Régi-Új Magyar Építőművészet, 2007 (1-6. szám)
2007 / 1. szám
... De jaj a szimulánsnak, akit az egyszer felöltött szerep lerakhatatlansága fojtogat, üveg mögött gyötrelmesen vacog, nem nyúl gyümölcsért, nem röhög -mert mit gondolnak róla a cselédek, ha egyszer reggel frissen és keményen fölkel, elhúzza minden függönyét, kinéz, és lát, és látja önmagát, tornázik, székel, megreggelizik, kiadja minden feladatukat, hogy mit főzzenek, mikor mossanak, hol takarítsanak, a tegnapi húsmaradékot mibe fasírozzák -na hiszen, mondanák, akkor mi a fenének kellett idáig... Sőt a gyermek előtt se titkolnák a véleményüket, hogy Anyu nem is... illetve igen, de ő akarta, direkt volt beteg. Micsoda botrány lenne. Nem. És tévedhet az ember. Betegség sokféle van... Nádasdy Ádám: Hegyeshalom (részlet, 1993) A KÖZÉPKORI MÉRMŰVEK TIPOLÓGIÁJA SIR CHRISTOPHER WREN (1632-1723) NYOMÁN. Változások korát éljük, egymásba fonódik forradalom és restauráció. Elitek cserélik egymást, vagy hatalmak elitjeiket. A hatalmi elit - politikusok, nagyvállalkozók, tőkések a szellemi elit - alkotók, művészek, kritikai értelmiség - méregeti, irigyli, megveti a másikat, noha belső törvényeik, viselkedésük szabályai hasonlóak. Közös attitűd: csalódottság és kielégületlenség. Az uralkodó elit mindig többet akar, és veszteségtudatát luxussal kárpótolja. Érvényesülését rideg ésszerűség vezérli. Az értelmiség, a művészek csalódottak, mert a gazdasági célszerűség perifériára szorította sokukat. Ők teljesítményükkel - vagy az azt pótló mártíromság erkölcsi fölényének látszatával - legalább a perifériabéli dominanciáért versengenek. Nem ritkán cinikus intellektualizmussal, intrikával, árulással, csalással. Meglepetés talán: fenti látlelettel nem korunkat, hanem a 17. századi angol restaurációt írták körül. Például szellemes, társasági vígjátékokban, melyek az új stílusú kastélyokban élő, „egy bizonyos sajátos embertípusról szóltak, és ugyanaz az embertípus élvezte őket, mint közönség: a restauráció erkölcsi felszabadultjai” - írja Szerb Antal a 17-18. századi angol restauráció korának új színi stílusáról. És ezt a színház felszabadulása tette lehetővé, mert bár 1612-ben, amikor a Globe leégett, Jakab király és a nemesség még újjáépítette egy év alatt, de már 1644-ben - pár évvel a rendszerváltás után - a puritánok elpusztították, és Sir Brand lakóparkot építhetett a helyére. 1649. március 24-én két színházat is leromboltak Londonban, a Fleet Streeten, és a Drury Lane-en. Ez évben a puritánok nyomására ugyancsak katonák pusztították el a Fortune színházat a White Cross Streeten. 1655-ben a Blackfriars színház is eltűnt, bérházak épültek a helyén. A Cannon Streeten álló Medve-kert színházát 1656-ban egy divatos szabó bonttatta el lakásépítés céljából. Azután a gazdag kereskedőrétegből feltört újnemesség 1700-ra a két megmaradt fővárosi színházban mégis megünnepelhette a restaurációs vígjáték neofita diadalát... Mindez nem itt és nem most történt, de ismerősnek tűnik a folyamat. A haszonelv nem vallási puritanizmus persze... A kor építészetében a Wren-tanítványok, Hawksmoor és Wanbrugh forradalmi kísérletet tettek a középkor, a gótika és a barokk szintézisére, elakadva visszatértek Palladio „modern” stílusához. Amikor PÁHOLY rovatunk a László Gyűjtemény és Téglamúzeum veszprémi épületegyüttesét, és „bartóki" jelzővel a tenerifei Operaház-Auditóriumot emeli ki, régi és új szintézisét hozó kétféle építészet lehetőségét demonstráljuk, a CSARNOKBAN pedig a Balatonfüred Sportközpontját, Aquincum régi gázgyári telepét és új lakóparkját, Kaposvár és Kisbér két új kórházépületét, Budaörs egy új családi házát, Miskolc Szinva-teraszát, Hajdúdorog görögkatolikus iskoláját a Duna-park Café berendezését, a HÍDFŐBEN egy balatonfelvidéki házbővítést/felújítást, a HISTÓRIÁBAN Nagykanizsa Plakátmúzeumát, mint a változó korban lehetséges alternatívák pozitív példáit mutatjuk be, akkor a korszakkal együtt járó értékbizonytalanságban keressük a fogódzókat. „A mai (...) értelmiség monumentális, lenyűgöző műveletlensége, összehasonlítva nem is a Nyugat, hanem a délszláv államok, Románia és Oroszország sokkal fejlettebb szellemi viszonyaival, valósággal megejtő és varázslatos, nemzeti eredetiségünk egyetlen erőteljes forrása” - veszekszik a jobbító szándék dühével, mintegy újévi intelemként TGM az ÉS-ben (január 26.). Igaz, például Clemanceau már száz éve írt egy Európán kívüli hatalomról keményebbet is. ..... az egyetlen nemzet a történelemben, amely a barbárságból a civilizáció szokásos átmenete nélkül egyenesen a degeneráltság állapotába süllyedt." A MÉ hagyományai köteleznek, szeretnénk a T. olvasóval együtt a fenti állítást, legalább egy mértékadó építészeti kulturális orgánum lehetőségei között cáfolni 2007-ben is. Az UTÓIRATBAN két tanulmányt olvashatnak a hazai kora kapitalizmus értékteremtő vállalkozásairól (Gyáni Gábor és Halmos Károly írásait). Székely Miklós a virágzó szakaszt idézi meg az olaszországi világkiállítás-építészet magyar teljesítménye felől nézve; beszámolót kínálunk egy régészeti világtalálkozóról (Papp Tímea) és egy százéves angol lakóparkról (Tatai Mária). Rab Judit a panelházak környezetpszichológiai elemzésével foglalkozik, Somogyi Krisztina a Közép tanszék jeles évfordulójára rendezett összefoglaló tárlatokkal, Bihari Ágnes interjúja a kortárs zene kapcsán ítél meg világméretű szellemi folyamatokat. Ezeket elemzi Kapy Jenő írása is, az építész helyét keresve a világ jelen állapotában. A témák a fenti bevezető általános elemzéséhez és a konkrét építészeti példák valóságtartalmának ellenőrzéséhez kínálnak támpontokat. Szegő György DLA főszerkesztő A régi-új Magyar Építőművészet 2007/1 . száma elé Plate tracery (01 3) Geometrical (bar) tracery (013) Curvilinear or flow- Late 04 tracery ing tracery (C14) ELŐSZŐ • PREFACE