Régi-Új Magyar Építőművészet, 2007 (1-6. szám)

2007 / 1. szám

... De jaj a szimulánsnak, akit az egyszer felöltött szerep lerakhatatlansága fojtogat, üveg mögött gyötrelmesen vacog, nem nyúl gyümölcsért, nem röhög -mert mit gondolnak róla a cselédek, ha egyszer reggel frissen és keményen fölkel, elhúzza minden függönyét, kinéz, és lát, és látja önmagát, tornázik, székel, megreggelizik, kiadja minden feladatukat, hogy mit főzzenek, mikor mossanak, hol takarítsanak, a tegnapi húsmaradékot mibe fasírozzák -na hiszen, mondanák, akkor mi a fenének kellett idáig... Sőt a gyermek előtt se titkolnák a véleményüket, hogy Anyu nem is... illetve igen, de ő akarta, direkt volt beteg. Micsoda botrány lenne. Nem. És tévedhet az ember. Betegség sokféle van... Nádasdy Ádám: Hegyeshalom (részlet, 1993) A KÖZÉPKORI MÉRMŰVEK TIPOLÓGIÁJA SIR CHRISTOPHER WREN (1­632-1­723) NYOMÁN. Változások korát éljük, egymásba fonódik forra­dalom és restauráció. Elitek cserélik egymást, vagy hatalmak elitjeiket. A hatalmi elit - politiku­sok, nagyvállalkozók, tőkések a szellemi elit - alkotók, művészek, kritikai értelmiség - mére­geti, irigyli, megveti a másikat, noha belső tör­vényeik, viselkedésük szabályai hasonlóak. Kö­zös attitűd: csalódottság és kielégületlenség. Az uralkodó elit mindig többet akar, és veszteség­tudatát luxussal kárpótolja. Érvényesülését rideg ésszerűség vezérli. Az értelmiség, a művészek csalódottak, mert a gazdasági célszerűség pe­rifériára szorította sokukat. Ők teljesítményükkel - vagy az azt pótló mártíromság erkölcsi fölényé­nek látszatával - legalább a periféria­béli domi­nanciáért versengenek. Nem ritkán cinikus intel­­lektualizmussal, intrikával, árulással, csalással. Meglepetés talán: fenti látlelettel nem ko­runkat, hanem a 17. századi angol restaurációt írták körül. Például szellemes, társasági vígjáté­kokban, melyek az új stílusú kastélyokban élő, „egy bizonyos sajátos embertípusról szóltak, és ugyanaz az embertípus élvezte őket, mint közön­ség: a restauráció erkölcsi felszabadultjai” - írja Szerb Antal a 17-18. századi angol restauráció korának új színi stílusáról. És ezt a színház felszabadulása tette lehető­vé, mert bár 1612-ben, amikor a Globe leégett, Jakab király és a nemesség még újjáépítette egy év alatt, de már 1644-ben - pár évvel a rend­szerváltás után - a puritánok elpusztították, és Sir Brand lakóparkot építhetett a helyére. 1649. március 24-én két színházat is leromboltak Lon­donban, a Fleet Streeten, és a Drury Lane-en. Ez évben a puritánok nyomására ugyancsak kato­nák pusztították el a Fortune színházat a White Cross Streeten. 1655-ben a Blackfriars színház is eltűnt, bérházak épültek a helyén. A Cannon Streeten álló Medve-kert színházát 1656-ban egy divatos szabó bonttatta el­­ lakásépítés céljá­ból. Azután a gazdag kereskedőrétegből feltört újnemesség 1700-ra a két megmaradt fővárosi színházban mégis megünnepelhette a restaurá­­ciós vígjáték neofita diadalát... Mindez nem itt és nem most történt, de is­merősnek tűnik a folyamat. A haszonelv nem val­lási puritanizmus persze... A kor építészetében a Wren-tanítványok, Hawksmoor és Wanbrugh forradalmi kísérletet tettek a középkor, a gótika és a barokk szintézisére, elakadva visszatértek Palladio „modern” stílusához. Amikor PÁHOLY rovatunk a László Gyűj­temény és Téglamúzeum veszprémi épület­­együttesét, és „bartóki" jelzővel a tenerifei Ope­raház-Auditóriumot emeli ki, régi és új szintézisét hozó kétféle építészet lehetőségét demonstrál­juk, a CSARNOKBAN pedig a Balatonfüred Sportközpontját, Aquincum régi gázgyári tele­pét és új lakóparkját, Kaposvár és Kisbér két új kórházépületét, Budaörs egy új családi házát, Miskolc Szinva-teraszát, Hajdúdorog görögkato­likus iskoláját a Duna-park Café berendezését, a HÍDFŐBEN egy balatonfelvidéki házbőví­­tést/felújítást, a HISTÓRIÁBAN Nagykanizsa Plakátmúzeumát,­­ mint a változó korban lehet­séges alternatívák pozitív példáit mutatjuk be,­­ akkor a korszakkal együtt járó értékbizonyta­lanságban keressük a fogódzókat. „A mai (...) értelmiség monumentális, lenyű­göző műveletlensége, összehasonlítva nem is a Nyugat, hanem a délszláv államok, Romá­nia és Oroszország sokkal fejlettebb szellemi viszonyaival, valósággal megejtő és varázsla­tos, nemzeti eredetiségünk egyetlen erőteljes forrása” - veszekszik a jobbító szándék dühé­vel, mintegy újévi intelemként TGM az ÉS-ben (január 26.). Igaz, például Clemanceau már száz éve írt egy Európán kívüli hatalomról ke­ményebbet is. ..... az egyetlen nemzet a törté­nelemben, amely a barbárságból a civilizáció szokásos átmenete nélkül egyenesen a dege­­neráltság állapotába süllyedt." A MÉ hagyományai köteleznek, szeretnénk a T. olvasóval együtt a fenti állítást, legalább egy mértékadó építészeti kulturális orgánum lehető­ségei között cáfolni­­ 2007-ben is. Az UTÓIRATBAN két tanulmányt olvas­hatnak a hazai kora kapitalizmus értékteremtő vállalkozásairól (Gyáni Gábor és Halmos Károly írásait). Székely Miklós a virágzó szakaszt idé­zi meg az olaszországi világkiállítás-építészet magyar teljesítménye felől nézve; beszámolót kínálunk egy régészeti világtalálkozóról (Papp Tímea) és egy százéves angol lakóparkról (Tatai Mária). Rab Judit a panelházak környezetpszi­chológiai elemzésével foglalkozik, Somogyi Krisztina a Közép tanszék jeles évfordulójára rendezett összefoglaló tárlatokkal, Bihari Ág­nes interjúja a kortárs zene kapcsán ítél meg világméretű szellemi folyamatokat. Ezeket elemzi Kapy Jenő írása is, az építész helyét ke­resve a világ jelen állapotában. A témák a fenti bevezető általános elemzéséhez és a konkrét építészeti példák valóságtartalmának ellenőr­zéséhez kínálnak támpontokat. Szegő György DLA főszerkesztő A régi-új Magyar Építőművészet 2007/1 . száma elé Plate tracery (01 3) Geometrical (bar) tracery (013) Curvilinear or flow- Late 04 tracery ing tracery (C14) ELŐSZŐ • PREFACE

Next