoltuk, hogy ebből még lesz valami. Bár voltak erre utaló jelek, a kiviteli terv elkészítésére kb. egy hónap maradt, feladatunk könnyítésére a rendezvényteremhez képest „szabad kezünk” már csak válaszfal-áthelyezésekig terjedt. Hát így... Boros Pál Tervező: RÁCSTERV; belsőépítész: Vass-Eysen Ervin; statikus: Barta Lajos; elektromos tervező: Kozma László; gépész: Fásy Attila és Tóth Józsefné; közműtervező: Csuvár József. Nettó alapterület: 391,82 m2. Építtető: Bács-Kiskun Megyei Tanács. Beruházó: BÁCSBER (Kecskemét). Kivitelező: BÁCSÉPSZER (Kecskemét). Kiállítási installáció: Csortos Szabó Sándor. Fotó: Walter Péter. 1. 1890 - Felépül a később Lothféle vendéglőként emlegetett „ÉT-” és TÁNCTEREM A PISTÁHOZ” - hozzáépítve egy, már ott álló „fésűs beépítés”-t mutató épülethez. 2. 1918 - Az ortodox zsidóság megvásárolja az épületet. A tetőt, tetőfödémet elbontja, a női karzat érdekében megmagasítja a termet kb. 1,8 m-rel. Időközben a városrendezési szabályozás „áthelyezi” a beépítési vonalat, így már a vételkor kötelezi az új tulajdonosokat, hogy vagy kerítéssel és kis, rendezett előkerttel vagy más módon igazodjon az új beépítési vonalhoz. Ennek következménye a „fal” az utcavonalon, amely mögött a zsinagógáig és a megtartott kis épületben üzletek nyíltak. (A zsinagóga bejárata a szabadon maradó oldalhomlokzatra került. A női karzatra hátul, külső - fedett - falépcsőn lehetett feljutni.) Az ekkori átalakítás következtében szűnt meg az eklektikus homlokzat és ekkor születtek a - megmagasított falszakaszokban található - Dávid-csillagos körablakok. 3. Az épület a háború óta üresen áll, az akkor még megmaradt berendezések fokozatosan tűntek el belőle. Amikor szóba került a rekonstrukció, már üres. 4. Az épület átalakítása során megtartandónak ítéltük a zsinagógát, illetve a beépítési vonalon álló, vele egykorú falat. Az egyéb falszakaszokat, tetőket elbontottuk, az új épületrészeket az egyébként behatárolt programhoz (illetve a tervezés előtörténetének maradványaihoz) igazítottuk. B.P. MAGYAR FOTOGRÁFIAI MÚZEUM, KECSKEMÉT ÉPÍTÉSZ: BOROS PÁL 53 57